2011. 05. 15.

Demográfiai robbanás a tündéknél

Nehezen értem meg azon embereket, akik megbékélnek mások által kiötlött elemek felhasználásával. Mindegy, hogy ez mennyire törvényes/becsületes/erkölcsös/béna, engem csak az nem hagy nyugodni, hogy lehet, hogy ez az illetőt nem zavarja. Bennem régebben olyan lopásundor élt, hogy ha csak egy mondatot is mástól vettem, már nem tetszett, amit írtam. Hangsúlyozom még egyszer: ez nem a becsületről szól – egyszerűen nem éreztem a saját termékemnek. Olyat minek írjak, amilyen már van? Ez később enyhült, de ma is erősen bennem van.

Elvileg az írásnak az a lényege, hogy egy író saját karaktereket teremt, akár moderneket, teljesen reálisakat, akár fantáziavilágot. Másképp az egész értelmét veszti.

Ma egy könyvesboltban találomra kinyitottam egymás után néhány könyvet, és mindben előfordultak tündék. Véleményem szerint a tündék már nagyon unalmasak. Jók voltak Tolkiennál, és az első száz róluk szóló könyvben (amiket nem olvastam), de ma már nem azok. Ugyanígy a koboldok, tündérek, törpék, sárkányok. Hidd el, egy ijesztő, gyíkszerű lény nem szükségszerűen sárkány (de attól még nem is lesz más, hogy másnak nevezed!).

Nemrég megjelent egy pszichológusok által írt könyv arról, miért olyan népszerűek ma a vámpírok. (Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában), bár hozzátenném, nem olvastam, csak ez ihlette a bejegyzést. Valóban manapság ez az új trend, ami önmagában nem probléma, de  a tulajdonságaik leírása bizonyos keretek közt mozog, amiket ha megszegsz, kinevetnek (például sok Twilight-ellenes olvasó nevet azon a motívumon, amikor Edward csillog). Ezért is érdemes új lényeket kitalálnod, akik teljes egészében a sajátjaid.

De nem kell varázslatos lényekkel foglalkoznod. Találj ki egyéni helyszínt, és ha teljes mértékig valós történetet írsz, akkor is ügyelj, például arra a tipikus hibára, mikor a karakterek neveit nem te választod, hanem a világirodalomban a tiedhez nagyon hasonló illetőtől kölcsönzöd, akinek neve fogalommá vált (például: Romeo, Csongor, Trisztán Sherlock, vagy tipikus kalózos nevek – hangsúlyozom: ez csak akkor hiba, ha valóban egyeznek a tulajdonságaik, ha csak a név tetszett meg, de a köztük lévő hasonlóság minimális, vagy nem is létezik, az nem ide tartozik).

Törekedj az eredetiségre. Az igazán híres írók mind valami egyedit alkottak. Nem kell feltétlenül megreformálnod az irodalmat, de olyasmit nem akar senki elolvasni, amin már egyszer túljutott, csak más nevekkel.

Légy eredeti. Dolgozz meg a világodért. Végül is ezért vagy író. Elismerést akarsz? Felejtsd el a tündéket, és kezdd el megalkotni a… [általad kitalált lény(ek) neve]! Persze lehet azzal érvelni, hogy ez túl fárasztó. Csak nem az olvasók előtt. Mást pedig nem érdekel.

Utólagos kiegészítés: Sokan nem értettek egyet, így megjegyezném: tudom, hogy a tündék (mint álfok) forrása a skandináv mitológia, de azt gondolom, hogy nagyon sokan, amikor egy mitológiai lényhez nyúlnak, nem azért teszik, mert valami mondanivalójuk van vele, hanem mert tetszett nekik annak leghíresebb megjelenése. Mindegy, hogy Tolkienről van-e szó, vagy más lényekről és más íróról, az a lényeg, hogy sokan nem azért használják ugyanazt a kultúrkört, mert meglátják a lényegét, és megtetszik nekik, hanem mert kényelmesnek tartják, hogy valaki már kitalálta előttük a modern átültetést is. Tündéket biztosan lehet ügyesen is szerepeltetni, meg lehet úgy is, hogy szinte lerí róluk, hogy épp csak nem Legolasnak hívják őket.

Egyébként én valahogy akkor sem írnék mitológiai lényekről. Szeretek teljesen új dolgokat kitalálni. Íróként engem zavar, ha nincs meg a teljes szabadság. Mert ha nem alkalmazkodik az ember a keretekhez (például a vámpírja csillog) az egyszerűen komolytalan. 

13 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ha tudnád, mennyire osztom a véleményedet. Rosszul vagyok attól, hogy ezek a mostanában menő vörös pöttyös könyvek mind ugyanarról szólnak. Eddig egyetlen egyet vettem meg, Benina regényét, azt is csak azért, mert magyar, és akkor támogassuk, de annyira semmi eredeti nincs benne. Mégis, mindenki veszi őket. Én pedig, mint igényes olvasó, csak szenvedek, hogy sehol nem találok eredeti, izgalmas regényt, mert vagy igénytelen, amit találok, vagy unalmas.
    Egyébként borzasztóan tetszik a blogod, áldom az eget, hogy rábukkantam. Biztos, hogy mindig olvasni foglak, nagyon érdekes dolgokat írsz! ;)

    hemy

    VálaszTörlés
  2. Szia. Köszönöm a pozitív visszajelzést. ennek a blognak volt egy elődje, egy honlap, de itt mindent megtalálsz úgyis, ami valaha azon szerepelt.
    Igazság szerint nem ismerem a Piros pöttyös könyveket, csak hallottam róluk, tulajdonképpen alig olvastam fantasyt, épp emiatt a sablonosság miatt.

    VálaszTörlés
  3. Ki lehet fogni jó fantasyket is, csak nagyon ritka, legnagyobb sajnálatomra. Bár azért mindig találok magamnak olvasnivalót... :D

    VálaszTörlés
  4. Igazából alig olvastam eddig fantasy. A Gy. U., a Húrin gyermekei, meg megvan a Hobbit de nem kezdtem el. A HP sorozatot én nem ide számítom, de azt is olvastam. Most gondolkodom rajta, hogy ilyesmit olvassak, mert vki azt mondta, amit én írok, az is fanatsy. Kitalált világ, de varázslat egyáltalán nincs.

    VálaszTörlés
  5. illetve egy fejezetet olvastam el eddig a hobbitból, meg az íróra vonatkozórészeket

    VálaszTörlés
  6. Én nem értek veled egyet. Szerintem nem a tündéket kéne hanyagolni, hanem a vámpírokat. Talán nem vagyok túl informált, de szerintem az elfek kifejezetten elhanyagolt nép. (Nem olvastam a Gyűrűk Urát, meg se néztem, tudom hogy alapmű de ez van :) viszont azt tudom, hogy vannak benne tündék.) A Gy. U. az egyik, és az Utolsó tünde a másik, amiről tudom, hogy róluk szól. De más nem. (Ha esetleg tudsz róla, érdekelne.)
    Olyan rengeteg van, ahova "bedobálják őket tölteléknek", mert egyszerűen leírható, formázható lény, és illik egy átlagos fantasybe. De ha róluk beszélünk, akkor ők legyenek a főszereplők. Én a lények közül (talán már rájöhettél :D) őket pártolom, mert nem jut nekik túl sok (fő)szerep.
    Az elcsépelt sablon kategóriába raknám inkább a mostani (!) vámpírokat. Én is azok közt vagyok, akik nevetnek Ed csillogásán, mert teljesen kifordítja szegény vérszívókat. Ha ez az ő vélemény, elképzelése, az oké, csak az a baj, hogy őt majmolják.
    Sok nép elcsépelt, vagyis inkább népszerű a jó szó: Vámpírok, vérfarkasok (ők ketten általában együtt jönnek), sárkányok (azok legalább megtartják az eredeti formájukat), tündérek, a sokféle démon, szörnyike, a lóherés-pénzfazekas koboldok, angyalok, pegazusok, unikornisok és a lánccsörgető szellemek. De szegény elfeim nem. Róluk mit tudunk? Azt, amit Tolkien egyszer ránkerőszakolt, és onnantól így néz ki egy tünde és csitt? Nem, nem hiszem. Az elfek, avagy tündék egy gyönyörű tiszta nép, és manapság ha azt mondják: sorolj fel 5 lényt, nem velük kezdik. Az erdei népek el vannak hanyagolva. (Kentaurok, taurenek talán még a trollok, orkok)
    Az új fajok teremtésében egyet értek, én is próbálok erre törekedni.
    Ezt ne vedd támadásnak, mert én nagyon szeretem megosztani másokkal a véleményem, hogy a másik fél támogatóit is láthassátok, megismerjétek az érveiket.

    Amúgy tetszik a blogod, sok érdekeset és hasznosat olvastam.

    Várom a válaszod ;)
    Agnes

    VálaszTörlés
  7. Kedves Agnes, ne haragudj, hogy nem válaszoltam, sokszor utólag veszem észre a kommenteket. érdekes a véleményed. Én már nem emlékszem, mi volt a címe annak a könyvnek, amit felcsaptam, de tünde volt benne, és nem az általad említett 2 könyv volt. Az is lehet, hogy nem is a tündéket tartom elcsépeltnek, hanem a tökéletességüket. Mindenesetre, és sok tündéset láttam már, nem feltétlen könyvet, de kezdők írásait, és lehet, hogy csak véletlenül ilyeneket láttam.

    VálaszTörlés
  8. Először is, szia. Most kezdtem el olvasni a blog-od. Időrendben haladok. Nagyon sok helyen egyetértek veled, de ennél a témánál nem. Elég nagy fantasy rajongó vagyok. Pont az elfek más néven tündék a kedvenc fajom. Ezért most a védelmükre kell kelnem.
    Alap tézised miszerint „Olyat minek írjak, amilyen már van”, szerintem nem helytálló. Legalábbis nem ilyen formában. Annyit tudni kell az elfekről, hogy nem Tolkien találta ki őket. Az elf egy mitikus lény a pogány germán népeknél. Tolkien csak annyit tett, hogy egy világot épített köréjük (itt jegyezném meg, hogy minden tiszteletem Tolkien-é, aki olyan világot és hátér történetet talált ki ennek a fajnak, amit mai napig senki nem tudott felülmúlni). Ebből látszik, hogy még a legismertebb fantasy író is ahhoz nyúl, ami adott. De ugyan ez van a koboldokkal, tündérekkel, vámpírokkal és a vérfarkasokkal is. Mindegyik megtalálható más népek mitológiájában. Semmi baj nincs azzal, ha valaki felhasznál ilyen elemeket a saját regényéhez/novellájához. Én azt mondanám inkább, hogy ez az egész, akkor működik igazán, ha csak néhány motívumot vesz át az ember és a többit pedig a fantáziájára bízza. Ahogy Tolkien is tette az elfekkel. Adott volt egy szép, bölcs és rendkívül ügyes faj, akik szinte halhatatlanok, összhangban élnek a természettel és különös ismertető jegyük a hegyes fül. Erre építve a mester létrehozott egy elő, lélegző világot, saját mitológiával, saját nyelvel és minden egyes apró részletet kidolgozott. Van saját teremtés történetük, isteneik. Mindennek megvan a neve, elnevezése. De nem csak Tolkien használja az elfeket. Millió író teszi bele történeteibe fő vagy mellék karakterként ezt a különleges fajt. Szerintem ez egészen addig működik is, amíg az ember újít, finomít a fajon. A hangsúly ott van, hogy hozzá kell tenni, elkell mélyíteni a tündék faját. Nagyon jó példa erre R.A. Salvatore Drow kötetei. Megteremtette a sötét elfek faját, ami az ellentéte az elfeknek. A föld alatt élnek, barlang hálózatokban. Saját városaik vannak a föld mélyén. Külsőre csak abban térnek el, hogy sötétebb a bőrük és a szemük lilás (látnak vele a sötétben). Viszont könyörtelen gyilkosok. Az abszolút gonoszt testesítik meg. Korrupció, vérontás, kapzsiság jellemzi őket. Salvatore-nél is a kidolgozott hátér sztori adj a pluszt. A sima elfek csak meg vannak említve és ettől olyan jók ezek könyvek. Még szerintem legalább három vagy négy példát is tudnék írni, ahol ily módon használják a tündéket.
    A lényeg az, hogy Tolkien elfjei nyomot hagytak a világban és a fantasy irodalomban. Én nem mondom azt, hogy nem szabad új fajokat kitalálni. A kedvenc fantasy regényeimben például sehol sincsenek elfek (Steven Erikson – Malazai bukottak regéje sorozat). Viszont van benne mágia, olyan szinten, amilyennel sehol máshol nem találkozhatunk. De nem kell erőltetni minden áron, hogy újabbnál újabb fajokat alkosson az író. Ami igazán fontos, hogy a történet legyen eredeti. A csavarok legyenek váratlanok. A világ legyen élő és iszonyúan kidolgozva. A karakterek legyenek egyediek. Amikre még évek múlva is emlékszik az ember ha szóba kerül. Ha mindez meg van, akkor mindegy, hogy a főhős ember, tünde, ork, kobold, óriás vagy vámpír. Az olvasó bele fogja élni magát.
    Utószóként még annyit, hogy egyszer majd én is szeretnék írni egy fantasy könyvet és biztos vagyok benne, hogy elfek lesznek benne. Ha másért nem is, de tiszteletadásként az olyan nagy íróknak, mint J.R.R. Tolkien.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, néha utólag veszem észre a kommenteket. Először is, köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy rátaláltál a blogomra, valamint annak is, hogy tüzetesen átolvasod.
      Igen, másoktól is megkaptam már (nem itt), hogy nem Tolkien találta ki a tündéket, és (azóta?) ennek utánanéztem, ebben teljesen igazad van. De nekem nem azzal van a bajom, hogy egy létező mitológiából vesz valaki ötleteket, mert akkor azt írtam volna, hogy Tolkien mért csinálta. És az valóban kicsit túlzás, hogy "mért írjak olyasmiről, amiről már írtak", de én nem szeretnék olyan témához nyúlni, amihez már sokan nyúltak előttem. Mondjuk az én esetemben (írok fantasy regényt) ez nem releváns, az enyémben nincs mágia, csak kitalált helyszín, de a lényeg az, hogy értem én, hogy Tolkien honnan vette mindezt, és nem is baj ez. Ezzel csak akkor van bajom, mikor lelövi a poént (pl.: a Harry Potterben nem örültem neki, hogy Lupin neve a farkasra utal, mert kiegészítve azzal az információval Holdsáp a beceneve, azonnal ki lehetett találni, hogy vérfarkas, vagy pl. Voldemort neve azt jelenti, hogy 'menekülés a halál elől', úgyhogy a francia olvasókat ez a vonal nem lepte meg). Csak valahogy én pont ellentétesen vagyok vele, mint Te: Tolkien iránti tiszteletből NEM írok tündékről. Egyébként sokan - itt most amatőr írókra gondolok, nem a kiadott könyvekre - azért írnak tündékről, mert őket már nem kell körülírni, már valaki egyszer ismertette őket, teremtett nekik egy világot, és innen könnyebb némi változást belevinni, mint a nulláról kezdeni.
      Egyébként tisztában vagyok vele, hogy igazad van, és hogy ebben a bejegyzésben túl szigorú voltam. De tudnod kell, hogy én egyszerűen unom a túl sokszor ismételt motívumokat. Ez független attól, hogy igazam van-e, ez egy érzés, és akármennyire tudom, hogy az írónak nagy munkája áll mögötte, nem segít. És ha egyszer így van, így van, ezen észérvek nem segítenek.

      Törlés
  9. Hát, tényleg elég nagy a zavar itt a tündékről...
    Az is lehet, hogy nem is a tündéket tartom elcsépeltnek, hanem a tökéletességüket."
    Amiről te beszélsz, Lexen, az egyszerűen nem létezik. Úgy értem, Tolkien tündéi gyakorlatilag emberek, bizonyos fokig idealizált emberek (és közük nincs a tökéletességhez…) Jó, hegyes a fülük, meg nem halnak meg, de különben pontosan úgy működnek, mint az emberek... Egyszerű és demagóg példái annak, hogy milyen végletes erők lakoznak mindannyiunkban - a tündék mindegyike káprázatosan gyönyörű, bölcs és tehetséges, de képtelenül aljasak tudnak lenni, Középfölde minden háborúja miattuk tört ki, kezdve Feänorral... Őt megkörnyékezte a Gonosz, és annyira ellen akart állni neki, hogy gyakorlatilag legyilkoltatta a fél rokonságát, megszegte az ígéreteit, száműzetésbe, nyomorba, halálba vitte a népét, Galadriellel az élen (!), és ötezer évre taccsra vágta Középföldét, de olyan szinten, hogy tulajdonképpen Frodóék is csak miatta, meg a családjára mondott átok miatt szívnak. És ez a fajta beállítottség minden tündére igaz.
    Pontosan ugyanúgy működnek, mint az emberek, ugyanazok az érzelmek vezérlik őket, ugyanazok az ösztönök, motivációk dolgoznak bennük is, csak mivel nem halnak meg 80 évesen, hanem élnek két-háromezer évig is, képesek tanulni a hibáikból és jóvá tenni a bűneiket; ők a Remény egy boldogabb jövőre… Már, ha nem ölik meg közben egymást, vagy nem csinálnak belőlük orkokat... (Ezért is oly fájó pontja a Gyűrűk Urának, hogy a tündék elhajóznak Valinorba, a földi Paradicsomba, vagyis mellesleg oda, ahonnan Feänor 5000 éve elhozta őket erre a koszfészek középföldére meghalni… Ugye, hogy ez így még szomorúbb vég?!)
    Például Galadriel is azért olyan jó és bölcs, mert szerencsésen átvészelte az elmúlt 2000 évet, az orkok viszont szintén tündének születtek, csak addig kínozták őket, míg kiöltek belőlük minden jót, a szépség és tisztaság utáni vágyat is, ezért torzult el úgy a testük, és ezért nem bírják a napot, a fényt sem. (Mellesleg, szerintem minden idők egyik legbeszédesebb és legfennköltebb metaforája ez!)
    Szóval Tolkien tündéi egyáltalán nem tökéletesek, nem is igazán egy különálló faj képviselői, és semmi közük a „mai” elfekhez.
    Minden szerepjátékos tudja, egy tisztességes elf nem eszik húst, nem bánt senkit, az íját legföljebb önvédelemre, de főleg a Gonosz Elleni Harcra használja. Ő maga a megtestesült szépség, nemesség, jóság, igazság, ésatöbbi, aki mindig, mindenütt az emberséget képviseli, tiszteli az életet, de kemény, elszánt és hősies is, aki nem alkuszik, az élete árán is kiáll a hitéért, a népéért, a barátaiért, ésatöbbi-ésatöbbi. A szennyirodalom (bocsánat, ponyva), ami ezt a hullámot igyekszik meglovagolni, meg kb kimerül ott, hogy igen, a tündék tökéletesek, deeeee olyan mocskos a vilááág, hogy harcolniuk kell, és hatszáznyolcvanmillió részes regénysorozatokat adnak ki amúgy totál tehetségtelen és/vagy fantáziátlan írók is, mert a közönség zabálja a sablonos papírmasé karakterek primitív „kalandjait”... A közönség pedig, ahogy én látom, sajnos nem nagyon válogat…

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Egyszerű és demagóg példái annak, hogy milyen végletes erők lakoznak mindannyiunkban - a tündék mindegyike káprázatosan gyönyörű, bölcs és tehetséges, de képtelenül aljasak tudnak lenni, Középfölde minden háborúja miattuk tört ki, kezdve Feänorral... "

      Na rendben van, de vajon a blogokon és amatőr regényekben is így jelennek meg? Te is épp ezt írod a bejegyzés végén.

      Törlés
  10. Szóval a tündék egyáltalán nem tökéletesek, és egyáltalán nem egy eredeti, izgalmas faj. Viszont pont ezért lehet velük/róluk nagyon jó üzenetű sztorikat írni, mert mindenki első kézből ismeri őket, a működésüket, és életkorukból adódóan van idő szépen felépíteni a karakterüket és hitelessé tenni adott esetben a totális pálfordulásukat is. Iszonyú jól árnyalt karakterek lehetnek… De pont ez a veszélye is a dolognak, ahoyg azt már valaki mondta itt, mert amit mindenki ismer, az olvasó is azonnal levágja, azt könnyű elhanyagolni… szóval az a furcsa helyzet áll fenn, hogy csomó felettébb lelkes, de maximum középszerű írócska dramaturgiailag (is) rossz és borzasztóan felületes történeteket ír egy felületesen kidolgozott fajról, egy olyan világban, ahol az erősen idealizált, romantikus középkori eszmék uralkodnak (és diadalmaskodnak), ellenpontozva azt a tömérdek giccset és nem utolsó sorban vért, amit belegyömöszölnek a sokszor mary sue karaktereik történetébe…
    Szóval ne un d a tündéket, csak mert rosszul használják őket, és pláne ne mosd össze Tolkien tündéit meg a MAGUS (és vonalának) elfjeit:D
    És akkor még nem is beszéltünk a ficek habos babos mary-sue-elfjeiről…

    Az új fajokról meg annyit, hogy én egyszerűen IMÁDOK új fajokat kitalálni, hiába sokkal nagyobb meló, mint egy karaktert megalkotni (ami azért szintén nem egy-két hetes elfoglaltság!!!!), de hogy fárasztó lenne…? Ugyanmár!!!:D Egy minden lében kanál karakter. Napi 24 órában. Az a fárasztó…

    ui. és magyarázkodás: Nem, nem lehúzni akarom a fantasy irodalmat, sőt! De ha egyszer tényleg ezekkel van tele minden antikvárium, és egyik borzalmasabb mint a másik… Arányaiban nézve messze a leghígabb és legszínvonaltalanabb műfaj a sci-fi mellet! Sajnos. Mert hiába a jó ötlet, ha se a történet, se a megfogalmazás, se a szereplők nincsenek a helyükön… És az igazat megvallva pont ezek az „elmegy” kategóriájú sztorik a legrosszabbak, mert ami tényleg rossz, azt otthagyod, de ezeket elolvasod, aztán meg agyalhatsz rajta, hogy jó, de minek is? Hogy miért kellett így, miért nem lehetett normálsian megírni, ha ezt kiadták, akkor én mit erőlködök a sajátommal, jó az így a népnek, ésatöbbi…
    Szóval vagy nagyon nagy szerencse, vagy nagyon nagy türelem kell hozzá, hogy az ember megtalálja azt a pár írót, aki tényleg jó fantasy műveket ír… és NEM Tolkien árnyékában él!
    Éééés végül mindezek elejére és végre illeszétek be, hogy: szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben van, értem amit mondasz, és valószínűleg igazad is van.

      "Az új fajokról meg annyit, hogy én egyszerűen IMÁDOK új fajokat kitalálni, hiába sokkal nagyobb meló, mint egy karaktert megalkotni (ami azért szintén nem egy-két hetes elfoglaltság!!!!), de hogy fárasztó lenne…? Ugyanmár!!!:D Egy minden lében kanál karakter. Napi 24 órában. Az a fárasztó…"

      Igen, de itt összezavarod. Egy rossz karaktert olvasni fárasztó. Egy jót megírni. Igen, élvezet is, ezért ír az ember, de időnként bosszantó, ha valami ellentmondásba ütközik, stb. de közben meg olvasni azt nagyobb élvezet.

      Régen írtam ezt a bejegyzést, kb. 3 éve már, talán már az én véleményem sem pont ugyanaz, mint a régi posztjaimban. És az is igaz, hogy nem olvastam ezeket a könyveket akkor, csak belelapoztam. (Tolkient igen.) Igazából én meguntam magát a dolgot. Mármint függetlenül a kidolgozottságtól, és attól, hogy mennyire jól vannak megformálva, ha sok helyen ott vannak, kezd zavarni.

      Azt mondod, nem tökéletesek: igen, értem, de azért a szép, természetszerető, stb., ezek mégis nagyon húznak afelé. Lehet, hogy ez azért van, mert már a romantikában is ilyenek voltak a karakterek, a szentimentalizmusban, ha egy karakter szomorkodott, kiment a természetbe sírni, és a tündék talán amiatt tűnnek nekem nyálasnak, mert ezek a szereplők általában a tökéletes jót testesítették meg,. és engem erre emlékeztetnek.

      A skandináv mitológiában vannak fény álfok és sötét álfok. Egyikek gonoszak, másikok jók. Nme tudok róla, hogy a fény álfok gonoszak lennének.

      Törlés