2011. 05. 14.

A könyvkezdés


Ez a bejegyzés elsősorban a regényekről szól, de a novellaíróknak is segítségére lehet.

Hogy kezdjük el a történetünket? Ez talán az egyik legnehezebb kérdés, hiszen, ha már beindult, könnyebben megy a történet fonala. Nagyon gyakran előfordul, még profi írókkal is, hogy egy történetnek már minden szála a fejükben van, de egyszerűen nem tudnak elkezdeni írni. Ezt egyesek úgy nevezik „rettegés a fehér laptól”. A kissé vicces, vagy komolytalan kifejezés valóban nehéz problémára utal, hiszen ha az ember nem kezd el írni, soha nem készül el a könyve.

A legjobb megoldás talán, ha eszedbe jut az első dolog, amit elmondhatsz, vagy az első kezdő jelenet, amiből kiindulhatsz, és írsz egy aktár teljesen gyenge kezdőmondatot, majd utólag visszatérsz rá, és kijavítod. Az „utólag” száz oldalt is jelenthet. Talán kételkedsz benne, hogy akkor miért volna könnyebb, de ha már ismered a történet fonalát (nem fejben, hanem leírva!) akkor hozzá tudod majd igazítani a kezdést. Minden esetre ez csak egy ötlet.

Na de hogy is kezdjünk bele? In medias res vagy ab ovo, ahogy az ókori görögök mondták? Azaz a dolgok közepébe vágva, vagy az elejétől elmesélve? Természetesen ezek a kifejezések inkább az eposz hőskorában voltak aktuálisak, de szemléltető jelleggel lehet őket használni (kiváltképp egy ilyen bejegyzésben).

Ez erősen függ a történet világától/műfajától is. Ha például fantasyt írsz, és most tegyük fel, hogy igényes vagy, és nem arra alapozol, hogy mindenki tudja, mik pl. azok a törpök, hanem saját szokásokat/világokat találsz ki, akkor bizony részletesen le kell írnod az általad kreált világ szokásait. Egy hosszú prológus unalmas lehet, ha pedig egyszerűen elkezded leírni az első oldalon ugyanazt, amit egy prológusba írnál, az ugyanaz. (Persze írhatsz prológust, ez elsősorban azokra vonatkozik, akik szeretnék azt elhagyni, vagy nem találtak ki annyi újítást, hogy az kitöltsön akár egy egész oldalt, de azért feltétlenül el kell mesélniük az érthetőség érdekében.) Ilyenkor neked ab ovo, mindent elmesélve a legjobb írnod. A legjobb, ha nem zúdítod az olvasókra a sok adatot, hanem a történet folyása során derül ki minden, pl. amikor a főszereplő egy bizonyos cselekedetet hajt végre, elég akkor leírnod, hogy ez ott szokás. Ha azonban az egész történet megértésére vonatkozik, akkor már az elején le kell írnod (pl. ha a szereplő múltját előre ismerni kell, vagy kitalált helyszín meghatározásáról van szó). Ám az olvasó nyakába zúdítás ilyenkor is rossz eljárás. Legjobb, véleményem szerint, ilyenkor az in medias res kezdést összekötni az ab ovo variációval. Például az a kezdő mondatod/bekezdésed, hogy „[Főszereplő/mellékszereplő] leszállt a lováról. Odasétált a folyóhoz, és megmerítette benne kulacsát. Mindig is szeretett [általad kitalált hely] mezőin lovagolni, egészen gyerekkora óta. …” És már rá is térhetsz, mi is ez a hely tulajdonképpen. Már csak egy frappáns összekötő mondatra van szükséged, például megnevezed a kísérőjét, és már beszélhetsz is a tisztségéről. (Most én egy régies, mondjuk középkori tartalmat feltételeztem.)

Ami itt hiba lehet:
·         belefeledkezel a leírásba, és elfelejtesz visszatérni a kezdőszálhoz, egyszerűen ottfelejted őt a mezőn.
·         jobb híján olyan kezdőjelenetet találsz ki, ami nem is illik a karakter későbbiekben megjelenő jelleméhez.
·         túl értelmetlennek látszik, hogy most minek is lovagol ő ott. Nem kell rögtön valaminek történnie, nem minden esetben jó az, ha már a kezdő jelenetben kialakul a konfliktus, de azért ne csak tengjen-lengjen a karakter a világban, legyen valami oka annak, hogy odament (ha más nem, akkor az, hogy szereti, vagy minden nap megteszi, de akkor ez valóban derüljön ki), ami oknak persze nem kell eget rengetőnek lennie, mert az sem jó, ha felmerül egy probléma, és az olvasó elkezd izgulni a történeten, majd kiderül, hogy ez csak egy mellékszál volt. Törekedj az arany középútra ebben az esetben.

Az in medias res kezdés akkor a legcélravezetőbb, ha nem von le a megértésből, hogy rögtön a dolgok közepébe vágsz, de akkor meghálálják az olvasók, hogy nem késlelteted túl sokáig a dolgok fonalát.

Azt tartsd észben: te vagy aki mindezt igazán megállapíthatja. Tekints úgy magadra, mint olvasóra, és gondolj bele, neked hogy tetszene legjobban.

És persze, hacsak nem mesét írsz, mondj le az „Egyszer volt, hol nem volt…” kezdetű mondatokról, bár ha azt alkalmazod, amit először leírtam (vagyis hogy utólag átírod a kezdést), akkor akár ezt is felhasználhatod.



Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.
/Ernest Hemingway/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése