2011. 05. 21.

Kiből lesz író?

Miért írnak az emberek?

Ezt csak azért írom ide, mert megfelelő bevezetőül szolgálhat. Nem gondolom, hogy választ kapunk rá, de az biztos, hogy sokkal több ember akar írni, mint ahány tud. Úgy gondolom, aki gyerekkorában kezdi az írást, akárcsak én, az hasonló okok miatt kezdi, mint én is: rájön, hogy lapon bármi megtörténhet, ő irányít, és élvezi a bármi kiterjedtségét. Idősebb korban pedig - úgy vélem -, van valami divatszerűen vonzó az írásban, ahogy az ember próbálja a saját maga nagy gondolatait szavakba önteni. Hiába sikeredett kicsit gúnyosra ez a rész, a nagy írók sem profinak születtek, és mindenki jól teszi, aki belekezd az írásba, csak aztán tudja folytatni.

Természetesen mindenkinek saját okai lehetnek. Nora Roberts egyik könyvének fülszövegén például az olvasható, hogy akkor kezdett írni, mikor egy hóvihar miatt három napig nem hagyta el a házát, és unatkozott odabent. Ennél kevésbé speciális okok is vezethetnek ide, például a már említett Kezdő írók kézikönyve is tartalmaz vicces válaszokat különböző emberektől erre a kérdésre.

Tanulható az írás?

Nem tudom. Már csak azért sem, mert ha az írás tanulható, nyilván van egy hely, ahol a sok író összebeszél, hogy soha nem tanítják meg senkinek, különben nem lennének többé nagy emberek. Viccet félretéve az írást gyakorolni nem csak lehet, kell is. Ezét lehet ilyen, és ehhez hasonló blogokat létrehozni, írói könyveket kiadni, illetve bárkitől tanácsot kérni. Azonban ülni egy padban és leckeszerűen elsajátítani az írás hozzávalóit... nem hiszem. Ez esetben már mindenki író lenne.

A tanult író, vagy költő nem a tehetség hiányát, és abszolút mértékben a tanulmányokra való építést jelenti. Két kifejezés jellemzi jól az adott lehetőségeket: poeta doctus és poeta natus, azaz tanult és született költő. Berzsenyi például inkább poeta doctus, míg Csokonai inkább poeta natus, ahogy Petőfi is. A kettő azonban együtt működik jól. A poeta doctus muszáj, hogy rendelkezzen azokkal az alapokkal, amelyek számára is biztosítják a költészethez való tehetséget. Nem azt jelenti az, hogy ő poeta doctus, hogy nincs tehetsége, hanem, hogy neki szüksége van a tanulásra ahhoz, hogy ezt annyira ki tudja hozni magából, mint egy poeta natus. Ez utóbbi azonban, ha nem tanul, hamar kiéghet, és az ösztöneiből eredő stílusára hamar ráun a közönség, hiába eredeti. Önmaga ismétlésébe megy át, vagy nem tud igazán alapokat kapni újításaihoz. (Mindez egy gimnáziumi tanárnőm elmélete.)

Bárkiből lehet író?

Szerintem nem. Író abból lehet, aki ír. (Ez a mondat mélyebb, mint amilyennek látszik, gondolkozz, talán neked is jelent majd valamit. És igen, valóban ez a legnehezebb, és legnagyobb feladat. Nekiülni.)

Aki író akar lenni, bátran kérjen mástól tanácsot, de maga döntse el, mit fogad meg.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése