2011. 05. 21.

Lelkesítő 3

Az itt következő történetet nyilván nem először halljátok/olvassátok majd, és ha unjátok, minden okotok megvan rá. Azonban nem véletlenül idézik minden olyan témakörben, ahol az eredetiség a lényeg. Olvasd el még egyszer, hátha ismét mond majd valamit.


La Fontaine: A molnár, a fia meg a szamár

Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.

1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. ,,Szegény gyermek! - vélekedett egy járókelő. - Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát." Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.

2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: ,,Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette." Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.

3.
,,Ki látott már ilyet?! - hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. - Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!" Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.

4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: ,,Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?"

5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: ,,Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.

Megjegyzés: Én úgy ismerem a végét, hogy dühükben összekötik a szamár lábait, vállukra veszik, és végül maguk cipelik azt. Majd találkoznak egy bolonddal, aki kineveti őket: "Ilyet se láttam még, a két ember sétál, s hátukon cipelik a szamarat!". Nekem ez jobban tetszett, mikor kicsi voltam, így ismertem meg. Talán a "bolond" szó miatt tetszik ez a verzió, mert előtte a sok "eszes" okoskodott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése