2011. 05. 17.

Szexjelenetek

  A könyvekben gyakran találkozhatunk velük, ám vannak olvasók, akik szívük szerint kihagynák, mert túlzásnak tartják őket. Na de mikor viszi túlzásba az író, és mikor illik a történetbe?

  Vannak olyan intim jelenetek a könyvekben, melyek úgymond öncélúak, és ezért zavaróak. Ilyen volt, amikor olvastam Nora Robertstől az Egyszer volt... című regényt. Nagyjából három oldalon keresztül húzta a szexjelenetet alapos részletezéssel, ami engem egyáltalán nem zavart, de annál inkább - untatott. Abszolút fölöslegesnek éreztem minden kis történés alapos részletezését, mivel az is volt. Az ilyen jelenetek öncélúak. A szerző azért írja le őket, mert ettől neki magának is jobban tetszik a történet, ő maga is értékeli benne a romantikát, és úgy gondolja, az olvasó is esztétikai élményt fog látni benne. Három oldal azonban túl sok volt.

  A szexjeleneteknek akkor van igazán létjogosultságuk, amikor plusz mondanivalóval bírnak, azaz epizódként szolgálnak. Sok kezdő író téves elképzelése ellenére az epizód nem a főszáltól való eltérést jelenti, hanem a főszáltól okkal való eltérést egy olyan esemény felé, amely kiegészíti az eseménysort. Megismerjük belőle a szereplők reakcióit bizonyos helyzetekben, ezáltal tulajdonságaikat, és sokkal árnyaltabbá válhatnak. Megismerünk olyan körülményeket, amelyeket azelőptt nem. Bizonyos szexjelenetek erre jó például szolgálhatnak: ezek mutatják a szereplő viselkedését (például előzékenységét, önzését, erőszakosságát, félénkségét, tapasztalatlanságát, stb.), vagy bármilyen körülményt a történettől függően, akár magát a tényt, hogy az az események ellenére a (fő)szereplő(k) belemegy a dologba, megismerhetjük az ízlését, vagy fény derülhet arra, hogy született egy régi sebhely vagy tetoválás.

  Nora Roberts történetében nem azért nem tetszett a jelenet, mert nem kaptunk belőle kiegészítő információkat. Azonban abban a regényben ez csupán annyi volt, hogy Libby és Caleb kezdeti ellenségességeskedésük ellenére (ami tulajdonképpen sosem volt komoly) mégis szerelmi kapcsolatba bonyolódnak (bár pofátlanul és cinikusan megjegyezném, ez nem volt meglepő). Ehhez azonban sok volt a három oldal.

  A szerzőnek nem kell túlságosan visszafognia magát, ha szükségét látja egy ilyen jelenetnek, írja bátran, de képzelje magát olvasónak, és gondolja el, mennyire érdekli őt általa nem ismert emberek szerelmi kapcsolata. Hiába tartja romantikusnak, ritkán jó az, ha túlságosan elhúzódik a cselekmény (ez egyébként bármire igaz).

  Hacsak nem szerelmi történetet írunk, ahol ez a főszál, az ágyjelenet általában késlelteti a kibontakozást, és emiatt sem hálás feladat három oldalon keresztül írni. Azonban, ha valaki tudja ezeket hogy adagolni, ne hagyja ki ezeket az érzelmeket.

Utólagos kiegészítés: Főleg női írók tudnak elmerülni abban, hogy a szexjelenet tulajdonképpen arról szól, milyen romantikus a pasi. Összefoglalva a fentieket, ne erről szóljon a jelenet, mert ez egy lépés a Mary Sue karakter felé. Nem azért, mert nem lehet romantikus egy férfi, hanem mert nagy a különbség aközött, hogy a kreált szereplőd szereti a romantikát, és aközött, hogy szíved szerint te randiznál vele. 

6 megjegyzés:

  1. Szexjelenetek... Azt hiszem ez az egyik legnehezebb része egy történetnek. Minden ember más, és ezen a téren is megoszlik a vélemény, hogy mi a pont elég, vagy a már túl sok...

    Zsenge kis fanficíró koromban (nem mintha azóta kinőttem volna a porból) úgy gondoltam, hogy na írjunk pwp-t! Az a legkönnyebb! Hah! Igaz, hogy a plot csekély, a párbeszédek túlfűtöttek, és nem túl magvasak, de a fene egye meg, rá kellett jönnöm, hogy az orrba szájba téma nem kívánatos! :/

    Valamennyire érzékeny lelkület kell hozzá, hogy megragadjon a realitás talaján, de mégis az érzékeny lelki rezdüléseket, és a fűtött erotikát visszaadja, vagy pont ellenkezőleg a gyötrődést.

    Nagyon kevesen vannak, akik ezt tényleg minőségi szinten űzik. Minden tiszteletem az övék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Ne haragudj,de csak most vettem észre a kommentedet. Igen, igazad van, ehhez is egyfajta tehetség/ráérzés kell.

      Törlés
    2. Szia. Ne haragudj,de csak most vettem észre a kommentedet. Igen, igazad van, ehhez is egyfajta tehetség/ráérzés kell.

      Törlés
  2. Eeeegen... egy kezemen meg tudom számolni, hány szerzőtől olvastam normális pornót! (Már ha létezik ez a szókapcsolat...:D)Ami azért vicces, mert a kedvencem pont az az ember, aki aztán tényleg csak AZT írja, értsd, egy fejezet 80-90%-a akció, és az egész sztori is erről szól száz oldalon át, a cselekmény mellékes... de egyszerűen olyan stílusa van, és olyan humora, hogy nem zavar... Senki nem tudta még utána csinálni.
    Mondjuk, neki vannak olyan sztorijai is a témában, aminél az arány ugyan hasonló, de kikaparod a szemed, annyira félsz/izgulsz/gyűlölöd azt a kis...! szóval, nagyon, nagyon hat rád!
    Eléggé belemegy a részletekbe, de elsősorban nem a testi oldalról, inkább a lélek a fontos... az egész mélylélektan. Általában vér és szenvedés kíséri, nem rózsaszín cukorhabfelhők és nyálas szerelmi vallomások, következetes de nem kiszámítható, és ez adja a tulajdonképpeni cselekményt is. Ennek ellenére agyalsz ám rajta rendesen, hogy akkor milyen is az az adott szereplő, miért i csinálta így vagy úgy, miért ekkora idióta??? Sőt, képes volt száz oldalon át az orromnál fogva vezetni, és az utolsó fejezetben aztán olyan csattanót bevágott nekem, hogy azóta se szedtem össze magam...
    Egyszóval ha szexjelenet, akkor sliver, ha pedig sliver, akkor pornó, és tán bűnös vagyok, és pokolra kerülök, de ha valaki ilyet akar írni, akár csak egy oldalt is, akkor őt olvassa, mielőtt bármibe is kezd!
    Bocs a reklámért, muszáj volt...

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ezt is meg lehet tanulni, csak kell hozzá egy kis tehetség is!

    VálaszTörlés
  4. Bocsánat, amikor későn veszem észre a kommenteket. A másodikhoz nehéz hozzáfűznöm bármit. A harmadikhoz: igen, biztos így van. De ebből valahogy nem írunk sokat. Szerintem.

    VálaszTörlés