2011. 06. 27.

Párbeszédek

A párbeszédek a könyvnek azon részei, melyeket az olvasók szívesebben néznek a leírásoknál, gyorsabban halad, bemutatja a szereplőket. Könnyű őket elrontani, ha az ember félvállról veszi.Hagyjuk most, hogy megfelelő szóhasználatot kell figyelembe venni ilyenkor:
  • szlenget
  • szakszavakat
  • diáknyelvet
  • argót
  • káromkodást
  • elharapott, elhadart, összevont szavakat
  • töltelékszavakat
  • dadogást
  • azt, ha valaki úgy beszél, hogy nem mond vele semmit
  • hogy minden szereplő más szavakat használ !!!!!!!!!!!!!!!!
Most inkább az író közbevetésekről akarok írni. Tudjátok, arról, hogy "mondta".
A 2 dolog ami zavaró lehet:
  • valaki egyáltalán nem ír oda semmit, ezáltal az olvasó belezavarodik, hogy mikor melyik szereplő beszél.
  • valaki folyton odaírja a magyarázatot. Nem csak az a baj, ha azt írja, hogy "mondta", szebben megfogalmazott írói megjegyzések tömkelege is zavaró.
Alapvetően nincs baj azzal, hogy mondta, bár  az olvasó magától is észrevette. Ha nem használjuk sokat (vagy helyettesítjük olyanokkal mint: felelte, válaszolta, megjegyezte), akkor nincs vele semmi baj. Sokkal érdemesebb viszont a válasz érzelmi töltetére és módjára utalni (dörmögte, stb.). Egy jó párbeszédben azonban a résztvevők érzelmei már kiderülnek magából a mondandóból is, és kevés instrukciót igényel a szöveg, s leginkább azért teszik bele, hogy az olvasó ne veszítse el, ki a beszélő. Talán hasznosabbak még a cselekvések közbeékelései, például a párbeszéd megszakítása egy oylan mondattal, hogy "Béla leült a kis kávézóasztalkához." Az előző mondatból, és abból, Béla mit válaszol, miután leült, megtudjuk, azért ült-e le, mert megrázta a hír, vagy más oka volt rá, például megnyugodott, és kényelembe helyezte magát, akár csak fájt már a lába, mert régóta tartott a párbeszéd. Az érzelmeket is leírhatjuk így: "Béla arca ekkor elsötétült, s homlokán összefutottak a ráncok." Ez egyértelművé teszi, hogy ő szólal most meg (ezek mindig a megszólalás előtt szoktak állni), és az érzelmét is látjuk. Ilyen esetben tehát már túlzás odaírni mondanója végére, hogy "- vágta rá mérgesen." Még a gyorsaság az, amit érzékeltetheünk, pl.: "vágta rá, mondta egy kis hezitálás után". Véleméynem szerint, ha a várakozást, a válasz előtti elgondolkodást akarjuk érzékeltetni, sokkal jobb, ha külön sorba, külön mondatba odaírjuk a narrátor részéről: "Béla még várt egy keveset, mielőtt válaszolt, s ez alatt a kevés - alig két másodpercnyi - idő alatt látszott, hogy rengeteg érzés futkározik az elméjében." Utána írhatjuka  választ, ami így valóban késleltetve jön.
Ez most amolyan gyorstalpaló leírás volt. Egy-egy írásnak számtalan saját problémája és megoldása lehet, amiket jó érzékkel tudni kell kezelni.

Egy nagyon idegesítő hiba:
Soha ne írj felkiáltó jelet egy mondat végére, csak mert úgy érzed, a szereplő mérges, és ezt ki kell fejezned! Hármat meg végképp ne!!! Soha. A szavakat kell használnod. Ha felkiáltó jelekre van szükséged, akkor még gyakorolnod kell. Ezt az olvasók is érzik.

2011. 06. 22.

Túllépni a szinten

Addig rendben van, hogy az ember próbál fejlődni, olvas ilyen blogot például, gyakorol, kikéri mások véleményét, átdolgoz, stb. De hogy lesz valakiből elismert, ismert író/költő?

Pályázatok
A neten nagyon sok pályázatfelhívással lehet találkozni, ám sok közülük komolytalan. Például G-portálos, vagy ahhoz hasonló tárhelyeken sok amatőr író más amatőr íróknak hirdet pályázatot, vagy egy be nem futott szerző saját honlapja kínál hasonló lehetőséget. Ennek egyetlen előnye az, hogy kapunk véleményt más, hozzánk hasonlóan tapasztalatlan, vagy esetleg nálunk kicsit okosabb szerzőktől, de nem ismeri meg a művünket a nagyközönség. Ha valaki valóban nevet akar szerezni magának, annak komoly pályázatokra kell jelentkeznie. Sok olyan van, amely pénznyereménnyel kecsegtet, és ezt természetesen nem utolsó dolog megnyerni, de szerintem sokkal hasznosabb olyan pályázaton részt venni, ahol publikáció a nyeremény. Néhány ilyennek közönségszavazós része is van. Véleményem szerint nem csalás az, ha az ember megkéri a barátait, hogy szavazzanak, kiváltképp a mai világban, amikor már minden így működik. Ha az ember bekerül egy antológiába, azzal már kezdhet valamit, de itt sem mindegy, hova. Sok pályázat feltünteti, hogy a kiadott antológiát könyvfesztiválon is viszontlátni, sőt én már olyan nagy üzletlánc polcán is láttam egyet, mint az Alexandra!

Neten megjelenni (tévhit #1)
Sokan felrakják a netre az írásukat, saját honlapra, blogra, stb. Ez szintén csak egy minimális közönséget vonz, ami sok esetben személyes barátokat is tartalmaz.- irreális gondolat, hogy valóban igazi kiadók dolgozói böngészik a netet írók után kutatva. A net hatalmas, és a kiadójuk is hatalmas: nincs szükségük arra, hogy keresgéljenek, kapnak kéziratokat szép számmal. Az sem reális, hogy a netes tömegből rengetegen rábukkannak, és akkor ők válnak közönséggé. Nagyon sokan használják a netet, de nem válhat mindenki az internet sztárjává. Egyébként nincs ezzel semmi baj, csak akkor, ha az ember nem ettől reméli a kiugrást.
Van azonban olyan oldal, ahol valóban megéri kitenni az ember írásait, és valóban hasznos versenyeket szerveznek, a pályázatok antológiába való bekerüléssel kecsegtetnek. Egy ilyen például a ShareYourArt, amin magam is fent vagyok, és nagyon hasznos honlapnak tartom, ezért linkeli is alul a blogom. Ezen csak egy nicknevet kell megadnod, tehát maradhatsz, ha akarsz teljesen anonim is, de akár a Facebookonra is tudják like-olni az írásod. Egyébként ide verset, prózát, drámát, zenét, dalszöveget, videót, fényképet, sőt... épp hogy csak szobrokat nem tölthetsz fel. (Fent van Facebookon is egyébként a SYA.)
Másik, a SYA-hoz hasonló oldal a GIBBER. Alul ennek is megtalálod a linkjét.

Újságokban megjelenni
Mai napig bánom, hogy az egyik "tudományos" magazin, az IPM pályázatára nem küldtem novellát, mert szeretem az újságot, és széles körben olvassák. Ők azonban hirdették magukat. Te lehetsz akaratos is, fogod a novellád, vagy versed, és kéretlenül elküldöd egy újságnak. Mellékelsz mellé egy levelet (helyes formája és ötletek a levélre: Kezdő írók kézikönyve sokadik fejezete), és reménykedsz. Elsőre minden valószínűség szerint nem fog sikerülni, de ha jó fejek, legalább válaszolnak. Ez lehet egy Élet és Irodalom, vagy egy kevésbé szakmai, inkább csak amolyan laza hangvételű, de széles körben terjesztett magazin is. Utóbbiakat több helyen meg lehet venni, ilyen például a Galaktika, de mivel sosem olvastam, csak valaki mutatta, ezért lehet, hogy tévedek a tartalmát illetően, ez esetben bocsánat; a nevesebbeket ugyan nem veheted meg a sarki közértben, de talán szakmában érintettebbek is olvassák. 

Kiadó
A kiadókról szerintem, aki komolyabban érdeklődik a téma iránt már keresgélt mindenfélét. (Nem tudok róluk túl sokat írni, de ha igény van rá, majd kommenteltek, és összeszedek róluk valami gondolatot.) Ide most csak két fontos dolgot írnék, amit szem előtt kell tartanod. Az egyik, hogy se elsőre, se huszadszorra nem fog sikerülni. Ha mégis, vagy valakinél azt látod, hogy neki mégis, akkor azt ne ellenpéldaként fogd fel, hanem szerencseként, nem te vagy rossz, ő a mázlista. A másik, hogy a kiadó különbözik a magukat előszeretettel hasonlóan megnevező nyomdáktól, akik kiadnak 500-at a könyvedből, de semmiféle marketig segítséget nem nyújtanak. Ezeknek ne dőlj be! Kiadó az, aki a reklámot biztosítja, és eljuttatja könyvesboltokba a könyved!

A kiadói terjesztés (tévhit #2)
Egyáltalán nem igaz, hogy az embernek kiadják a könyvét, és azzal felkerült a polcra. A kettő között nagyobb a szakadék, mint gondolnád. Az írónak SAJÁT MAGÁNAK (!!!) kell könyve reklámozásáért tennie. Ez némileg ellentmond a fent leírtaknak, de ha végiggondolod, mindjárt logikus. A kiadónak maximum pénzügyileg fontos a könyved, de másik 100 könyvvel is így vannak. Ha véletlenül kifognak egy bestsellert, a tied háttérbe kerül. Biztosítanak reklámot, de csak annyit, amennyivel tartoznak neked. A TE KÖNYVED MAGADNAK FONTOS! Író-olvasó találkozások, felolvasások, interjúk jellemzik egy jól manőverező író aktivitását. (Ezekre helyszínt pedig sokszor a kiadó tud biztosítani, de nem akarok félrevezetni senkit.)
"You have to sit by the side of a river a very long time before a roast duck will fly into your mouth." /Guy Kawasaki/ - Azaz: nagyon hosszú ideig kell egy tó partján ülnöd, mire egy sült kacsa a szádba repül.

Írótanfolyamok
Sokan úgy gondolják, az írást nem lehet elsajátítani, és emiatt pénzkidobás írótanfolyamokra járni. Ebbe az évszázados vitába nem hiszem, hogy bele akarok menni, de hát tudjátok: kifogása a veszteseknek van. Ha az embernek van egy álma, kit érdekel, hány értelmetlen dolgot tesz meg érte? Egyébként kapcsolatszerzésre nagyon jó helyszín. Megismered a tanárt, és sose lehet tudni, hogy az egyik volt "diáktársad" nem lesz-e híres író. Ezek hátránya persze, hogy pénzbe kerülnek.

Kreatív írás az egyetemen
Nagyon sok egyetem (például a Pázmányról biztosan tudom) indított kreatív írás tanszakot. Ha valakit ez érdekel, és nem akar tengerbiológus lenni, szerintem nagyon hasznos lehet, egyetemi szinten nyilván csak jót tanítanak. Hátránya: kreatív írás diplomával (ha van ilyen, nem tudom, ott mit adnak a legvégén) hivatali keretek közt lehet éhen halni, tehát mellette érdemes mást is tanulni, valami gyakorlatiasabbat, tehát nem filozófiát.

Írói kézikönyvek
Ezekről, bár eddig csak egyet olvastam, jó véleménnyel vagyok. Nyilván vannak köztük jók és rosszak, van, amit úgy érzed, fölösleges megvenni, és van, amit érdemes volt. Ugyanúgy kell rájuk tekinteni, mint a regényekre: csak mert nem tetszett A három testőr, még nem feltételezed, hogy a világ összes kalandregénye haszontalan és borzalmas.

Blogok olvasása
Most komolyan nem azért, hogy magam reklámozzam, de ez hasznos, és sok ilyet találhatsz még, ha ügyesen keresel, elsősorban angolt, de szemét módon nem linkelem a konkurenciát.

Lépj ki
Mármint a nyilvánosság elé. Közöld a magyartanároddal, vagy ha idősebb vagy, akkor azzal, aki úgy érzed, kompetens lehet a kérdésben, hogy te írsz, és mutass meg neki dolgokat. A családi és baráti kör egy elfogult olvasótábor, és önmagában nem nagy közönség, de sok mindenre jó. Például az őszintébb egyedek be mernek szólni, és kevésbé sértődsz meg. Gyakorolhatod, hogyan tárd mások elé az érzelmeidet, mert rá fogsz jönni, hogy ez nehéz. (Remélem, érthetően fogalmazok: arra gondolok, hogy "juj, Béla most tudni fogja, hogy ilyesmin gondolkodtam; írtam egy verset, pedig sose mondtam még el senkinek, hogy ez bánt, most lebukom, kiderül; mit fog szólni Kata ahhoz az erősen erotikus jelenthez; János nem szeret olvasni, megfogja-e a könyvem; Gizi szakértő a témában, aggaszt, hogy mi lesz a véleménye.) Azon kívül az olyan olvasók, akiket személyesen ismersz, visszakérdeznek. Ez két okból hasznos: egyrészt megtapasztalod, hogy tudsz beszélni az írásaidról, amik író-olvasó találkozókon, rádióműsorokban jól jönnek. Másrészt leszűrheted, mik a kevésbé érthető részek, esetleg mi döbbentette meg őket (utóbbi eset nem biztos, hogy rossz, sőt!).Egyébként, ha valaki nem szereti a verseket, és te költő vagy, vagy nem szeret olvasni, és te írsz, akkor add oda neki a műved: nincs is nagyobb kihívás, mint megfogni egy érdektelen embert! Végül is a Harry Pottert is azért kedvelték a szülők, mert olvasásra bírta a gyerekeket. Próbáld ki Te is a hatékonyságodat!

Az amatőr, de széles körű forrás is forrás
Gondolok itt olyan magazinokra, amiket fiatalok, diákok, kezdő újságírók szerkesztenek, vagy ingyenes magazinokra, mint a Pesti Est, vagy akármilyen Est lapok (főleg, ha ingyenesek, az neked előny). De ne keverd össze ezeket az olyan "forrásokkal", amiket a kutya se olvas. De akár egy iskolaújság is hasznos lehet Neked.

Honlap (egyben tévhit #3)
Akkor éri meg, ha már megjelent az írásod. Minél komolyabb, annál jobb. Ha a pénz nem akadály, ne ingyenes tárhelyen helyezd el, és ne is Te magad szerkeszd (hacsak nem értesz jól a honlapszerkesztéshez), ha nincs erre pénzed, akkor is próbáld a lehető legkomolyabb kinézetet kölcsönözni neki. Ne legyen unalmas, egyhangú, túl hivatalos, de ne is legyen harsány, gyerekes. Ha E/3. személyben írsz magadról, az akkor nagyon előnyös, ha képes vagy rá, mert olyan, mintha más foglalkozna a weblapoddal. Azonban ezt nagyon sokan túlzásba viszik, és látszik, hogy átfordítják az életrajzukat egy kívülálló szemszögébe. Egy ilyen honlap a könyveddel foglalkozzon, senkit nem érdekel, hova jártál iskolába, amíg nem leszel nagyon híres. Magadról ne írj fél oldalnál többet, és az is inkább az irodalomról szóljon! (Az is rossz viszont, ha a szöveg nem mond semmit.) Néhány kiadó lehetőséget nyújt arra, hogy az ő honlapjuk egy alweblapjaként legyen neked saját portálod. Ez esetben ez bőven elég. Elég komolynak látszik, ha nem szúrod el, és ha még csak egy köteted van, nem tűnik amatőrnek. Hidd el, a közönség felismeri, mikor akarják átverni azzal, hogy valaki milyen híres.

Kereset a könyvből (tévhit #3 vagy 4, ahogy tetszik az előzőek után)
Az első kötetedből ne "meggazdagodni" (haha) akarj, hanem hírnevet szerezni! Ne hagyd magad átverni pénzügyekben, de azért ami most elsődlegesen fontos neked az a hírnév legyen! Ha már az első könyvedből is használható összeg folyik be, akkor azt elismerésnek tekintsd, ne csak hidegen pénzügyi eseménynek, mert úgy olyan száraz az élet! Előbb legyél valaki, majd aztán kereshetsz! Ha írói pályára lépsz, nyilván amúgy is van valami, amit amellett csinálsz. Kevesen gondolják komolyan, hogy majd ebből megélnek. De persze átvágni ne hagyd magad!

Írói táborok
Ha még gyerek vagy, akkor ez is jó lehet. Itt is jó ötleteteket kaphatsz, barátokat szerezhetsz, előnye ugyanaz, mint bármely tábornak, vagy az írói tanfolyamoknak. Ha a tanárok jó fejek, kiépíthetsz hosszabb távon hasznos kapcsolatokat is, legalábbis lehet, hogy hivatkozhatsz a részvételedre bizonyos alkalmakkor. Például írói eseményeken talán valami kedvezményt kaphatsz.

Nézz meg egy felolvasóestet
Nem kell hogy ismerd az írót, csak tudd meg, milyen is az, ne légy felkészületlen, ha majd rád kerül a sor, és Te ülsz a helyén! Ismered a mondást: ha nem mész el mások temetésére, ők sem jönnek el a Tiedre.

Ügynökök
Talán Magyarországon nem annyira bevett módszer,. Nem tudok hozzászólni, csak azt, amit a kézikönyv ír. Az biztos, hogy az ügynökök nem hirdetik magukat, mert van elég dolguk. Neked kell találni. Hogy hogyan, arra ott a könyv, mert pofátlanságnak tartanám, ha ezt így ide leírnám.

Keress ügyesen
Hátha használható infóra bukkansz a könyvek adatait tartalmazó oldalon (nem tudom hogy nevezik: tudod, ahol oda van írva, hogy kinek a jogdíja, ki adta ki, stb.). Ha hasonló témájú könyvet írsz, esetleg megtalálod, mi a kiadó címe, kinek címezd a levelet.

Figyeld a kiadókat a könyvesboltokban, interneten
Hiába írják, hogy mindenhol megjelennek, menj be egy nagy könyváruházba, és nézd meg, többnyire mi akad a kezed ügyébe! Egyes kiadóknak saját standjuk is van, mások csak a rengetegben vannak benne, de ott vannak!  Keress rá a kiadótól egy-egy könyvre Bookline-on, vagy nézd meg, hogy Moly.hu-n fent van-e, mert ha igen, olvassák az emberek.A legideálisabb persze a könyvesbolt, mert nagyon sokan még mindig nem a neten vásárolnak.

Tematikusan küldd az írásaid
Azt hiszem, talán az Európa Kiadó honlapján írták, hogy ők a külföldön már befutott, vagy itthon már bizonyított magyar szerzők műveit adják ki, és erre szeretnék felhívni az amatőr szerzők figyelmét. Tartsd ezt szem előtt! Figyelj arra is, mit publikálnak leginkább: gyerekkönyveket, vagy csak egy műfajt, inkább tudományos dolgokat, esetleg az adott kiadó nem foglalkozik verseskötetekkel (erre sok kiadó nem hajlik, de lehet, hogy tévedek), stb.

Fontos: felejtsd el, hogy megjelensz valahol, legyen az bármilyen forma, és akkor majd felkeres Téged valami nagy ember! Neked magadnak kell mindent kiharcolnod! A könyviparba bekerülni minden országban legendásan nehéz manapság (és nem szeretem, amikor azt mondják, hogy manapság, bár állítólag régen könnyebb volt tényleg). Az antológiák, megjelenések 2 dologra jók:
  • egyre többször tűnik fel mindenhol a neved, és az embereknek kezd beivódni a tudatukba, hogy "Kiss József". 
  • ha elküldesz egy kiadónak egy művet, fel tudsz már mutatni eredményeket. Ugyanez vonatkozik a folyóiratokra is, ezért érdemes a pályázatokkal kezdeni, mert sok (!) megnyert (!) pályázat (ténye) már jól hangzik egy levélben.
Tanulni az ember mindig tanul. Szerintem a legnagyobbak is. Ha ők nem, akkor az nem azért lehet, mert mindent tudnak, hanem mert nem figyelnek már oda a tanácsra. Végül is honnan tudod, hogy mától fogva Te vagy "a híres valaki"? Másra mondani könnyű, de átélni sokkal lassabb folyamat, épp ezért jelenthetjük ki szerintem, hogy mindenki megfogadja néha a tanácsokat, akkor is, ha az illetőnek szerintünk már nincs is szüksége rá(nk). Ezt fontosnak tartottam itt leírni.  

Hasznos linkek:

Share Your Art: http://www.sya.hu
GIBBER: www.gibber.hu 
Pályázatfigyelő: www.pafi.hu
Pályázat gyűjtő honlap: http://palyazatok.org
Egy honlap, ami összegyűjtött (csak nevezési díjjal NEM rendelkező) pályázatokat; Juditti világa: http://www.juditti.hu/content/irodalmi-palyazatfigyelo

Magyar Író Akadémia tanfolyamai (nem tudtam igazán eldönteni, melyik is a főoldal,hiába tartalmazza az index szót, vagy a két oldal között mia  különbség, úgyhogy mindkettőt linkelem):
www.mesterkurzusok.hu/index.php
www.mesterkurzusok.hu/szerkesztok

Egy felsorolás a magyar irodalmi magazinokról, ezt csak most találtam: 
Szintén most találtam, linkhálózat az irodalmi folyóiratokhoz (nem néztem át alaposabban, de ha jól gondolom, netesek, viszont komolyabbak):

Magyarországi könyvkiadók, könyvszerkesztők, könyvadatbázisok címjegyzéke: 
Hasonló felsorolás:

Itt kézikönyveket látod, angol nyelvűek. A lap alján felsorol még száz másikat. 
Magyar a Kezdő írók kézikönyve, amit linkeltem már számtalanszor, illetve nagy könyvesboltokban láttam másokat, meg neten is, de most bárhogy írom be, nem sikerül rájuk bukkannom, a címükre meg már nem emlékszem. De vannak, Magyarországon is.

Tippek még publikáláshoz (angol): 
Ez jobban szakértőnek tűnik: http://terrywhalin.blogspot.com/

A DUE újságírós (Diák Újságírók Egyesülete), de talán érdekel valakit: www.duetallozo.hu

2011. 06. 20.

Ismét közvéleménykutatást végzek + rövid cikk: hatásvadászat vs. naturalizmus

A következő bejegyzés előtt megint megkérdezném a véleményetek valamiben.
Talán ismeritek a Trónok harcát. Ha nem is olvastátok, a sorozatból esetleg láttatok már valamennyit, a kérdésem értelmében az is ugyanolyan. Vagy ha azt nem is, más hasonló jellegű művet, amire igaz az, amit kérdezni szeretnék.
Vannak olyan könyvek, amelyek igencsak őszintén tárgyalják a gyilkossági-, szex-, vagy a kort egyéb módon jellemző jeleneteket. Mindent mutatnak, mindent említenek, nincsenek tabuk. Ezzel aztán sikeresen megteremtik a regény hangulatát, a lehető legösszetettebb, legélénkebb, legőszintébb képet adják a korról, játszódjon az eseménysor az ókori Hellászban, Rómában, a középkorban, a jelenben, vagy egy kitalált fantasy világban, lásd Trónok harca sorozat. 
Sok író azonban egyszerűen nem elég bátor ahhoz, hogy ilyesmit leírjon, vagy úgy érzi, ezzel a szereplői becsületét meglopná, még akkor is, ha azok vágya, gondolata, stb. nem feltétlen perverz vagy pszichopata, csak normális emberi gondolat. Véleményem szerint az emberek nem szeretik hallani ilyen őszintén saját viselkedésük elemzését, és épp emiatt a megdöbbentés miatt lesz népszerű a könyv. Az olvasó érzi, hogy őszinték hozzá, nem hazudnak neki, amit tudnia kell kedvenc szereplőjéről azt tudja. Nem szépítik ki, se az erotikát, se a harcot (pl. dicső halál, ilyenek) nem teszik túlzottan romantikussá, maximum, amennyire kell. Mindez működik a gondolatok terén is, erre jó példa Stenhal Vörös és fekete c. könyve. Julien Sorelt egy törtető fiatalnak ismerjük, de tulajdonképpen, ha csak egy barátunk lenne, semmivel sem gondolnánk rosszabbnak senkinél. Csak halljuk a gondolatait, ez teszi ellenszenvessé, pedig a gondolatai emberi gondolatok. 
Azonban hol ér véget a naturalista ábrázolás mesteri volta, és hol kezdődik a hatásvadászat? Hol kezdődik az, amikor egy író azt mondja: "márpedig én akkor is sokkolom az olvasóimat!". Ügyesen kell mindezt csinálni, ne legyen a könyvnek vérszaga. Ha valaki túlzásba viszi, az olvasónak olyan érzése lesz, hogy az író még a kiadó igazgatóját is véresen lemészárolta (hidegvérrel), hogy könyve megjelenhessen. Én jelenleg olvasom a Trónok harcát, gondolok róla jót is rosszat is, de kizárólag ebből a szempontból csak jót, George R. R. Martin nagyon jól érzékelteti a barbár világ szokásit. 
Valójában én még nem olvastam olyat, ahol ez a dolog visszájára fordult volna, de ha például elképzelem a Gyűrűk Urát (csak egy példa), Frodó vagy Aragorn vagy Samu jelentősen vesztene a népszerűségéből ilyen jelenetek hallatán/olvastán. Vagy lehet, hogy nem? Vajon ez mindenhol beválna?

Ti mit gondoltok erről? Szeretitek, amikor az író már szinte bántóan őszinte? Ha olvas(ná)tok egy ilyen könyvet, díjaznátok, hogy mindent tudtok a szereplőkről? 
Szerintem egy író igenis merjen bátor lenni. Szerintem tulajdonképpen csak akkor lehet probléma, ha az író belekezd, de vonakodik, egyes jelenetekhez elég bátor, másokhoz kevésbé, vagy egyáltalán nem, és a könyv hangulata "ugrálni", hullámzani kezd. Illetve probléma lehet még, ha egy szereplőt egy jelentben nagyon barbárnak ábrázolnak, aztán utána egy másik jelenet ellent mond ennek. 
Mit gondoltok? Szeretnélek ismét kommentelésre bírni Benneteket, légy szíves írjátok le a véleményeteket!

2011. 06. 19.

Fiók vagy olvasók?

Egy idő után fenn áll a kérdés, hogy kinek írsz. Fiókja mindnekinek van (optimális esetben), olvasója keveseknek. Mikor kisebb voltam, egyáltalán nem gondoltam mindezt komolyan, sőt ellene voltam az egésznek. Úgy gondoltam, ha lennének olvasóim, akkor a véleményük befolyásolna. Mára meggondoltam magam. Nem, nem befolyásol a véleményük, és ennek nagyon örülök. Bár annak még jobban örülnék, ha egyáltalán lenne, akinek a véleménye befolyásoljon. : )
A legtöbb író azonban szerintem saját magát gátolja, ezen túl kell lépni. Az ember szégyellős, (ál?)szerény, na meg "egyáltalán, hát hogy én valaha?". Ez a blog, barátok, családtagok, magyartanár, pályázatok, a kiskutyád is kedvedre lehetnek abban, hogy megtudd, hova kell fejlődnöd, de segítséget, véleményt kérni; kiadni az írásunkat a kezünkből; és (ami a legfontosabb) újra nekiülni, hogy ezúttal tökéletesebbé tegyük azt - ez az első lépés a fejlődés útján.

"Sikeres üzletmenet láttán mindig gondolj arra, hogy valaki egyszer lépett egy merészet!"


/Peter Ferdinand Drucker/
 


"Az embernek mindene meglehet az Életben, amit akar, feltéve, hogy pontosan tudja, mit akar és miért akarja."

/Adam J. Jackson/

A következő bejegyzésem, ha nem felejtem el, arról fog szólni, mit tehet az ember azért, hogy megismerjék, hogy egyáltalán feltűnjön a neve valahol.

2011. 06. 12.

Gyakori hibák

Mindenkinek vannak sajátos, ő rá jellemző hibái, ahogy stílusa is (talán abból is fakadhat). Az alábbiak tehát csak amolyan útmutatóként szolgálnak. Csak a könnyebb átláthatóság érdekében szedtem őket pontokba, ez NEM jelenti, hogy pont ennyi, és ezek azok.

1., Kapkodsz, vagy türelmetlen vagy. (regény, novella)
Ne akard túl gyorsan elmondani a történetet, mert az az írás rovására mehet. Igenis érdekli az olvasót, hogy lement a nap, miközben Béla átsétált a parkon, hiszen az teremti meg a hangulatot. Én amikor írok, gondolatban már sokkal előrébb járok, és ilyenkor le kell fékeznem magam. Számomra már unalmas, hogy az ilyen "régi" részeket kell írni, mikor tudom, mi lesz a vége, de akkor is muszáj, mert vagy csináld rendesen, vagy sehogy. Valahol olvastam valaki történetét (általam ismeretlen, a neten volt), és egész jó dolgot talált ki, de fél oldalon letudta azt, amit valaki hosszabban ecsetelt volna. (Alig írt az érzésekről, csak cselekményeket sorolt egymás után. Ha írt érzést, az oylan volt, hogy "XY sírt, el volt keseredve", és ezzel lerendezte.) És itt az ecsetelés nem azt jelenti, hogy unalmasan írjon valaki, de ha pl. a szereplőid nem lepődnek meg azon, hogy - mittudomén - hirtelen betörtek hozzájuk, csak kipattanak az ágyból, lelövik a bűnözőt, hívják a rendőrséget, stb., akkor olyanok, mint a régi mítoszok, meg eposzok, hogy csak leírják a cselekményeket. De azért, légy szíves, lepődjön már meg a karaktered, és ezt írd le pontosan, mikor szakít vele a szerelme, és ne csak úgy válaszoljon, aztán kész. 

2., Túl sztereotípek a karakterek. (regény, esetleg novella)
"Ébenfekete a haja, vérvörös az ajka, az arca mint a hó." Ezt már gyerekkorában is tudja az emebr. Ez a Hófehérke. És persze kell egy púpos, vén banya, aki mindenáron meg akarja ölni. Szóval ez unalmas. A Hófehérke jó mese, de elég belőle egy. Attól, hogy egy szereplő pl. makacs és önfejű, még lehet kedves. Egy gonosz gyerek nem feltétlenül rossz tanuló. Egy öreg néni nem biztos, hogy szidja a mai fiatalokat, és egy kislány is hallgathat Beatlest. Alaposan gondold ki a karaktereket. És olyasmiket cselekedjenek, amik illenek hozzájuk! A Mary Sue-ról láthatsz korábbi bejegyzést, a karakterek kitalálásáról, illetve a gonosz karakterekről is fogok még írni.

3., Hétköznapi a szóhasználatod. (bármi)
Szépen fogalmazni tudni kell. Nincs mese, olvass sokat, fejleszd a szókincsed. Gondolkodj egy szón, ne elégedj meg a rossz verzióval. Alkalmazz szótárat, vagy a Word szinoníma szótár alkalmazását (jobb klikk a szón, és kész, nem kell keresgélned a lexikonokban).

4., Közhelyeket, túl gyakori kifejezéseket használsz. (bármi)
Ezekkel az a baj, valaha szépek és kifejezőek voltak, de mivel ma már mindenki használja őket, ezért elvesztették a hatásukat. Ha olyat írsz, hogy "ritka mint a fehér holló", "falfehér" vagy akár csak olyan általánosan sokat használt kifejezéseket, mint "végigfuttatta tekintetét", azzal az a baj, hogy semmilyen hatást nem keltesz, mert mindenki használja őket. Talán azt hiszed, az olvasód így könnyebben megérti, mire gondoltál, de az az igazság, hogy valójában a saját munkádat könnyíted meg, hogy minimálisan kelljen gondolkodnod. Ha valami szokatlan szófordulatot használsz, azzal sokkal jobban megmaradsz az olvasó fejében. "Az eredetiség nem eredeti gondolatokból, hanem eredeti gondolatfordulatokból áll." Azt hiszem, ezt Móra Ferenc mondta, de nem biztos, és nem találom most a forrását.

5., Unalmas az első 60 oldal. (főképp regény)
Nos, hát igen. Ez még a gyakorlatban rendszeresen publikáló írók hibája is. Nem igazán tudok erre mit mondnai. Próbálj nem unalmasan írni. Tudom, rettenetesen hasznos tanács, de ebben csak a történet ismeretében lehetne segíteni. Már erről is írtam egy cikket.

6., A leírásaid túl sekélyesek, vagy nem mondank semmit. (regény, novella)
"Ragyogóan zöld volt a fű." Na, ne már! Tényleg? Biztos azért, mert nyár volt... Ezzel nem igazán segítesz elképzelni az olvasóknak a tájat. ne mondj olyasmit, ami amúgy is jellemzi az adott dolgot, például ne hangsúlyozd ki, hogy a hó fehér, a vers rímel, a nap ragyogó.  A leírásoknál még gyakori hiba, hogy folyton azt ismételgeti mindenki, hogy "volt", "volt", "volt". Írd egy mondatba, helyettesítsd igével, old meg! Azon kívül ne csak láttasd a dolgokat! Vannak hangok, illatok, létezik tapintás, vagy lehet melege a szereplőnek. Öt érzékünk van, gondolj erre is! Később a létigékről is fogok még írni.

7., Nem élethűek a dialógusok és/vagy a karakterek. (regény, novella)
Azért lepődjenek meg, gondolkodjanak el, álljon be csönd a dialógusokban. A pont-pont-pont, meg a halmozott írásjelek idegesítőek. Ha jól írsz, nincs rájuk szükséged. Ha a karakter művelt, beszéljen is úgy, de ha nem az, akkor használjon szleng szavakat! Azonban ne vidd túlzásba se, azt nehéz olvasni.

8., Nem lehet érteni, mire gondolsz. (bármi)
Ez nagyon rossz. Nem arra gondolok, amikor az olvasónak nincs szókincse - az az ő baja. Hanem amikor annyira szépen, vagy szellemesen, vagy homályosan fogalmazol, hogy nem lehet biztos benne az olvasó, hogy jól érti, mire gondolsz. Mindig legyél világos. Most vagy mondasz valamit, vagy nem.

9., Túl szépen akarsz fogalmazni, vagy olyasmit csinálsz, amihez nem értesz igazán. (bármi)
Ezt nagyon könnyű túlzásba vinni. Vannak híres írók, akik nagyon jól értenek hozzá, de az más kérdés. A megfogalmazásnak sokféle módja van, beszélhetsz a karakter szemszögéből, a sajátodból, beszélhetsz nagyon szépen, vagy pl. szleng szavakkal, ha a szereplő megkívánja (lásd: J. D. Salinger - Zabhegyező). De semmiképpen sem úgy, amihez nem értesz. Mindenki rossz valamiben, még azon belül is, amit tud, ez tény. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha csak azt használod, amiben jó vagy, akkor amit létrehoztál, az csak jó lehet. Nem tudom már, kinek a szavai. De van benne igazság. Megfordítva azonban biztos igaz: ha olyat írsz, amihez nem értesz, az rossz lesz. Persze, gyakorolni lehet, nem arról van szó. De ha például leírsz egy tájat, nem kell, hogy az egész szirupos legyen és csöpögjön, mert vagy amatőrnek néznek, vagy meg sem értik, miről beszélsz. Azon kívül nem kellenek a tudományos kifejezések sem, hacsak nem szaklapba írsz, vagy a szereplőd nem tudós. (Most aki nem ért egyet velem, az valószínűleg tud fogalmazni.)

11., Rossz a helyesírásod, vagy sok az elgépelés a szövegben. (bármi)
Ezt gyakorolni kell, illetve visszaolvasni. Esetleg mást megkérni erre.

12., Túl hosszúak, vagy túl rövidek a mondatok. (novella, regény, akár vers is, ha úgy tagolod)
Van egy olyan, hogy barokk körmondat, elég idegesítő. Szabó Magdára például jellemzőek a hosszú mondatok, de neki megbocsátjuk, mert ő ettől függetlenül jókat ír. De Te vigyázz erre. Nagyon idegesítő, ha egyszerűen nem érted meg a szöveget. És ugyanez vonatkozik a rövid mondatokra is. Ne állítsd meg mindig az olvasót, mert ez lassítja az olvasásban, ergo nem olvassa végig, amit írtál. Egyébként ennek megvan a maga célja: ha az események gyorsulnak, akkor kell mindent egybe írni, illetve fordítva.

13., Nincsenek céljaik, vágyaik, indokaik a karaktereknek (regény, esetleg novella)
A gonosz természetesen pusztán azért akarja megölni a jót, mert ő a gonosz, illetve fordítva. Ha mesét írsz, akkor ez rendben van, más esetekben legyen valami céljuk. Na meg a valós emberek is szeretnének dolgokat. Ha pl. a főszereplő szegény, akkor nem csak nincs pénze, de szeretne is többet. Ez valahogy várható. Erről még itt találhatsz némi megjegyzést.

15., Nem dolgozod át. (bármi)
Akár hiszed, akár nem, a könyvesboltokban kapható könyveket nem egyszeriben megírták: akár háromszor, négyszer, harmincszor újraírták. A szerző, és nem a kiadó, meg az erre fizetett nem tudom kijei. Ne ijedj meg, ha elsőre nem jó, de olvasd át, és javítsd ki. A Kezdő írók kézikönyve szerint Raymond Carver 27-szer (!) átírta egy novelláját, mielőtt publikálta. Majd még erről is tervezek írni egy cikket.

16., Nem vagy tisztában az írásod kereteivel. (különféle értelemben novella és regény)
Egy novella egy érzésről szól, egy eseményről, arról hogyan változott meg egy ember sorsa, vagy bármiről, ami a 10 oldalt igényli, és nem a 340-et. Egy novellában annyira kell csak bemutatni az egyéneket, amennyire szükséges. Egy regény legyen önmaga. Nem kell minden írásnak megváltania a világot, és nem kell, hogy kötelező olvasmánnyá tegyék még életedben. (Végül is minek, akkor biztos elvesztenéd az olvasóidat.) Légy tisztában a mondanivalóddal! Ez fontos. Nem kell, hogy megfogalmazódjon, vagy hogy szavakba tudd önteni, de a lényeg, hogy ha egyszer valaki azt mondja, hogy a főszereplő csinálja ezt vagy azt, akkor tudd, hogy ez jó-e bele. Vannak regények, amikbe egyszerűen nem kell kalandos szerelem, vagy nem kell bele árulás, mert az már sok. De lehet, hogy egy könyv azért unalmas, mert amit mondnai akarsz vele, az elférne egy novellában is.

17., A hősödnek nincsenek érzései. (regény)
Képzeld el az alábbi szituációt: te vagy Luke Skywalker, aki a nagybátyjánál Owen bácsinál, és nagynénjénél nevelkedik. Egyszer csak kiszakad a Naboo bolygó (bocs, ha nem onnan) sivatagos, szegényes közegéből, harcos, lázadó, majd pilóta lesz belőle, Darth Vader és a Birodalom ellen harcol,  talál az egyik droidjában egy üzenetet, aki mellesleg a hercegnőé volt, a másikat pedig általa sosem ismert apja készítette, akit ő hősként tisztel. Nevelőszülei meghalnak, ezért magát hibáztatja, megtalálja csonttá égett holttestüket. Megtanul fénykardozni, és teljesen természetesnek veszi, miután most látja először, ogy igen, fénykard létezik. Elveszti kedves barátját, Obi-wan Kenobit, majd végignézi Yoda mester halálát, Jedi lovaggá válik, megtudja, hogy az apja valójában nem hős volt, hanem gonosz, sőt mi több: maga Darth Vader az, és mindenki elvárja tőle, hogy megölje, miközben ő meginog; Leiáról, akiről az első részben még azt hittük, hogy van esély a szerelemre (és Luke is, valószínűleg) kiderül (rájön, pontosabban), hogy az ikertestvére, a barátját Han Solót hibernálják egy széntáblában, és mindemellett az ilyen "hóban kinnrekedős, majd-megfagyós" jelenetek már említésre sem méltóak, végül is mi ez ahhoz képest, hogy apja levágja a kezét, majd ő is apjáét, egymást próbálják állandóan áttéríteni a jó/rossz oldalra, majd Palpatine szenátor kis híján megöli, hatalmas fájdalak közt vergődik, végül ellenségnek vélt apja megmenti, magát áldozza fel, Luke láthatja az arcát, és hiába akarja megmenteni, látja meghalni, s midnezek után végül kitüntetik őt. És mindez milyen hatással van Luke-ra? Semmilyennel. Nem omlik össze, nem kezd el csapkodni, nem lesz ideges, egy percre sem kérdőjelezi meg Obi-wan és Yoda tudományát és bölcsességét, csak magában kételkedik - hiszen nehogy már tiszteletlen legyen -, végtelenül jóindulatú és illedelmes marad midnenkihez, előzékenyen viselkedik, és természetesen azzonal véleményt vált apjáról. Leiát hirtelen testvéreként szereti, Han Solo a sógora (itt jegyezném meg, hogy Solónak Vader az apósa, he-he-he). Az égvilágon semmi bajom a Csillagok háborújával, ne értsétek félre, és Luke-ot is szeretem, szimpatikus figura, de ha ennyire érzéketlen, és sosem aggódik, az már gyanús. (Üzenetem a hatalmas SW rajongóknak: biztos mondtam valótlant, vagy olyat, amire hat ellenpéldát tudnátok, de ennek a cikknek most nem a precizitás volt a lényege.) Azt hiszem, ennyiből már érthető, mit akartam mondani, de ha nem, így tudnám ennél jobban megfogalmazni: kérlek, a szereplőid legyenek emberek! És ha azt hiszed, hogy már teljesen érted, amiről beszélek, képzeld el az alábbi szituációt: te vagy Dath Vader, egy - bocsánat - nyomorék, aki olyan szerelmi és megrázó kalandokon ment át, hogy páli fordulat ment végbe benne (na, ez már hitelesebb), és teljesen jogosnak érzed, hogy - mondjuk úgy - itt "gonoszkodsz". Te tudod, hogy van egy fiad. És Palpatine megparancsolja, hogy öld meg. Te (ha jól emlékszem, te) kiharcolod, hogy előbb át lehessen téríteni a sötét oldalra. És egy percre sem inog meg az elhatározásod, nem akarasz Palpatine helyére ülni, nem gyanakodsz zendülésre, teljesen elhiszed, hogy az embereid megbízhatóak, amikor egy ilyen számodra ennyire fontos dolog van soron, akkor is, nem feltételezed, hogy a katonáid a hátad mögött "szuszogós fekete gép"-nek csúfolnak (bocsánat), hogy igazad van, hogy azt éred el amit akarsz, hogy valóban sikerül újjá építeni a Halálcsillagot, és egész egyszerűen nem inogsz meg gonosz terveidet illetően. Luke-tól tudod meg, hogy van egy lányod és, na bumm, majd üzensz neki halálod előtt. Mivel te vagy a gonsoz, te csak magabiztos lehetsz. Fontos, hogy ne csak a "jó" szereplő legyen ember, de a gonosz is maradjon az! Igenis kételkedjen benne, hogy a megfelelő tápot vette-e a hörcsögének! Épp ezért hívd protagonistának és antagonistának, és ne vedd bisztosra, hogy a negatív szereplő (a főszereplő szempontjából negatív) egy sötét szobában dörzsölgeti a tenyereit, és gonosz-tudós kacajt hallat. Mert lehet, hogy álmatlanul fetreng éppen...

18., Túlzásba viszed az írásjeleket. (bármi).
Mark Twain szerint felkiáltójelet használni olyan, mint nevetni a saját poénunkon. (Igen, én is a Marley meg én c. filmből vettem.) És, ha valóban mondott ilyet, igaza van. Ha hatásos az írásod, ha valóban jó, és váratlan, és megvan a csattanó, vagy a késleltetés, vagy a borzongás, vagy - akár - az unalom (vicceltem), akkor nem kell utána pont-pont-pont, felkiáltójel, kérdőjel-felkiáltójel kettőse, ilyesmi. Érződni fog az magától, ha pedig használod, látszik majd, hogy ángyon igyekeztél hatni az olvasóra. Ami azt illeti, első, második osztályban megtanuljuk, hogy minden felkiáltó és óhajtó mondat után felkiáltó jel kell, hogy álljon. Nagyon sokáig bosszantott engem, hogy a valóságban se könyvekben se magazinokban, se újságokban nem ezt tapasztaljuk. Akkor minek tanuljuk? De az az igazság, hogy te most valami irodalmi alkotást alkotsz, nem ötös fogalmazást.

19., Az olvasók nem hisznek neked. (regény, novella, verses mese akár)
A szereplőd, aki eddig például egy magának való karakter volt, otthon ülős, félénk, egyedül mulató, most hirtelen vad partizóvá vált, mert tegnap lezuhant egy repülő, és rájött, hogy rövid az élet. Főként a novellák azok, amik sok esetben tartalmaznak bizonyos szemlélet-, életmód-, gondolkodásváltozást, de nem biztos, hogy Béla kiugrana az ablakon, scak mert meghalt a kutyája. Ahogy például Draco Melfoy sem válhatott hirtelen jóvá, és ölhette volna meg Voldemort-t, vagy Tom Denem sem gondolta volna meg magát a Baziliszkusz-ügyben a Harry Potter történetekben, mert ezt ki hinné el? Ne próbálj direkt nagyon drasztikus lenni.

Hogy vegyem észre, vagy mi hiba még?
Olvasd el. Nem feltétlen azonnal. Tedd félre egy időre, és amikor már kicsit elfelejtetted, olvasd vissza.

Nagyon fontos, hogy mindezt én találtam ki, saját magadra hallgass. Nekem az az elvem, hogy az emeber kikéri mások véleményét, de maga dönti el, hogy megfogadja-e.
(Akik verseket írnak, talán észrevették, hogy ez a topik talán kevésbé nekik szól. Tőlük boccsánatot kérek, de arra nem merek sok mindent írni.)

2011. 06. 11.

Writer's block vs. ötlettelenség

Ez most egy kicsi, értelmetlen bejegyzés lesz. Csak szeretném felhívni a figyelmet egy jellemző fogalmi zavarra. Az angol nyelvben writer's blocknak nevezik azt az állapotot, amikor valakinek VAN könyvötlete, csak egyszerűen képtelen azt papírformába önteni, nem tudja leírni. Nem is tudom, hogy fordítsam. Mondják magyarul, hogy írói válság, de mivel épp fogalmak közti különbséget próbálok megmagyarázni, nem vagyok biztos benne, hogy a magyarra fordítók erre gondoltak-e. Minden esetre lényeges a különbség a között, amikor valakinek egyszerűen nincs ötlete és a writer's block (írói válság?) között. 
Én sem tudom megmondani, hogy lehet orvosolni az utóbbi problémát, hiszen akkor más híres lennék, de szerintem ez több dologból is ered: az egyik a lustaság, a másik pedig a félelem, hogy a könyv unalmas lesz. Illetve még valami: hogy az ember nem tudja, hogy hol kezdje, vagy olyan kusza a történet, hogy már ő sem tudja megfogni. Le kell ülni írni, és neki kell kezdeni, ha rossz lesz, max az ember átdolgozza, vagy nem publikálja, de legalább leírta. Tudom, így fölösleges erőfeszítésnek és időpazarlásnak tűnik, de valamit tenni kell.
A már említett Kezdő írók kézikönyvében az egyik fejezetben szót ejtettek arról, hogy a szerző nem értette, mért nem működik a történetre. Rá kellett jönnie, mikor valaki (egy tapasztaltabb ember) nekiszegezte a kérdést, hogy miről is szól TULAJDONKÉPPEN a történet, hogy TULAJDONKÉPPEN nem szól semmiről. Nincs fő vonal, vagy nincsenek vágyai a szereplőknek (lásd előbbi bejegyzést Kurt Vonnegut tippjeiről). Nagyon izgalmas, sok dolog történik benne, de TULAJDONKÉPPEN nincs egy bizonyos cél, ami felé a szereplők haladnak, amit el akarnak érni, és akkor vége. Mindig kell egy fővonal, egy fontos, lényegi rész, amihez igazítod a mellékszálakat. Van, amikor ez hiányzik, és kábé egy sorozatra hasonlít a történet, egy olyan sorozatra, ami minden részében lezáruló epizódokból áll. (Bár még ott is van valami fő szál.) Rá kellett jönnöm, nekem is ez jellemzi azt a történetem, amelyiket nem tudom már évek óta megírni. Gondolkodj el ezen.
Hasonló ötletekért ajánlom a kézikönyvet, valóban nagyon jó.

Kurt Vonnegut 8 tippje, hogyan írjunk

Az alábbi nyolc tipp az interneten nagyon sok helyen megtalálható. Ennek ellenére - bár már láttam magyarul is - nekem csak angolul sikerült most megtalálnom.
Ezzel nem kell minddel egyetérteni, én sem értek egyet minddel, de érdekes átolvasni.
  1. Use the time of a total stranger in such a way that he or she will not feel the time was wasted.
  2. Give the reader at least one character he or she can root for.
  3. Every character should want something, even if it is only a glass of water.
  4. Every sentence must do one of two things—reveal character or advance the action.
  5. Start as close to the end as possible.
  6. Be a sadist. No matter how sweet and innocent your leading characters, make awful things happen to them—in order that the reader may see what they are made of.
  7. Write to please just one person. If you open a window and make love to the world, so to speak, your story will get pneumonia.
  8. Give your readers as much information as possible as soon as possible. To heck with suspense. Readers should have such complete understanding of what is going on, where and why, that they could finish the story themselves, should cockroaches eat the last few pages.

2011. 06. 05.

Írói álnév?

Érdekes kérdés az írói álnév. Azt hallottam, hogy J. K. Rowling azért rövidítette a nevét, mert a kiadó ezt javasolta, ugyanis úgy vélték, fiúk kevésbé szívesen vesznek kézbe egy nő által írt könyvet. Manapság egyre többen választanak hangzatos írói álneveket, azonban vékony a határ a között, amikor már nevetségessé válunk, és a között, amikor egy financiálisan hasznos.

1., Az első ok ugyanis az, hogy azt gondoljuk egy egzotikusabb név sokat dob a könyv megjelenésén, főleg ha olyan műfajban alkotunk (fantasy, sci-fi) vagy angol nevekkel írunk.

2., A második, aki egyszerűen nem akarja, hogy a neve kiderüljön.

3., Harmadik pedig aki az írói álnevébe egy külön személyiséget képzel bele.

Én magam mindig úgy gondoltam, hogy legjobb, ha az ember saját nevét ismerik, hadd kapjuk meg azt az elismerést, ha kijár nekünk. Nemrég azonban végigkérdeztem pár barátomat az alábbi kérdésekből.

1., Egyet értesz-e ezzel, amit Rowling is elhitt, hogy fiúk kevésbé veszik le a polcról egy női író könyvét?

2., Szívesebben olvasod-e a nem magyar név alatt futó könyvet, akár angol, akár valami más, számunkra idegen neve van a szerzőjének?

3., Illetve szívesebben olvasod-e a könyvet, ha a szerzőjének nem létező, de jól hangzó neve van?

Ezekre mindenki egyöntetűen azt válaszolta, hogy nem számít az írói álnév (az 1. kérdés azért megoszlott).

De aztán megkérdeztem tőlük melyiket választanák: és kitaláltam egy hangzatos címet és egy magyar illetve egy angol nevet, ügyelve arra, hogy a magyar se legyen túl hétköznapi. Azok is az angolt választották, akik előtte azt mondták, nekik nem számít. (Volt aki megjegyezte, egyáltalán nem is olvas magyar könyveket, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt, aki csak olyanokat olvas, és a magyar nevet is választotta.) Szóval ilyenkor az ember sok esetben elmondja az ideális választ, majd gyakorlatban a többséghez hasonlóan cselekszik. (Persze nem mindenki.)

Fontos, hogy a kérdés arra vonatkozik, hogy egy könyvesboltban állva megvenné-e, ha ott látja először. Az más kérdés, ha valaki már mesélt róla neki, vagy híres könyv, stb. Volt aki azt válaszolta, ő célzottan vásárol, és nem lézeng könyvesboltokban. Most azonban felteszem Nektek is a kérdést, és kérlek, képzeljétek el, hogy csak nézelődtök, vagy éppen célzottan vásároltok, de azért megláttok egy könyvet. Légyszíves Ti is válaszoljatok kommentben a kérdésekre!

Plusz még kérdés:

4., Mit szólnál, ha egy olyan írói álnevet látnál, hogy pl. D. E. és semmi más egyáltalán (ezt a monogramot most csak kitaláltam)?

5., JOBBAN tetszenek az olyan nevek, ahol hosszú rövidítések vannak: pl. C. S. Lewis, J. R. R. Tolkien?

6., Ha ezt megfordítjuk, és előlre kerül a vezetéknév, úgy már elveszti a hatását?

7., Alapvetően nevetségesnek tartjátok, ha valakinek írói álneve van?

8., Ti vennétek fel írói álnevet?

Tegyük fel, hogy ilyen fantasyhoz hasonló műfajú könyvről beszélünk. Légyszíves töltsétek ki ezt a tesztet a kommentben, nagyon kíváncsi vagyok az eredményre.
Köszönöm.

2011. 06. 04.

Az előszóról és utószóról

Egy idézet, amivel teljesen egyetértek.
"Az előszó bosszant, mert művi úton akarja rám erőltetni azt a hangulatot, persze sikertelenül, amit az író - lustaságból vagy tehetség híján - nem volt képes megteremteni az első oldalakon, az utószó pedig egyszerűen hülyének tart, feltételezi, hogy nem értettem meg, mit olvastam - és megmagyarázza"
/Zsoldos Péter/

2011. 06. 01.

Az írás mint munka

"Loafing is the most productive part of a writer's life." 
/James Norman Hall/

 Lefordítva: A lézengés egy író életének legtermékenyebb része.

Egyszer láttam egy Háy János-interjút, amiben arról mesélt, hogy amikor gondolkodik egy könyvéről, mindig bambul maga elé, és a felesége, vagy más családtagja ilyenkor mindig elkezdi kérdezgetni, mi a baja. Ezért újabban (legalábbis a műsor idejében, ami pár évvel ezelőtt volt) kitalálta, hogy ilyenkor bekapcsolja a televíziót, és úgy tesz, mintha azt nézné, persze nem figyel rá.

Valóban, amikor egy író alkot, azt a többi ember csak írásnak, csak gépelésnek látja, és nem érti, miért ne lehetne megszakítani ezt, hogy most őrá figyeljen. Ha az író elvonul, mondjuk egy teraszra, akkor ráadásul még a kilátásban is élvezkedik, tehát pláne szórakozással tölti az idejét. Kiváltképp érinti ez a kezdő írókat, akikről esetleg tudják ugyan, hogy ilyesféle ambíciókkal rendelkeznek, de valljuk be, amíg valakinek meg nem jelenik egy könyve, mindenki csak félvállról veszi: "áh, könyvet írsz, tényleg? hmm....". A már (el)ismert szerzők helyzete némileg egyszerűbb, de naivitás volna azt gondolni, hogy őket nem érinti ez a probléma.
Ha akiről beszélünk, még gyerek, akkor a szülei noszogatják, hogy ne üljön egész nap, mozduljon már meg; tanuljon végre stb. Amennyiben felnőtt, akkor egy felnőtt ember már komolyabban is vehetné az életet, ne álmodozzon; mivel öregszik, különösen fontos volna a testmozgás, foglalkozzon  a családjával, nyaralás alatt ne firkáljon. (Bár mondjuk nyaralás alatt tényleg nem szabad dolgozni, bár egy író általában szerelmes is a munkájába.)

Ha mindezt most azért olvassátok, mert azt hiszitek, valamiféle frappáns ötlettel zárom le a cikkem, csalódtok.

"What no wife of a writer can ever understand is that a writer is working when he's staring out of the window."
/Burton Rascoe/
(Azaz: Amit egyetlen író felesége sem fog valaha is megérteni az az, hogy az író dolgozik, mikor az ablakon bámul kifelé.)