2011. 06. 12.

Gyakori hibák

Mindenkinek vannak sajátos, ő rá jellemző hibái, ahogy stílusa is (talán abból is fakadhat). Az alábbiak tehát csak amolyan útmutatóként szolgálnak. Csak a könnyebb átláthatóság érdekében szedtem őket pontokba, ez NEM jelenti, hogy pont ennyi, és ezek azok.

1., Kapkodsz, vagy türelmetlen vagy. (regény, novella)
Ne akard túl gyorsan elmondani a történetet, mert az az írás rovására mehet. Igenis érdekli az olvasót, hogy lement a nap, miközben Béla átsétált a parkon, hiszen az teremti meg a hangulatot. Én amikor írok, gondolatban már sokkal előrébb járok, és ilyenkor le kell fékeznem magam. Számomra már unalmas, hogy az ilyen "régi" részeket kell írni, mikor tudom, mi lesz a vége, de akkor is muszáj, mert vagy csináld rendesen, vagy sehogy. Valahol olvastam valaki történetét (általam ismeretlen, a neten volt), és egész jó dolgot talált ki, de fél oldalon letudta azt, amit valaki hosszabban ecsetelt volna. (Alig írt az érzésekről, csak cselekményeket sorolt egymás után. Ha írt érzést, az oylan volt, hogy "XY sírt, el volt keseredve", és ezzel lerendezte.) És itt az ecsetelés nem azt jelenti, hogy unalmasan írjon valaki, de ha pl. a szereplőid nem lepődnek meg azon, hogy - mittudomén - hirtelen betörtek hozzájuk, csak kipattanak az ágyból, lelövik a bűnözőt, hívják a rendőrséget, stb., akkor olyanok, mint a régi mítoszok, meg eposzok, hogy csak leírják a cselekményeket. De azért, légy szíves, lepődjön már meg a karaktered, és ezt írd le pontosan, mikor szakít vele a szerelme, és ne csak úgy válaszoljon, aztán kész. 

2., Túl sztereotípek a karakterek. (regény, esetleg novella)
"Ébenfekete a haja, vérvörös az ajka, az arca mint a hó." Ezt már gyerekkorában is tudja az emebr. Ez a Hófehérke. És persze kell egy púpos, vén banya, aki mindenáron meg akarja ölni. Szóval ez unalmas. A Hófehérke jó mese, de elég belőle egy. Attól, hogy egy szereplő pl. makacs és önfejű, még lehet kedves. Egy gonosz gyerek nem feltétlenül rossz tanuló. Egy öreg néni nem biztos, hogy szidja a mai fiatalokat, és egy kislány is hallgathat Beatlest. Alaposan gondold ki a karaktereket. És olyasmiket cselekedjenek, amik illenek hozzájuk! A Mary Sue-ról láthatsz korábbi bejegyzést, a karakterek kitalálásáról, illetve a gonosz karakterekről is fogok még írni.

3., Hétköznapi a szóhasználatod. (bármi)
Szépen fogalmazni tudni kell. Nincs mese, olvass sokat, fejleszd a szókincsed. Gondolkodj egy szón, ne elégedj meg a rossz verzióval. Alkalmazz szótárat, vagy a Word szinoníma szótár alkalmazását (jobb klikk a szón, és kész, nem kell keresgélned a lexikonokban).

4., Közhelyeket, túl gyakori kifejezéseket használsz. (bármi)
Ezekkel az a baj, valaha szépek és kifejezőek voltak, de mivel ma már mindenki használja őket, ezért elvesztették a hatásukat. Ha olyat írsz, hogy "ritka mint a fehér holló", "falfehér" vagy akár csak olyan általánosan sokat használt kifejezéseket, mint "végigfuttatta tekintetét", azzal az a baj, hogy semmilyen hatást nem keltesz, mert mindenki használja őket. Talán azt hiszed, az olvasód így könnyebben megérti, mire gondoltál, de az az igazság, hogy valójában a saját munkádat könnyíted meg, hogy minimálisan kelljen gondolkodnod. Ha valami szokatlan szófordulatot használsz, azzal sokkal jobban megmaradsz az olvasó fejében. "Az eredetiség nem eredeti gondolatokból, hanem eredeti gondolatfordulatokból áll." Azt hiszem, ezt Móra Ferenc mondta, de nem biztos, és nem találom most a forrását.

5., Unalmas az első 60 oldal. (főképp regény)
Nos, hát igen. Ez még a gyakorlatban rendszeresen publikáló írók hibája is. Nem igazán tudok erre mit mondnai. Próbálj nem unalmasan írni. Tudom, rettenetesen hasznos tanács, de ebben csak a történet ismeretében lehetne segíteni. Már erről is írtam egy cikket.

6., A leírásaid túl sekélyesek, vagy nem mondank semmit. (regény, novella)
"Ragyogóan zöld volt a fű." Na, ne már! Tényleg? Biztos azért, mert nyár volt... Ezzel nem igazán segítesz elképzelni az olvasóknak a tájat. ne mondj olyasmit, ami amúgy is jellemzi az adott dolgot, például ne hangsúlyozd ki, hogy a hó fehér, a vers rímel, a nap ragyogó.  A leírásoknál még gyakori hiba, hogy folyton azt ismételgeti mindenki, hogy "volt", "volt", "volt". Írd egy mondatba, helyettesítsd igével, old meg! Azon kívül ne csak láttasd a dolgokat! Vannak hangok, illatok, létezik tapintás, vagy lehet melege a szereplőnek. Öt érzékünk van, gondolj erre is! Később a létigékről is fogok még írni.

7., Nem élethűek a dialógusok és/vagy a karakterek. (regény, novella)
Azért lepődjenek meg, gondolkodjanak el, álljon be csönd a dialógusokban. A pont-pont-pont, meg a halmozott írásjelek idegesítőek. Ha jól írsz, nincs rájuk szükséged. Ha a karakter művelt, beszéljen is úgy, de ha nem az, akkor használjon szleng szavakat! Azonban ne vidd túlzásba se, azt nehéz olvasni.

8., Nem lehet érteni, mire gondolsz. (bármi)
Ez nagyon rossz. Nem arra gondolok, amikor az olvasónak nincs szókincse - az az ő baja. Hanem amikor annyira szépen, vagy szellemesen, vagy homályosan fogalmazol, hogy nem lehet biztos benne az olvasó, hogy jól érti, mire gondolsz. Mindig legyél világos. Most vagy mondasz valamit, vagy nem.

9., Túl szépen akarsz fogalmazni, vagy olyasmit csinálsz, amihez nem értesz igazán. (bármi)
Ezt nagyon könnyű túlzásba vinni. Vannak híres írók, akik nagyon jól értenek hozzá, de az más kérdés. A megfogalmazásnak sokféle módja van, beszélhetsz a karakter szemszögéből, a sajátodból, beszélhetsz nagyon szépen, vagy pl. szleng szavakkal, ha a szereplő megkívánja (lásd: J. D. Salinger - Zabhegyező). De semmiképpen sem úgy, amihez nem értesz. Mindenki rossz valamiben, még azon belül is, amit tud, ez tény. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha csak azt használod, amiben jó vagy, akkor amit létrehoztál, az csak jó lehet. Nem tudom már, kinek a szavai. De van benne igazság. Megfordítva azonban biztos igaz: ha olyat írsz, amihez nem értesz, az rossz lesz. Persze, gyakorolni lehet, nem arról van szó. De ha például leírsz egy tájat, nem kell, hogy az egész szirupos legyen és csöpögjön, mert vagy amatőrnek néznek, vagy meg sem értik, miről beszélsz. Azon kívül nem kellenek a tudományos kifejezések sem, hacsak nem szaklapba írsz, vagy a szereplőd nem tudós. (Most aki nem ért egyet velem, az valószínűleg tud fogalmazni.)

11., Rossz a helyesírásod, vagy sok az elgépelés a szövegben. (bármi)
Ezt gyakorolni kell, illetve visszaolvasni. Esetleg mást megkérni erre.

12., Túl hosszúak, vagy túl rövidek a mondatok. (novella, regény, akár vers is, ha úgy tagolod)
Van egy olyan, hogy barokk körmondat, elég idegesítő. Szabó Magdára például jellemzőek a hosszú mondatok, de neki megbocsátjuk, mert ő ettől függetlenül jókat ír. De Te vigyázz erre. Nagyon idegesítő, ha egyszerűen nem érted meg a szöveget. És ugyanez vonatkozik a rövid mondatokra is. Ne állítsd meg mindig az olvasót, mert ez lassítja az olvasásban, ergo nem olvassa végig, amit írtál. Egyébként ennek megvan a maga célja: ha az események gyorsulnak, akkor kell mindent egybe írni, illetve fordítva.

13., Nincsenek céljaik, vágyaik, indokaik a karaktereknek (regény, esetleg novella)
A gonosz természetesen pusztán azért akarja megölni a jót, mert ő a gonosz, illetve fordítva. Ha mesét írsz, akkor ez rendben van, más esetekben legyen valami céljuk. Na meg a valós emberek is szeretnének dolgokat. Ha pl. a főszereplő szegény, akkor nem csak nincs pénze, de szeretne is többet. Ez valahogy várható. Erről még itt találhatsz némi megjegyzést.

15., Nem dolgozod át. (bármi)
Akár hiszed, akár nem, a könyvesboltokban kapható könyveket nem egyszeriben megírták: akár háromszor, négyszer, harmincszor újraírták. A szerző, és nem a kiadó, meg az erre fizetett nem tudom kijei. Ne ijedj meg, ha elsőre nem jó, de olvasd át, és javítsd ki. A Kezdő írók kézikönyve szerint Raymond Carver 27-szer (!) átírta egy novelláját, mielőtt publikálta. Majd még erről is tervezek írni egy cikket.

16., Nem vagy tisztában az írásod kereteivel. (különféle értelemben novella és regény)
Egy novella egy érzésről szól, egy eseményről, arról hogyan változott meg egy ember sorsa, vagy bármiről, ami a 10 oldalt igényli, és nem a 340-et. Egy novellában annyira kell csak bemutatni az egyéneket, amennyire szükséges. Egy regény legyen önmaga. Nem kell minden írásnak megváltania a világot, és nem kell, hogy kötelező olvasmánnyá tegyék még életedben. (Végül is minek, akkor biztos elvesztenéd az olvasóidat.) Légy tisztában a mondanivalóddal! Ez fontos. Nem kell, hogy megfogalmazódjon, vagy hogy szavakba tudd önteni, de a lényeg, hogy ha egyszer valaki azt mondja, hogy a főszereplő csinálja ezt vagy azt, akkor tudd, hogy ez jó-e bele. Vannak regények, amikbe egyszerűen nem kell kalandos szerelem, vagy nem kell bele árulás, mert az már sok. De lehet, hogy egy könyv azért unalmas, mert amit mondnai akarsz vele, az elférne egy novellában is.

17., A hősödnek nincsenek érzései. (regény)
Képzeld el az alábbi szituációt: te vagy Luke Skywalker, aki a nagybátyjánál Owen bácsinál, és nagynénjénél nevelkedik. Egyszer csak kiszakad a Naboo bolygó (bocs, ha nem onnan) sivatagos, szegényes közegéből, harcos, lázadó, majd pilóta lesz belőle, Darth Vader és a Birodalom ellen harcol,  talál az egyik droidjában egy üzenetet, aki mellesleg a hercegnőé volt, a másikat pedig általa sosem ismert apja készítette, akit ő hősként tisztel. Nevelőszülei meghalnak, ezért magát hibáztatja, megtalálja csonttá égett holttestüket. Megtanul fénykardozni, és teljesen természetesnek veszi, miután most látja először, ogy igen, fénykard létezik. Elveszti kedves barátját, Obi-wan Kenobit, majd végignézi Yoda mester halálát, Jedi lovaggá válik, megtudja, hogy az apja valójában nem hős volt, hanem gonosz, sőt mi több: maga Darth Vader az, és mindenki elvárja tőle, hogy megölje, miközben ő meginog; Leiáról, akiről az első részben még azt hittük, hogy van esély a szerelemre (és Luke is, valószínűleg) kiderül (rájön, pontosabban), hogy az ikertestvére, a barátját Han Solót hibernálják egy széntáblában, és mindemellett az ilyen "hóban kinnrekedős, majd-megfagyós" jelenetek már említésre sem méltóak, végül is mi ez ahhoz képest, hogy apja levágja a kezét, majd ő is apjáét, egymást próbálják állandóan áttéríteni a jó/rossz oldalra, majd Palpatine szenátor kis híján megöli, hatalmas fájdalak közt vergődik, végül ellenségnek vélt apja megmenti, magát áldozza fel, Luke láthatja az arcát, és hiába akarja megmenteni, látja meghalni, s midnezek után végül kitüntetik őt. És mindez milyen hatással van Luke-ra? Semmilyennel. Nem omlik össze, nem kezd el csapkodni, nem lesz ideges, egy percre sem kérdőjelezi meg Obi-wan és Yoda tudományát és bölcsességét, csak magában kételkedik - hiszen nehogy már tiszteletlen legyen -, végtelenül jóindulatú és illedelmes marad midnenkihez, előzékenyen viselkedik, és természetesen azzonal véleményt vált apjáról. Leiát hirtelen testvéreként szereti, Han Solo a sógora (itt jegyezném meg, hogy Solónak Vader az apósa, he-he-he). Az égvilágon semmi bajom a Csillagok háborújával, ne értsétek félre, és Luke-ot is szeretem, szimpatikus figura, de ha ennyire érzéketlen, és sosem aggódik, az már gyanús. (Üzenetem a hatalmas SW rajongóknak: biztos mondtam valótlant, vagy olyat, amire hat ellenpéldát tudnátok, de ennek a cikknek most nem a precizitás volt a lényege.) Azt hiszem, ennyiből már érthető, mit akartam mondani, de ha nem, így tudnám ennél jobban megfogalmazni: kérlek, a szereplőid legyenek emberek! És ha azt hiszed, hogy már teljesen érted, amiről beszélek, képzeld el az alábbi szituációt: te vagy Dath Vader, egy - bocsánat - nyomorék, aki olyan szerelmi és megrázó kalandokon ment át, hogy páli fordulat ment végbe benne (na, ez már hitelesebb), és teljesen jogosnak érzed, hogy - mondjuk úgy - itt "gonoszkodsz". Te tudod, hogy van egy fiad. És Palpatine megparancsolja, hogy öld meg. Te (ha jól emlékszem, te) kiharcolod, hogy előbb át lehessen téríteni a sötét oldalra. És egy percre sem inog meg az elhatározásod, nem akarasz Palpatine helyére ülni, nem gyanakodsz zendülésre, teljesen elhiszed, hogy az embereid megbízhatóak, amikor egy ilyen számodra ennyire fontos dolog van soron, akkor is, nem feltételezed, hogy a katonáid a hátad mögött "szuszogós fekete gép"-nek csúfolnak (bocsánat), hogy igazad van, hogy azt éred el amit akarsz, hogy valóban sikerül újjá építeni a Halálcsillagot, és egész egyszerűen nem inogsz meg gonosz terveidet illetően. Luke-tól tudod meg, hogy van egy lányod és, na bumm, majd üzensz neki halálod előtt. Mivel te vagy a gonsoz, te csak magabiztos lehetsz. Fontos, hogy ne csak a "jó" szereplő legyen ember, de a gonosz is maradjon az! Igenis kételkedjen benne, hogy a megfelelő tápot vette-e a hörcsögének! Épp ezért hívd protagonistának és antagonistának, és ne vedd bisztosra, hogy a negatív szereplő (a főszereplő szempontjából negatív) egy sötét szobában dörzsölgeti a tenyereit, és gonosz-tudós kacajt hallat. Mert lehet, hogy álmatlanul fetreng éppen...

18., Túlzásba viszed az írásjeleket. (bármi).
Mark Twain szerint felkiáltójelet használni olyan, mint nevetni a saját poénunkon. (Igen, én is a Marley meg én c. filmből vettem.) És, ha valóban mondott ilyet, igaza van. Ha hatásos az írásod, ha valóban jó, és váratlan, és megvan a csattanó, vagy a késleltetés, vagy a borzongás, vagy - akár - az unalom (vicceltem), akkor nem kell utána pont-pont-pont, felkiáltójel, kérdőjel-felkiáltójel kettőse, ilyesmi. Érződni fog az magától, ha pedig használod, látszik majd, hogy ángyon igyekeztél hatni az olvasóra. Ami azt illeti, első, második osztályban megtanuljuk, hogy minden felkiáltó és óhajtó mondat után felkiáltó jel kell, hogy álljon. Nagyon sokáig bosszantott engem, hogy a valóságban se könyvekben se magazinokban, se újságokban nem ezt tapasztaljuk. Akkor minek tanuljuk? De az az igazság, hogy te most valami irodalmi alkotást alkotsz, nem ötös fogalmazást.

19., Az olvasók nem hisznek neked. (regény, novella, verses mese akár)
A szereplőd, aki eddig például egy magának való karakter volt, otthon ülős, félénk, egyedül mulató, most hirtelen vad partizóvá vált, mert tegnap lezuhant egy repülő, és rájött, hogy rövid az élet. Főként a novellák azok, amik sok esetben tartalmaznak bizonyos szemlélet-, életmód-, gondolkodásváltozást, de nem biztos, hogy Béla kiugrana az ablakon, scak mert meghalt a kutyája. Ahogy például Draco Melfoy sem válhatott hirtelen jóvá, és ölhette volna meg Voldemort-t, vagy Tom Denem sem gondolta volna meg magát a Baziliszkusz-ügyben a Harry Potter történetekben, mert ezt ki hinné el? Ne próbálj direkt nagyon drasztikus lenni.

Hogy vegyem észre, vagy mi hiba még?
Olvasd el. Nem feltétlen azonnal. Tedd félre egy időre, és amikor már kicsit elfelejtetted, olvasd vissza.

Nagyon fontos, hogy mindezt én találtam ki, saját magadra hallgass. Nekem az az elvem, hogy az emeber kikéri mások véleményét, de maga dönti el, hogy megfogadja-e.
(Akik verseket írnak, talán észrevették, hogy ez a topik talán kevésbé nekik szól. Tőlük boccsánatot kérek, de arra nem merek sok mindent írni.)

7 megjegyzés:

  1. Egy igazi kincs a blogod, örülök, hogy rátaláltam, igazán hasznos tanácsokkal látod el itt a jónépet! Nehogy megszüntesd! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy tetszik, és eszemben sincs. :P :D

    VálaszTörlés
  3. megvetted a kézikönyvet? az előző posztban félreértettem, amit írtál, azért írtam, hogy én nem olvastam. természetesen itt van nálam. :)

    VálaszTörlés
  4. Még nem vettem meg, egyelőre csak rákerestem a Bookline.hu-n, de a következő könyvrendelésemben benne lesz :)
    Igen, talán félreérthetően fogalmaztam. :) Amúgy én sem láttam azt a Stephen King könyvet sehol, viszont sikerült letöltenem pdf formátumban a Scribd-ről.

    VálaszTörlés
  5. oké:) majd lehet h belenézek én is.

    VálaszTörlés
  6. Nem pontosan értem, hogy képzelitek, hogy írásjelek nélkül is ugyanaz megy át egy sztoriban... Igenis, nagyon nem mindegy, egy mondat végén pont van-e vagy felkiáltójel, mert ez az egyetlen eszközöd pl arra, hogy hangulatváltásokat érzékeltess, ha nem akarod minden benyögés mögé bepötyögni, hogy lepődött meg/akadt ki/nézett nagyot/mondta mérgesen/felelt halkan ésatöbbi. Ezek botrányosan szétszednek ám egy amúgy tisztességgel megírt párbeszédet! Főleg, ha az vita, ha pörög(ne), ha vészhelyzetben hangzik el, de akkor is, ha csak egy sima mezei beszélgetés. Persze, mértékkel kell ezeket is használni, de az egyszerűen nem igaz, hogy ha jól írsz, nincs rájuk szükséged. Akkor írsz jól, ha megfelelően tudod használni őket. Szóval ezzel azért óvatosan ám!
    Amúgy a többivel kb egyetértek:)
    http://mantonjager.gportal.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Először is én arra gondoltam, amikor valaki azért tesz felkiáltó jelet, mert azt hiszi, azzal minden meg van oldva. Attól az még mindig lehet sokféle érzelem. Egyébként én kerülöm a felkiáltó jeleket, de persze enm jelenti, hogy soha nem használom őket, de ott, ahol tényleg szükséges. Mégsem írtam szinte soha, hogy "lepődött meg, mondta mérgesen, stb.". Ezeket a külső változásokkal a beszéd közbeni gesztusokkal próbálom bemutatni.
      Én most itt arra gondoltam, amikor valaki állandóan 3 pontot tesz, hogy sejtelmes legyen, de közben semmi értelme. Biztos láttál már ilyet. Szóval ha valaki nem tud írni, azt nem segíti ki az, hogy az írásjeleket sem használja JÓL.

      Törlés