2011. 08. 18.

Főbb hibák a karakterépítés terén

A teljességre törekedve, ám sikertelenül összeállítottam egy szubjektív listát arról, hogy is lehet elrontani a szereplőket leginkább. Most nem elsősorban a főszereplőről beszélek, a protagonistára úgyis ösztönösen mindenki túl nagy hangsúlyt fektet.

De lássuk, mi van a mellékszereplőkkel. Náluk mire kell odafigyelni? (Azért mindezt a legfontosabb karakterednél is nyugodtan alkalmazhatod.)

1., Túl beszédes a nevük, lelövi a poént
Azt hiszem, a cím magáért beszél, itt különösebben nincs mit kifejteni. 

2., Nincs vágyuk a karaktereknek, csak bábuk
Az, hogy a főszereplő vágyik valamire, és ez mozgatja a történet szálait, még nem elég, és nem jelenti, hogy a többi szereplő is ugyanarra a dologra vágyik. Hiszen hogy vágyhatnának ugyanarra tízen, vagy többen? A mellékszereplők muszáj, hogy vágyakkal rendelkezzenek, egyszerűen muszáj, amit a történet során vagy kielégítesz, vagy nem, ettől függően szomorúak vagy boldogok lesznek. Ezek a kívánságok ütközhetnek a főszereplőével, vagy vitát generálhatnak a főszereplő két legjobb barátja között is. Ha ügyes vagy, meg tudod oldani, hogy ők sose mondják ki, hogy tulajdonképpen emiatt vitáznak, de az olvasó érzékelje.
A szereplők vágya még egy dolog miatt nagyon fontos. Mégpedig azért, mert Neked nagyon jó mankó gyanánt szolgál. Tudod, hogy egy-egy esemény hatására Béla mit reagálna, és neked nem kell a narrációban leírni, hogy "...hisz ez ellenkezett Béla vágyával", bénán is hatna, viszont, Bélának fel kell lázadnia a dolog ellen. Neked fog ötleteket adni a dolog, hogy mit cselekedjenek a karakterek.

3., Tetteik nem következetesek, a főszereplő kezére játszanak, nem önállóak
A fent leírt mankó ezért is fontos. A szereplők tettei ok-okozati szálakra kell, hogy épüljenek. Gondold végig logikusan, hogy te hogyan cselekednél Béla helyében. (Ez a Béla, mint példa jól bevált.) Ha a szereplők csak azért teszik, amit tesznek, hogy a főszereplőd a céljához érjen, akkor az olvasók nem fognak Neked hinni, és a történetalkotásban semmi ennél rosszabb nincs. 

4., Túl tipikusak
Ehhez lásd a Mary Sue bejegyzést. Főszereplők esetében gyakoribb ez a jelenség, mellékszereplőknél inkább azt jelenti, hogy egyáltalán nincs egyéniségük. Erre nagyon figyelj oda: nem bábok: húsvér szereplők. Néha segíthet, ha elképzeled, hogy egyik mellékszereplővel beszélgetsz, elkísér iskolába, munkahelyre. Ne gondold, hogy ez gyerekes! Ha nem tudod, hogy melyik szereplőd mit válaszolna, hogyan reagálna melyik mondatodra, tettedre, melyik szólna bele a vezetési stílusodba, melyik nevetne ki, amikor elesel, akkor nincs egyéniségük.

5.,  Túlságosan hasonlítanak egymásra, nem változatosak
Mellékszereplő mellékszereplő, egyre megy, nem igaz? Nem. Nagy hiba így gondolkodni. Találd ki az egyéniségüket. Írj listát: tartalmazza ez a külsőt, belsőt, legyen rajta a hobbijuk, a legjobb barátjuk, hogy reggel hánykor kelnek, stb. Illetve lásd felső pont. Kitölthetsz a Mary Sue bejegyzésnél Mary Sue teszteket is rájuk. Hozzáteszem: a Mary Sue teszt nem hiteles, ha azért megy át rajta a karaktered, mert ki sincs dolgozva rendesen.

6., Csak a főszereplővel van kapcsolatuk, egymással nincs
Sokan érdekes vitákat, harcokat, féltékenységeket, életre szóló barátságokat írnak le a főszereplő és egy társa közt, de ezzel párhuzamosan miért nem folytathatja ugyanezt két teljesen mellékes szereplő? Mint ahogy Harry Potternek hallgatnia kell Hermione és Ron veszekedéseit, amitől én ugyan a falra másztam, de attól még reális volt, és új ízt vitt a történetbe. Ne csak veszekedésre gondoljatok viszont, az egy idő után unalmas, és az olvasó nem fogja érteni, mért vannak a szereplők még mindig együtt. Légy kreatív.

7., Olyasmiket mondanak, amiket soha élő ember ki nem ejtett a száján
A túl romantikus, agyondramatizált párbeszédekre gondolok. Most olvasom Christian Jacq: A múmia pere c. könyvet. Nem rossz történet, de a régész és a felesége mindig olyan idealizált kapcsolatra valló szövegeket mondanak egymásnak, amiket ember nem ejt ki a száján, legalábbis nem tíz év házasság után. Ugyanez igaz a haldoklásokra, nagy békülésekre ("Mert mi örökkön-örökkön-örökké barátok maradunk, és mindig melletted állok majd." Mondtál már ilyet a valóságban 11 éves korod után?)

8., Csak leírsz, nem láttatsz
Ne közöld az olvasóval, hogy Béla milyen humoros, vagy jóindulatú, esetleg kapzsi. Mutasd meg. Írd bele, ahogy az egész történet alatt (!) mindenkinek agyára megy a vicceivel, vagy mindig ő az első, aki mások segítségére siet, vagy kapjon olyan helyzeteket, amikor alkalma nyílik megmutatni, mennyire ragaszkodik a pénzéhez. Azt, hogy az egész történet alatt, azért hangsúlyoztam, mert nem elég egyszer beleírni egy ilyen jelenetet, és el van rendezve, "megetettük az olvasót, most már lakjon jól" szinten. Hozd a minőséget az egész regény alatt.

9., Te is csak mellékesként tekintesz rájuk
Szeresd őket, a gonosztól magad is félj (vagy szeresd), és ha egyik meghal, őszintén sajnáld, és légy szomorú. Hogy várhatod el különben az olvasótól, hogy egy idegen ember karaktereit kedvelje, ha Te a sajátjaid iránt nem érzel semmit?

10., Bennük nincs semmi poén
Miért csak a főszereplő lehet megveszekedett őrült?

11., Ha mindez megvan, csak nem írod le
Kezdő írók gyakori hibája, hogy ők ugyan mindent kitaláltak, csak épp nem írják le érzékletesen a könyvükbe. Erre ügyelj, sajnos erre mást nem tudok mondani. Ez amúgy igaz lehet egy leírásra is: azt hiszed, mindenki érti, milyen tájakon barangolnak a szereplők, közben nem írtad le eléggé. Ami a fejedben van, az nem biztos, hogy a lapon is ott van.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon sok jó cikket találok itt nálad. Igazán hasznos ez a blog, és sok mindenre figyelsz.
    Esetleg nem gondoltál még arra, hogy a fent említett Mary Sue teszteket lefordítsd, vagy valakit megkérj erre? :$ Most ez egy önző kérdés, mert én nem tudok angolul, de szívesen kitölteném. (Nincs mese, meg kell tanulnom az angolt :D)

    Anna Éva

    VálaszTörlés
  2. Jó, ötlet, csak nem akartam, hogy gond legyen belőle, hogy ez más ötlete.

    VálaszTörlés
  3. Végül is igen, mondtam ilyet 11 éves korom után. A 7. pontra gondolok. Pl.: amikor ballagáson a barátnőm elbőgte magát, és meg ugyan ezt mondtam neki, csak még csicsásabban.

    VálaszTörlés
  4. Én elhiszem neked, de ugye érted, mire gondolok? A ballagásod sem egy mindennapi esemény.

    VálaszTörlés