2011. 08. 23.

A legjobb első mondatok - szubjektív lista

Először is, továbbra is fennálló technikai problémák miatt nem jelentkeztem. 

Az itt látható egy teljesen szubjektív lista. Szubjektív, hiszen saját véleményemen alapszik, és szubjektív, hiszen csak az általam olvasott könyvekről tudok szólni.

A világ legjobb első mondatainak listája:

nincs sorrend

  • "Call me Ishmael." - Hermann Melwille: Moby Dick. Nagyon sokat emlegetik ezt a kezdést az irodalomhoz értők, pl. kreatív írás könyvekben is helyet kap. belevág a dolgok közepébe, és tisztázza is az olvasóhoz való viszonyát, leszögezi, nem kell a távolságtartás, ne legyünk zavarban, rögtön közli, hogy milyen viszonyt kíván fenntartani az olvasóval. Valamint megtudjuk az elbeszélő nevét.
  • "Megkértek, hogy beszéljek el kalandjaimról apróra mindent, ami csak a Kincses-szigeten történt - mindent, kezdettől legvégéig -, ne hallgassak el semmit, csupán a sziget fekvését, és ezt is csak azért, mert még mindig találhatók rajta elásott drága kincsek." - Robert Louis Stevenson: A Kincses-sziget. Azon kívül, hogy a valóság látszatát kelti, szimpatikus, mesélő kedvű, és belevág a dolgokba, ugyanakkor megtisztel minket azzal, hogy mégis bevezeti valahogy.
  • "A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak." - J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve. nem csak hogy normálisak, de ostobaságnak is tartanak minden mást, ezt rögtön leszűrhetjük, valamint az irónikus stílusból tudjuk, az írónő nem őket támogatja, hanem ellenük beszél majd.
  • "Hát, ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem." - J. D. Salinger: Zabhegyező. Megvana  stílus, ami végig mindent áthat, belevág a dologba, és leszögezi, hogy mit várhatunk tőle. Ellentéte A Kincses-sziget dolognak: nem tisztel meg semmivel: vagy olvasd és fogd be, vagy menj amerre látsz.
  • "- Hát akkor meséld el a dolgot, de a kezdet kezdetétől, Des Grieux, - mondta ő, szavamba vágva. - Hogy ismerted meg barátunkat, és minden." - Oscar Wilde: Teleny. Sok minden kiderül a kérdező ezen mondatából: a másik fél már egy ideje magyaráz neki ("szavamba vágva"), valamint győzködi őt, hogy hallgassa meg ("Hát akkor"), vagy kissé össze-vissza kapkodva hadovál, vagy túl a közepén kezdte a dolgot, de a kérdező felszólítja, hogy akkor mindent meséljen el, illetve az is lehet, hogy a másik egyszerűen nem mert neki mindent elmondani, ennek ellenére igénye van rá, hogy végighallgassák, és elmondhassa, bebizonyíthassa az igazát, valamint megtudjuk, hogy már régóta beszélnek, tehát egy ráérős beszélgetés lesz, hogy a kérdező valóban érdeklődik, és meghallgatja a mesélő véleményét, de azért elvárja cserébe a részletességet és őszinteséget ("és minden"), illetve, hogy akkor már magyarázzon az illető rendesen, ha már beszélgetnek ("de a kezdet kezdetétől"). Tudjuk, hogy egy harmadik személyről beszélgetnek, akit nem régóta ismer az egyik, és kizárólag az egyik beszélgetőpartner, és hogy a kérdező már többször hallott a mesélőtől erről az emberről, ha más nem, a jelen beszélgetés során ("barátunkat"). Illetve nem húzzák sokáig a dolgot: felszólítás a mesélésre, és már kezdi is, semmi "Egyszer volt, hol nem volt"...
  • "Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedra-asztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak egyszeribe vége szakadt." - Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk. Nagyon hosszú, de megadja a pillanat hangulatát. Remekül elkapja, és a hosszú mondat a monotonságát is tükrözi a tanórának. nem szeretem az olyan kifejezéseket a könyvekben, mint pl. itt a "mondta", tehát, amikor az író magáras utal, de ez van. sajnos ennek tényleg baj van a hosszával, de az "épp ekkor történik valami" hatás hálás eszköz az irodalomban.
  • "Az egész az én ötletem volt." - Jacqueline Wilson: Lányok a pácban. Talán vészjósló, talán büszke, majd kiderül, de mindenesetre figyelmeztető: már megint történt valami, készüljünk fel.
  • "Vérre nem számított." - Avery Coreman: Kramer kontra Kramer. Egy szülésről szól a jelenet, a könyv pedig egy válásról. Csak a második adat ismeretében az első mondat meglepő. Az ember kíváncsi, hogy milyen vérről van szó. Talán ennyire rosszul sikerült a válás?
  • "Előre kell bocsátanom, hogy Marley halott volt." - Charles Dickens: Karácsonyi ének. Szerintem ez marha jó. Marley halott, és ezzel már tudjuk, hogy lennének emberek, akik ezt kétségbe vonnák, és ezért szükség van leszögezni, tehát valami furcsaság fog most következni. Azon kívül egy halottról szól egy mondat, és egy egész könyvnyi folytatása van: na, itt lesz valami. Szintén magát is bevonja az író, amit, ahogy fent említettem, nem szeretek, de itt jó.
  • "Dallos Sándor Úrnak, Kairó, Hotel Continental. Mellékelten elküldöm neked az intőkönyvemet." - Nagy Katalin: Intőkönyvem története. Nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlom. Nos, ki az a Dallos Sándor úr. hogy kerül Kairóba, és ki az a hülye, aki feladja postán az intőkönyvét egy felnőttnek?
  • "Soha nem fogjátok kitalálni. Egyszerűen boldog, boldog, boldog vagyok!" - Jacqueline Wilson: Mi baj, lányok? Kizárólag könyvsorozat negyedik (sokadik) részéhez. Az eddigiekkel ellentétben a főszereplő boldog, ezt még az is megtudja, aki valamiért ezzel a kötettel kezdené az olvasást. Mármint, hogy eddig nem így volt. És így már érdekel minket, mi változott 3 kötet alatt. Sőt, ha nem olvastuk volna az előzményeket, még ahhoz is kedvet kapunk.
  • " - Marx tökéletesen megváltoztatja a világlátásomat - jelentette ki aznap reggel az ifjú Palliéres, aki általában nem szól hozzám egy szót sem." - Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája. Most mégis hozzászól, ráadásul nem az időjárásról beszélgetnek, komoly témában intéz hozzá szavakat. Akkor mi változott? Érezzük valahogy, hogy tulajdonképp semmi: az ifjú Palliéres ezután sem fog hozzászólni, de valahogy ez a pillanat kivételes. Miért? És miért nem szól hozzá? Ez a kezdés amolyan zárójeles, futottak még kategória. Nem a világ legjobb első mondatai listán van, csak amolyan hébe-hóba legjobb első mondatokén.
  • "Ott ültünk mind a tanulószobában, amikor belépett az igazgató, utána egy fiú, akin még nem volt egyenruha, és az egyik szolga, aki jókora pulpitust cipelt." - Flaubert: Bovaryné. Megteremti a hangulatot, majd elveszti, mert túl hosszúra húzza, de hiszünk neki, mert köztük van. Látta. Muszáj, hogy igaz legyen. és érdemesnek tartja elmesélni, tehát biztos izgalmas is. 
  • "-Fúúú, de ronda! - suttogta Roger." Louis Sachar: David nem hagyja magát. Szintén nagyon jó könyv, ajánlom, ifjúsági regény. Hát, ebből az első mondatból vonjatok le, amit akartok. Szerintem nagyon jó. Belevág, és azonnal tudjuk, hogy egy gyerek a beszélő.
  • "A XVI. század második negyedében, egy őszi napon, Londonban a szegény Canty családnak fia született, pedig nem volt rá semmi szükség." - Mark Twain: Koldus és királyfi. érezzük az iróniát (a későbbiekben szembe állítja a trónörökös születésével, akire viszont szükség volt), tudjuk, hogy ennek a gyereknek nem lesz megfelelő gyerekkora, és miközben ilyen jót ironizál, észrevétlenül elhelyezi az írás cselekményét térben és időben. 
  • Michael Ende: A végtelen történet. A könyv egy tükörírással írt felirattal kezdődik (Nevezetesen azzal, hogy Antikvárium) amit véletlenül egy ajtó belső oldalára ragasztottak föl, és nem arra, ahol a betérő leendő vásárlók is elolvashatják.
Mindben, amit itt olvashattok közös, hogy a dolgok közepébe vágva kezd, ami nem azt jelenti, hogy a történetet is a közepéről kezdi, csak hanyagolja a rizsát, és minden körülményt, amit csak lehet igyekszik inkább érzékeltetni, hogy ne kelljen annyit magyaráznia. Szerintem ez nagyon jó. Az olvasó kinyitja a könyv fedelét és valamiben benne találja magát.
Az első mondat, akár az első benyomás. Lehet, hogy később kellemesen csalódsz, és összebarátkozol azzal is, aki elsőre nem fogott meg, de ha valakinek az egyénisége első pillantásra megragadott, arra emlékezni is fogsz. Sok könyvre már nem is emlékszünk, csak arra a hatásra, amit kiváltott bennünk. Persze ehhez nem csak egy mondat kell, de az is. Vagy mondj valami meglepőt, vagy valamit, amire az olvasó felkapja a fejét. Esetleg kezeld úgy az egész történetet, mint Salinger a Zabhegyezőt: a narrátor minimális alázattal rendelkezik saját története iránt, és ez valami új (volt akkoriban). (Nem az író nem alázatos, a narrátor!)
Sok múlik az első mondaton, és szerintem a legfontosabb, hogy vezessen valahova. Kötődnie kell, méghozzá szorosan a cselekményhez. Van, aki nem ír bevezetőt, hanem maga a cselekmény a bevezető. De kezdhetsz párbeszéddel is. Vagy kezdheted úgy, mint Dickens. Érezzük, hogy még sokáig fog magyarázni, főleg, mivel neki szokása (a g-portálos Pickwick Klub alapítóinak innen egy üdvözlet, ők biztos tudják is), de akkor mi van, ha egyszer valami ilyen érdekesről magyaráz. Le kell szögezni, hogy Marley meghalt. Le kell. Mert ha nem tesszük, mit lehet félreérteni? Halott, és ezt hangsúlyozni kell: itt lesz valami.
Az első mondatnak tehát meg kell fognia az olvasót. Szemezgess a listáról (mondom, szubjektív), és gyakorolj. Én azért is szeretem a belevágást a történetbe, mert szerintem sokkal könnyebb. Képzeld el a legkorábbi jelenetet, ami a történetedből a fejedben él, és írd le: épp ott álltak a nagy szobában, vagy valami hasonlót.- Aztán utólag majd színezgeted, hogy még hatásosabb legyen.
Megjegyezném: az itt felsorolt első mondatok nem jelentik, hogy maga a könyv is zseniális. De hát épp ezért jók ezek az első mondatok. Mert (esetleg, hajlamosak leszünk rá) elhisszük.




7 megjegyzés:

  1. Szia!
    Érdekes volt olvasni ezt a cikket is, és bizony - ismételten - rájöttem, hogy azt a bizonyos első mondatot kitalálni a legnehezebb.
    Köszönjük az üdvözlést. :)

    Anna Éva - az egyik Pickwickista

    VálaszTörlés
  2. szia, örülök, hogy tetszett

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nekem is nagyon tetszett a cikk, ahogy a blogod is. A felsoroltak közül a Rowling-féle első mondat a kedvencem: akárhányszor olvastam a Harry Potter akármelyik részét, a nyitása mindig tetszett, frappáns. A Zabhegyező is érdekes, persze teljesen más sokból. Sajnos ahhoz még nem volt szerencsém, leszámítva az első pár oldalt, amit egy elég unalmas könyvtári programon olvastam.

    VálaszTörlés
  4. Hát, a többit is érdemes elolvasni. A HP kezdések valóban nagyon jók, bár a folytatásokban megpróbálja felidézni az előzményeket, amit én unalmasnak találok.

    VálaszTörlés
  5. Én nem érzem azt, hogy egy első mondat ennyire fontos lenne. Látom, ezzel a véleményemmel egyedül vagyok, de hát ellenzéknek is kell lenni. Nem?
    Most gondoljunk bele, hogy halottunk-e már olyan mondatot barátoktól, ismerősöktől vagy ismeretlenektől, hogy „Az első mondat után én abba hagytam a könyvet. Egyszerűen borzalmas volt.” vagy „Elolvastam az első mondatot és egyszerűen úgy megfogott, nekem most már ez a könyv az új bibliám” Még a fantáziámban is csak úgy tudom életre kelteni ezeket a mondatokat, hogy szőke nők mondják. Ha tőlem valaki megkérdezné, hogy mi a véleményem valamilyen könyvnek az első mondatáról, én azt felelném: Nem fogod elhinni mit csináltam miután elolvastam az első mondatot. Elolvastam a következőt és még egy jó darabig folytattam.
    Véleményem szerint egy könyv kezdése nagyon fontos, de nem az első mondaton fog múlni. Sőt tovább megyek, még az első bekezdés után se fogja senki abba hagyni. Szerintem az első vízválasztó az első oldal, azután pedig az első fejezet. Nagyon sok író prológgal kezd. Pont emiatt. A cselekményt lassan akarja kibontakoztatni, ezért szór néhány morzsát a gyanútlan olvasónak már az első néhány oldalon. Azok a legjobb prológok, amiknek semmi közvetlen köze nincs a cselekményhez, hanem csak a regény végén derül ki a kapcsolat a prológ és a könyv többi része között.
    Tehát konklúzió: Az első mondat fontossága szerintem túlértékelt. Ami valóban fontos, hogy az első fejezet vagy prológ megfogja az olvasót, ha ez meg van akkor úgyis tovább lesz olvasva az a könyv.

    ui: de azért nekem is van kedvenc első mondat. Mondjuk kicsit régebbi, mint az oldalon felsorolt kezdések, de hát valakinek szeretnie klasszikusokat is.

    Az emberélet útjának felén egy nagy sötét erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém./Dante: Isteni színjáték

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Bocs a megkésett válaszért! örülök a klasszikus példának. Alapvetően igazad van, de én könyvesboltokban rendszeresen ítélek az első mondat alapján. Valamint igenis olvastam már olyan első mondatot, hogy nagyon tetszett. (Pl.: A karácsonyi éneké baromira, vagy pl. Patrick O'Brian: Kapitány és katona c. regénye kezdése is tetszett, de ezt akkor még nem olvastam, mikor ezt a cikket írtam.)

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés