2011. 11. 27.

Itt a Mary Sue teszt a fantasy fajokról

Ha kitaláltál egy saját fajt, végezd el ezt a tesztet! Az egyik legalaposabb, már korábban linkelt Mary Sue teszthez kapcsolódik, ez egy új fejlesztése, egyébként pedig az eredetinek készül a magyar fordítása. 

http://www.springhole.net/writing/marysuerace.htm

Felelősségtudat

idézetek elejeAz íróság ott kezdődik, mikor az ember felelősséget érez egy alany és egy állítmány összefűzésekor is; mert az is becsületvizsga; állítás, amiért helyt kell állni. idézetek vége - Illyés Gyula

Pár hónappal ezelőtt egy barátom, aki olvassa az egyik könyvem eddig elkészült részeit, megkért, hogy írjak bele egy jelenetet, ami által az egyik szereplő neki jobban tetszene. Az ötletet első felvetője talán magam voltam, de az biztos, hogy ő nagyon buzdított, hogy írjam bele. Mikor elkészült, és elolvastam, kettős érzés kerített hatalmába: egyrészt tetszett, hogy milyen jól írtam meg ezt a jelenetet, másrészt úgy éreztem, egész megváltoztatta a barátnőm által kedvelt karaktert, és még izgalmasabbá is tette, mint az előtt, másrészt, ehhez más szereplők közreműködése is kellett, akik esetében viszont nem biztos, hogy jól jött ki a dolog. A barátnőm még nehezményezte is, hogy az a szereplő, aki miatt eredetileg íródott az epizód, nem elég "gonosz", de minél inkább hajtogatta ezt, egyre inkább biztos voltam benne, hogy ez egész egyszerűen - ha hozzá illik is -, nem illik a barátaihoz, akik még szerepet kaptak ebben a részben. Azért nem volt rossz ötlet belemenni ebbe, mert az epizód első fele kimondottan jól sikerült ilyen szempontból is. Azt biztosan megtartom, de a többi része valószínűleg kivágásra kerül. Legfeljebb elrakom a jegyzetek közé. Az írónak felelősséget kell vállalnia karaktereiért, és karakterei hírneveiért is. Egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy egy szereplő, aki azelőtt mákos gubát evett, hirtelen megutálja azt, és hogy aki allergiás volt a kutyaszőrre kutyát vegyen, csak hogy a másik szereplő megdobhassa a kerítésről. Amíg el nem határoztam, hogy a jelenetnek csak az első felét tartom meg, egész rossz érzésem volt, mintha kiszúrtam volna valakivel. Ekkor éreztem át igazán, az azelőtt csak tárgyilagosan értett fenti idézetet, amit korábban nem is szerettem annyira, pedig az írásról összegyűjtött idézeteim közt már régóta szerepel.

2011. 11. 26.

A tökéletes regény

Szerintem. 

  • Hosszú. De nem sorozat, amiről hatvan bőrt lehúztak, és nem azért, mert az írónak nem volt kedve abbahagyni a történetet, vagy bele akart még írni valamit, amit látott valahol. Hosszú, mert önmagában úgy tökéletes.
  • Visszaadja a kor hangulatát.
  • A szereplők egyéniségek, megismerjük őket, részletesen, és ez a mellékszereplőkre is vonatkozik.
  • A főszereplő nem tökéletes, az ellenfele pedig nem megveszekedetten gonosz.
  • nincs tele lopott, tipikus nevekkel, amik csak pár betűben különböznek attól, amiként az eredeti görög mitológiában megjelentek.
  • Nem alapoz arra, hogy az adott korosztály, aminek íródik, úgyis az ilyen meg olyan motívumokat kedveli a könyvekben.
  • Nem erőltet magára mondanivalót, hanem önmagában rendelkezik vele.
  • Újat tud mondani, nem közhelyes.
  • Van benne humor, akkor is, ha szomorú a történet.
  • Bátor. Nem fél témákat fölvetni, vagy eseményeket részletezni, leírni.
  • Műfaja keretei közt marad, illetve ha nem, akkor azt fantáziadúsan teszi.
  • A vége nem tipikus. Meglepi az olvasót, de nem is csalódik benne. Olyasmi, amire nem számít, de meggyőződése, hogy jobb vég, mint amit ő akart.
  • A történet nem unalmas.
  • A történet végig érdekes, vannak benne meglepő fordulatok. Epizódok jelennek meg esetleg, amelyek mutatnak valami újat, ami fontos. 
  • Az olvasó úgy érzi, ismeri a szereplőket, és az érzéseiket átéli. El tudja képzelni, hogy az egyik szereplő (nem csak a főszereplő) mit tenne egy olyan helyzetben, ami nincs is a könyvben.
  • Az olvasó sajnálja, mikor lecsukja a hátlapot.

2011. 11. 11.

Hangulatátadás

Nem elég, ha elírod a pillanat fájdalmát, gyönyörűségét, stb. verseidben, de a hangulatot is át kell adnod, ami már nehezebb ügy. A most következő módszer csak egy a sok közül.
A versírás egyik legfontosabb eleme annak érdekében, hogy könnyen érzékeltessük azt a hangulatot, amit írni akarunk, hogy minden érzékre hatunk. A legalapvetőbb természetesen  a színek hatása, a dolgok leírása: tehát a szem. Ezt mindenki használja, hiszen ez a legfontosabb érzékszervünk. Nem árt azonban, ha még ezzel kapcsolatban is gondolkodásra késztetjük az olvasót. Ilyen módszer a színszimbolika alkalmazása. 

Egy példa: Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom


Mostan színes tintákról álmodom. 

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. 

Kiszínezném vele az életem.



Hasonló példákat az impresszionista költőknél találsz (magyarok: 1900-as évek, külföld: 19. század költői, főleg franciák - Verlaine, Baudelaire, Rimbauld, Mallarmé -, de pl. Rilke is használ szimbólumokat A párducban, de nem  színeket.

A másik lehetőség, és ezt nem csak akkor ajánlott alkalmazni, ha impresszionista, szimbolista művekkel támad kedved kísérletezni, hanem egyébként is. Hass minden érzékre! Szaglás, ízlelés, hallás, tapintás. Ezt nem csak tájkölteményeknél, vagy magától értetődő helyzetekben teheted meg.
Kosztolányinál maradva példa erre a Szeptemberi áhítat. Csupán a gyönyörködtetés kedvéért bevágok még ide egy Kosztolányi verset, illetve, a hangulat színek, és leírások nélkül való, csak az érzésekkel történő érzékeltetése kedvéért keressetek rá a Hajnali részegségre szintén tőle (túl hosszú ide bevágni).

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép
15. Októberi táj 

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék. 



Ezek csak példák. Ma már nem a szimbolisták korát éljük persze, de ha kezdő költő vagy, jó lecke lehet kipróbálni.