2012. 01. 21.

Elgondolkodtató

Ismeritek a Fiú a Marsról című filmet? A főszereplője egy befutott sci-fi író (ha az apukát tekintjük főszereplőnek, nem a gyereket). Van benne egy jelenet, ami nagyon beszédes szerintem.
Az ügynöke odajön az íróhoz, és közli, hogy egy sikerkönyvéből a kiadó folytatást szeretne, és ez milyen jó lenne.
Mire az író:
- Tudod, van egy kis probléma... Az első rész végén volt egy mészárlás. Mindenki meghalt. Minden egyes szereplő... De majd megoldom. 

(Nem tettem idézőjelbe, mert nem pontos idézet.) Szerintem elég kifejező, hogy lesznek a rossz második részek.

2012. 01. 01.

Friedrich Dürrenmatt: 21 pont a Fizikusokhoz

Dürrenmatt Fizikusok című drámájához csatolta a következő 21 pontot, mely általánosságban a drámaírásról szól, de persze szorosan kapcsolódik az aktuális darabhoz. Természetesen ez az ő véleménye, de érdemes megfontolni.

"1. A kiindulópontom sohasem holmi tétel, hanem egy történet.
2. A kiindulópontként szolgáló történetet következetesen végig kell gondolnunk.
3. Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.
4. Ez a lehetőség szerinti legrosszabb fordulat sohasem látható előre. Véletlenül következik be.
5. A drámaíró művészete nem más, mint hogy ezt a véletlent a lehető leghatásosabban juttassa érvényre a cselekményben.
6. A drámai cselekmény megtestesítői: emberek.
7. A drámai cselekmény véletlene nem más: ki, mikor, hol, kivel találkozik.
8. Minél tervszerűbben cselekszenek az emberek, annál nagyobb erővel ütköznek a véletlenbe.
9. A tervszerűen cselekvő emberek meghatározott célra törnek. A véletlen akkor sújtja le őket a legnagyobb csapással, ha e véletlen következtében éppen a céljuk ellentétéhez érnek el: ahhoz, amitől rettegtek, ahhoz, amit el akartak kerülni (pl. Oidipusz).
10. Az ilyen történet, bár groteszk, mégsem abszurd (azaz nem ésszerűtlen).
11. Hanem paradox.
12. A drámaíró éppúgy nem kerülheti el a paradoxont, mint a filozófus.
13. A fizikus éppúgy nem kerülheti el a paradoxont, mint a filozófus.
14. Egy fizikusokról szóló dráma természetszerűleg paradox.
15. A dráma a fizika tartalmi kérdéseiről nem szólhat, csupán a hatásáról.
16. A fizika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása mindnyájunk ügye.
17. Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg.
18. A közös ügyek egyéni megoldására minden kísérlet hiábavaló.
19. A paradoxonban a valóság tükröződik.
20. Aki elutasítja a paradoxont, kiszolgáltatja magát a valóságnak.
21. A dramaturgia elhitetheti a nézővel, hogy kiszolgáltatja magát a valóságnak, de arra nem kényszerítheti, hogy helytálljon a valósággal szemben, vagy azt meg is változtassa."

(Ungvári Tamás fordítása)