2012. 02. 18.

Füstcsóva elmélet

Örkény füstcsóva elmélete annyit jelent, hogy ha látunk egy házat, ahol füstöl a kémény, szép, családias, azt gondoljuk, odabent béke van és harmónia. Ezért aztán Örkény szerint csak a füstöt kell leírni. Az író a legszükségesebbre szorítkozik, a többit az olvasónak kell megértenie. Ez a a közlés minimuma (az író részéről) és a képzelet maximuma (az olvasó részéről).


"Hadd vegyem kölcsön egyik mesterem gondolatát. Ő mondta, amit a régi költő így fejezett ki, „A harmat gyöngyként ragyogott a gyep smaragd bársonyán”, azt a mai költőnek így kell elmondania: A fű vizes. De annak, hogy a „fű vizes”, úgy kell hangoznia, hogy a mai olvasó mégis ezt érezze: >>A harmat gyöngyként ragyogott a gyep smaragd bársonyán<<." /Örkény István/

"Az írás leglényegesebb eleme a válogatás, a rostálás, a kihagyás. Az, amit elhallgatok, éppolyan fontos, mint amit kimondok… Néha megbíráltak azért, mert állítólag különleges, szélsőséges, ritka témákat keresek. Azt hiszem, ez tévedés. Én majdnem mindig mindennapos témáról beszélek, elkopott, banális, semmitmondó szavakkal, mert épp arra törekszem, hogy tömören, díszek és cikornyák nélkül, csak a legszükségesebb tényeket közölve megpróbáljam visszaadni a szavak becsületét. Tudja mi a legszebb álmom? Hogy egyszer, ha majd leírok egy üres közhelyet, ha például azt kérdezem, „Kedves Sanyi bácsi, hogy érzi magát?”, akkor csend lesz a színházba, mindenki fölkapja a fejét, és szívdobogva várja a választ. Istenem, csakugyan. Vajon hogy van Sanyi bácsi? És ha Sanyi bácsi azt válaszolja, hogy jól van, akkor mindenki felsóhajt és megkönnyebbül a nézőtéren." /Örkény István/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése