2012. 03. 15.

Öljük meg a szereplőnket

Mellékszereplő

A szereplők halálát leírni egy történetbe mindig kényes pont. Még ha az ember előre el is dönti, hogy egy adott szereplőt konkrétan ezzel a célzattal ír bele, akkor is nehéz megválni tőle. Mindenki esetében fel lehet hozni hatvan indokot, és ezek még csak nem is nevezhetők kifogásnak. Épp azért jobb, ha előre eldöntöd, hogy a Nálad igenis meg fog halni egy szereplő, mert ha már nagyon összefutnak a szálak, és fontos lenne, hogy a jövőben is megjelenjen a karakter, akkor már nagyon nehéz kiemelni őt az eseménysorból.
Mégis ajánlom minden olyan blogolvasómnak, aki fantasyt, vagy olyan kalandregényt ír, ahol a szereplők gyakran kerülnek veszedelmes helyzetekbe, hogy legalább (!!) egy szereplőt öljenek meg, ha eredetileg nem is akarták. Kiváltképp a fantasy, vagy az ilyen kalandos-lovagos történetek, illetve az olyan történetek, ahol pár gyerek belekeveredik egy erején felül álló küldetésbe - szóval ezen történetek írói hajlamosak leginkább elfeledkezni a realitásról. Vedd figyelembe a szereplőid gyengeségeit! (Ez egyébként más témakörökben is igaz.) Ha még sosem harcoltak, akkor nem tudnak legyőzni neves harcosokat, akárhogy is szeretnéd. Ha életben akarod tartani őket, akkor két választásod van: vagy mindig szerencsések, és sosem kerülnek közvetlenül bajba (ez csak bizonyos keretek között hihető!), vagy inkább a társaik vállalják magukra a harcot, ők pedig vagy azért mert gyávák (igen, talán el se hinnéd, de ilyesmit is le lehet írni egy történetbe), vagy mert társaik tartják vissza őket a harctól, nem vesznek részt benne, vagy inkább az eszüket használják. 
Attól még, hogy egy szereplő a történeted szerint tanult vívni/lőni/stb., azért az merőben más, ha vissza is lőnek rá/támadnak is rá karddal. És ijesztőbb is. Gondolj bele, attól, hogy Te évek óta úszol, még nem leszel bátrabb, hogy olyan helyre menj, ahol cápák is vannak. Itt is kalkuláld bele a félelmét. Valamint a szereplőd lehet kiváló ügyességgel megáldott karakter, de a gyakorlat mindig fontos, egy gyakorlott harcos, mindig tudni fog olyasmit, amit ő talán nem, vagy ha nem is tud ilyet, de a rutin akkor is segítségére lesz. Őszintén szólva ezt inkább a Főszereplő kategóriába kellene írnom, hiszen általában a főszereplő az ügyes-okos-tehetséges-szép (megjegyzem, hibásan).


Főszereplő

Persze, nem várja el senki. A főszereplőt megölni nagyon nehéz, ha nem volt eredetileg tervben. (Úgy viszont érdekes módon még könnyebb, hiszen akkor teljesül be a könyv pátosza.) A főszereplő természetesen csak a könyv végén halhat meg, hiszen az olvasók visszakérnék a pénzüket, ha a küldetést a felétől más folytatná. A főszereplő megölése persze sok esetben értelmetlennek tűnhet, és nem is kívánt esemény. Ezt így nehéz is lenne elmondani, konkrét történeteken lehetne csak érzékeltetni, hogy ott miért halhatott meg a főszereplő anélkül, hogy ez tönkretette volna az egész könyvet. A lényeg tulajdonképpen annyi, hogy a főszereplő halála mindig okkal kell, hogy történjen, és soha sem szabad feleslegesen. Ha a könyv arról szól, hogy a főszereplő mennyire feleslegesen halt meg, akkor sem felesleges, hiszen azt demonstrálandó történt a dolog, hogy felesleges,de ez már inkább védekezés a kötözködők ellen, és akkor is a végén lesz a haláleset, mert egész egyszerűen, ha valaki folytatja a történetet, az olvasók önkényesen őt tekintik majd főszereplőnek. A lényeg, hogy a Gyűrűk Urában Boromir, a Harry Potterben pár jelentéktelenebb szereplő, akik nem a fő gárda tagjai, a Dorian Gray arcképében Basil halála tulajdonképpen felesleges volt, hiszen nem vitte előre a történetet. Az más kérdés, hogy dramaturgiai szerepe volt: Boromir halálakor látjuk a viszonyulását Aragornhoz, később erre reagál majd Denethor és Faramir, Voldemort sok gyilkossága szemlélteti, milyen nagy dolog, hogy Harry végül legyőzte (ha senkit nem ölt volna meg, nem Harry lenne a kiválasztott), Basil megölése pedig mutatja, hogy Dorian milyen mélyre süllyedt, és mennyire megváltozott az egyénisége. A különbség csak annyi, hogy mindannyian meghalhattak volna előbb, vagy később is (ha később jönnek az orkok, ha a halálfalókat vagy Voldemortot tovább feltartóztatják, ha Basil később érdeklődik csak a festménye iránt), illetve a végkifejlettel nem állt közvetlen kapcsolatban. Vagy például Gandalf (vélt) halála is bekövetkezhetett volna később, és Szarumán előbb is meghalhatott volna. (Megjegyzés: Mindháromból készült film is, a Gyűrűk Uránál most a filmre gondoltam, kivéve Szarumán halálát, ott a könyvre, mert a könyvben még sokkal később találkozik és beszél Frodóval és végül a Kígyónyelvű öli meg, a Doran Gray arcképénél a könyvre alapozom a gondolataimat). Viszont a főszereplők (vagy a nagyon fontos gonosz szereplők) nem halhatnak meg akármikor, és haláluknak mindenképpen jelentősége van. Ilyen, amikor A kőszívű ember fiaiban Jenő feláldozza magát Ödön helyett. Ez csak a végén történhetett, hiszen ha az elején megtörténik, Jenőt nem tartottuk volna félénk szereplőnek. Más főszereplő hirtelen nem jut az eszembe, de biztos, hogy ez az állítás rá is megállná a helyét. 
Persze néha azért előfordul, hogy a mellékszereplő halála közvetlen kihatással van a végeredményre. Ilyen például Mercutio megölése a Rómeó és Júliában, hiszen Romeó ezért áll bosszút, ezért száműzik, stb. Bár, ha kötekedni akarunk, ez nem befolyásolja, hogy Rómeó kibe szeret bele, hogy titokban összeházasodnak, és Lőrinc barát ad-e nekik olyan szérumot, amellyel halottnak tűnik Júlia, vagy nem. Fordítva azonban biztos nem lehetséges: olyan főszereplő nincs, aki semmire soha nincs hatással, és az is fontos, hogy ebben a cikkben elkülönítem a nagyon fontos mellékszereplőket (egy Ron Weaselyt) a kevésbé fontosaktól (egy Neville Longbottomtól).

2012. 03. 11.

Válasz hemynek: mert nem tudtam kommentbe írni

Kedves hemy, remélem nem zavar, hogy ide válaszolok. A rendszer nem engedi, hogy ott küldjem, azon kívül - ha nem bánod - nem zavar, ha mások is elolvassák, mert fontos a fantasys cikkhez.

Ezt írtam:

Szia hemy!

Köszönöm a válaszod, és hogy időt szakítottál rá, hogy kifejts a véleményed. Amit most fogok mondani, talán nem tűnhet "illőnek" azok után, hogy a fantasyról írtam, de kimondom (hiszen azért írtam a fantasyról, mert úgy éreztem, igény van rá, nem azért, mert szakértője vagyok): az, hogy 5 év alatt csak a Gyűrűk Urát olvastam, azért van, mert engem igazából nem érdekelnek a fantasyk. Az én könyvem sem igazán az, csak kitalált világban játszódik teljesen ember karakterekkel. Nem érdekelnek a fantasy világok, sem az, hogyan szokták csinálni, mert én bizony azért helyeztem el idegen világba a történetemet, mert azt akartam, hogy a középkorban játszódjon, viszont nem akartam igazodni a valós történelmi eseményekhez. Nem akartam tekintetbe venni, hogy abban az adott korban mi történt, mondjuk Angliában, ezért elhelyeztem egy olyan világba, ahol az van, amit én akarok.

Eleinte teljesen a történelemóra/történelmi témájú regények/történelmi témájú ismeretterjesztő könyvek által elmondott dolgok alapján levezethető volt. Olyan rangok, olyan emberek voltak benne, sőt még angol nevek is. Aztán egyre jobban távolodott a dolog. A végén még régebbre helyeztem, az ókori időkbe, mindentől elszakadtam, ami a valóság, és felépítettem egy teljesen új világot.

Megértem abbéli aggodalmadat, hogy ha teljesen elszakadunk a valóságtól, az nem tetszik majd az olvasónak, de nem értek egyet. Egyrészt, mert én olvasóként szívesen elolvasnám ezt a könyvet. Másrészt azért, mert még soha senkinek nem sikerült, és nem is fog olyan történetet kitalálni, ami teljesen eltér a mi világunktól, hiszen egyszerűen mindig bele fogunk írni ilyesmiket.

Mikor Tolkienről leírtam, amiket írtam, tisztában voltam vele, hogy nem egészen úgy zajlott az alkotási folyamata, ahogy annak az illetőnek fog, aki a cikkem alapján most nekiül, de szerintem ez iylen szempontból lényegtelen, csak azért írtam, hogy Tolkien 10 évet dolgozott rajta, stb., mert azt akartam, hogy sikerüljön érzékeltetnem, hogy igenis időigényes munka ez. Nemrég hallottam egy ismerősömet kifakadni, hogy a könyvével kapcsolatban azt várja a kiadó, hogy dolgozza át, szerintem ő azt hitte, a könyvek az első változatukban kerülnek a polcra. Az ilyeneken fel tudok háborodni. Ezért hangsúlyoztam ezt. Az ismerősöm védelmében: ő nem író, sosem írt könyvet az előtt, csak most írt egyet a szakterületről, ahol dolgozik.

Köszönöm az ajánlásaidat, de nem hiszem, hogy el fogom olvasni, legalábbis, ha majd jó könyvet akarok olvasni, akkor lehet, hogy el fogom, de csak azért, hogy olvassak fantasyt, nem. Az én történetem tényleg nem fantasy, tulajdonképpen kizárólag a kitalált helyszín az, amire ezt alapoztam, de megbántam már, hogy fantasynak neveztem.

Az ókori rómás megjegyzésedhez: biztos igazad van, de  a cikk szempontjából nem ez volt a lényeg, hanem, hogy a könyv írója így is, úgy is írhatja.

A Trónok harcáért bocsánatot kérek, de azt hiszem, ezt már a cikkben is megtettem.

Még valami a LOTR-ről. Épp azért nem tartom helytelennek, hogy ezt választottam a cikk vezérfonalának, mert Tolkien nem akart műfajoknak megfelelni, Te magad mondod, hogy nem jó kis fantasyt akart írni, és így... hogy is mondjam... saját belátására figyelt, nem arra, amit a műfaj megkövetel.

A lények lelkivilágával kapcsolatban sem értek egyet azzal, amit írsz. Ezt írtad: "Az attitűdjük pedig a társadalmi és kulturális hátterükből adódik, tehát először azt kell megalkotni, és ahhoz viszonyítva lehet eldönteni, hogyan is reagálnak adott dolgokra a karakterek." Ez így van, és ezt én is írtam a cikkben. Ezek szerint nem hangsúlyoztam eléggé. Ebben tehát egyetértünk, az viszont nem igaz, hogy nem olyanok mint az emberek. Mert persze, mások, hiszen ha olyanok lennének, emberek lennének, de erre is ugyanazt tudom írni, amit a világnál már írtam, hogy mivel az író is ember, úgyis olyan tulajdonságokkal fogja felruházni. Még ha különbözni is próbál. Azon kívül Magad írtad, hogy a világtól eltérni nem kéne teljesen, én ezt a szereplők egyéniségére érzem inkább helytállónak.

Amit a finn nyelvről írsz: sosem vontam kétségbe, hogy vannak ragok, azt, hogy nincs névelő, elhiszem, de szerintem ezt Rajtad kívül kevesen tudják, ezért jogosnak fogják tekinteni, amit írtam. Egyébként én a történetemhez alaposan kitaláltam iylen nyelvtani dolgokat, na jó, csak olyan mondatokban, amik eddig elhangzottak a történetben. Én például azt csináltam, hogy a magyar nyelvhez hasonlóan, a szó végére kerülnek a ragok, de külön írják. olyan mint az angol, csak nem elé, hanem mögé írják külön szóba. Ehhez a Tihanyi apátság alapítólevelének sora adta az ötletet, hiszen ott is külön van, hogy "utu rea". Mielőtt olyasmit válaszolsz, hogy ez más megfontolásból van így, leszögezem, hogy én nem állítom, hogy az ottani nyelv hasonlít az enyémhez, csak ez adta az alapötletet.
Mindenesetre azzal, hogy a nyelv kidolgozására buzdítok embereket, csak az alaposságra akartam felhívnia  figyelmet. Tulajdonképpen az egész cikken érezhető ez a szándékom. Biztos Te is olvastál már olyan történetet, ahol zavaróan nem fektetett bele energiát az író. Engem ez dühíteni szokott, főleg, ha nem csak valaki úgy megkért, hogy olvassam el, hanem kiadott könyvről van szó. És őszintén: ha csak a blogolvasók fele kipróbálja, amit írtam a nyelvtan kitalálásáról, akkor annak a  fele unalmában abba is hagyja 5 perc után, szóval aki ezt megfogadja, abban valószínűleg magában is meglenne az igény ilyen fogásokra, csak eddig nem tudta, hogyan kezdje.

Remélem, mindenre választ adtam.

Szeretném leszögezni:
A fantasys cikket elsősorban a SAJÁT történetemre alapozva írtam meg. Az, hogy a Gy. U.-t választottam vezérfonálnak azért volt, mert azt szinte mindenki ismeri, az én történetem pedig nem ismert. Ha olyasmit írtam a Gy. U.-ról, ami nem állja meg a helyét, az ezért történt. Az alap a saját történetem, a Gy. U. csak a szemléltető eszközöm volt. Valamint leszögeztem, hogy az én történetemben nincs varázslat, csak emberek, akik teljesen más környezetben és máshol élnek, mint mi, sokkal régebbi időben. (Ezt lehet kiírom majd, nehogy más is félreértse.)

A történetemről annyit, hogy én - szerénytelenség nélkül - nagyon kidolgozottnak érzem, nem tartom problémának, hogy teljesen más világ, mert a realitásra és a hitelességre mindig is odafigyeltem/figyelek közben. Szerintem sokan szívesen olvasnák, van is, aki olvassa, nekem is tetszene. ha elolvasnád, és nem kedvelnéd, azt mondanám, hogy ízlés dolga, nem kötelessége senkinek sem szeretni. De abban biztos vagyok, hogy hiteles és alapos, legfeljebb a történetet nem kedvelheted.

Még valami: azt mondtam, én már unom a tündéket, stb. Lehet, hogy ezzel a fantasy műfajt aláztam meg, de van bennem egy leküzdhetetlen, görcsös, eredetiség mánia, aki a blogot olvassa, annak sajnos ezzel meg kell birkóznia.

Egyébként mindenki saját felelősségre fogadja meg a  tanácsomat.

Köszönöm, hogy leírtad a véleményed, remélem, mindenre reagáltam, bár mint látod, sok mindre csak úgy tudtam, hogy nem értek egyet.

Köszönöm, hogy írtál.

Lexen.

2012. 03. 10.

Fantasyhoz Mary Sue faj teszt - Olvasd végig a bevezetőt!

Mikor először írtam a Mary Sue-tesztről, megjegyeztem, hogy többféle is van. (Persze mások is csináltak ilyet, nem csak az az illető, akit itt lefordítottam, de azok tulajdonképpen ugyanezeket a kérdéseket tartalmazzák, csak kevesebbet.)
Az eredeti Mary Sue-teszt nagyon hosszú. Anna Éva kért, hogy fordítsam le, neki is estem, de tényleg nagyon hosszú, így félbehagytam. Ez viszont csak 27 pontból áll. Ha már a fantasyról írtam hosszú posztot, ezzel kiegészítem.

EZ A FANTASYHOZ TARTOZIK.

EZ NEM A MARY SUE-TeSZT. EZ ARRA VONATKOZIK, HA FANTASY FAJT TALÁLSZ KI, PL. TÜNDÉK.

HASZNÁLATI UTASÍTÁS: Nem ez, hanem a Mary Sue-teszt (amelyik nem vonatkozik külön fantasyra), felhívja a figyelmet rá, hogy ezen elemek valamelyike mindenképpen feltűnik a történetben. A probléma az, ha mind ugyanabban! Állítólag Bono a U2-ból is 72 pontot kap rajta, pedig ő létezik. : )Egyébként ha E/3. - ben ír valakiről a teszt nem he/she-t (hím/nőnemű alany) használ, hanem "xis"-t (iylen nem létezik, csak itt, arra utal, hogy semleges), kifejezve, hogy nem minden pont érvényes nőre is férfira is, de ennek csak a nagy Mary Sue-tesztnél van jelentősége, itt lényegében csoportokat emleget.
Az eredetihez van írva, hogy ha minden karaktered csodásan tud repülni, akkor ne számítsd ezt a főszereplőnél külön képességnek.
Ott a gép adja össze neked. Itt most csak Te tudod, hiszen lefordítottam, de nem csináltam adatbázist hozzá. A kérdések számozottak, de egyeseknél alpont is van, azt hiszem, az alpontok egy-egy kérdésnél plusz 1 pontot jelentenek. Ha igennel felelsz, adj egy pontot, de ha az alpont is igaz, akkor még egyet. De az is lehet, hogy az alpont 2 pontot ér. A legbiztosabb módszer, ha az angol linket használod, és olvasod közben a magyart. A számozásra direkt figyeltem, ha itt mondjuk a 4-es igaz, akkor ott beikszeled, és akkor a gép kiszámolja neked a pontjaidat, mert én nem tudom pontosan, az alpontok mennyit érnek.
Itta  forrás, itt tudod ikszelgetni, és kiszámíttatnia  pontjaidat:

Az egészet fordítottam, nem saját, DE A FORDÍTÁS AZ SAJÁT MUNKA.

Innentől az egész idézet:
--------------------------------------------------------------------

Bizonyára találkoztál már Mary Sue fajokkal ezelőtt is: győztes faj létükkel, szexiségükkel, és minden más „-ség”-ükkel együtt. Csodálatos fizikai erejük van. Nem háborúznak, és tökéletes harmóniában élnek a természettel. A vallásuk gyakorlatilag a varázslat és ennek hitelességéről könnyen megbizonyosodhat bárki, aki csak rájuk néz. Néha egy kis fizikai átváltozással is megfűszerezik mindezt. És nagyon szívesen világossá teszik számunkra, hogy azok az emberek (pogányok, attól függ) mennyire silányak.

Tegyünk pontot ennek az utálatnak a végére.


1., Tipikusan erősebbek/gyorsabbak/alapvetően többre képesek a testi felépítésük által, mint más lények/fajok?
a., Olyannyira, hogy még a fajuk leggyengébb tagja is sokkal gyorsabb/erősebb/több képességgel rendelkezik, mint  más fajok/…?

[A per jel után: az angolban 2 külön kifejezés van a „faj” szóra, mindig mindkettőt említi, én innentől csak egyféleképpen írom a magyar nyelv lehetőségei miatt. – a szerk.]

2., Mindegyikük, vagy legtöbbjük észrevehetően vonzó az emberi mérték/megítélés szerint?
a., Mindegyikük vagy legtöbbjük még vonzóbb mint a legvonzóbb ember?

3., Tipikusan okosabbak mint más fajok?

4., Tipikusan lenyűgöző mentális/fizikai tulajdonságokkal/varázserővel rendelkeznek, ami a legtöbb eltérő fajból hiányzik?

5., Minden vagy legtöbb érzékük kifinomultabb, mint a legtöbb faj érzékei?

6., A nemi életük jobb, mint a legtöbb más fajé?

7., A művészetük/zenéjük tipikusan jobb, mint más fajoké?

8., A spiritualitásuk és/vagy moralitásuk sokkal magasabb szinten van, mint a legtöbb eltérő fajé?

9., Felülemelkednek a babonás/irracionális viselkedésen/hiedelmeken, amik a legtöbb fajnál megtalálhatóak? [Ezt nem biztos, hogy helyesen értettem.]

10., Teljesen vagy lényegében mentesek azoktól a dolgoktól, amiket mi emberi bűnnek tartunk, vagyis mohóság, önzőség, rasszizmus, szex, stb.?

11., Kicsi vagy egyáltalán semmilyen hiányt nem szenvednek étellel/anyagiakkal kapcsolatban összehasonlítva a többi néppel?

12., Tökéletes harmóniában léteznek a természettel és a szülőföldjükkel?

13., Technológiailag és/vagy varázserőt tekintve annyira magas szinten állnak, hogy jóformán nincsen ellenfelük, mégse használták soha az előnyüket arra, hogy leigázzák vagy visszaéljenek vele és kihasználják a többi népet?

14., Jobb kormányzatuk és igazságügyi rendszerük van, mint a legtöbb fajnak?

15., Ugyanazokat az értékeket támogatják és tisztelik, mint Te?
16., „Érzéketlenek” azokra a dolgokra, amik erősen károsítanák vagy megölnék a többi fajt?

17., A terhességi idejük rövidebb, mint kilenc hónap, és a szülés kevésbé fájdalmas?

18., Az ivadékuk gyorsabban fejlődik, és hamarabb válik éretté, mint az embereké?

19., Kifejezetten magas az élettartamuk?
a., Halhatatlanok?

20., Gyakorlatilag mindig nagyon jó szülők?

21., A kapcsolatok ritkán (ha egyáltalán valaha) végződnek összetört szívekkel és/vagy keserű érzésekkel, vagy azért, mert a szerelem örökké tart, vagy a „szabad szerelmi” rendszer miatt, amiben a féltékenység nem létezik?

22., Amikor a faj tagjai véleményt nyilvánítanak egy kérdésben, tipikusan vagy mindig igazuk van?

23., Rávilágítanak más fajok hiányosságaira, de soha senki nem világít rá az ő hiányosságaikra, vagy nem tűnik igazoltnak, hogy így tegyen?

24., Valaki a történet folyamán válik e faj tagjává, és így boldogabb?
a., És/vagy befogadja minden értéküket és ötletüket, és így boldogabb?

25., Egy [hozzájuk] megtért személy erősen kritizálja a korábbi barbár életét, vagy a régi emberei/faja/rendje ezt helyteleníti?
a., És meggyőzi a régi embereit/faját/rendjét, hogy az új élete helyes választás?

26., Te szívesen a faj tagjává válnál?

27., Szerinted mindenkinek arra kellene vágynia, hogy a faj tagja legyen, vagy legalább átvenni a gondolkodásmódjukat?

1-6 pont: Határozottan nem Sue faj.
7-10 pont: Valószínűleg nem Sue faj.
11+ pont: Leginkább Sue faj.

Fantasy világ

 Utólagos kiegészítés (hemynek válaszoltam, de szeretném, ha mindenki tudná): 
Szeretném leszögezni:
A fantasys cikket elsősorban a SAJÁT történetemre alapozva írtam meg. Az, hogy a Gy. U.-t választottam vezérfonálnak azért volt, mert azt szinte mindenki ismeri, az én történetem pedig nem ismert. Ha olyasmit írtam a Gy. U.-ról, ami nem állja meg a helyét, az ezért történt. Az alap a saját történetem, a Gy. U. csak a szemléltető eszközöm volt. Valamint leszögeztem, hogy az én történetemben nincs varázslat, csak emberek, akik teljesen más környezetben és máshol élnek, mint mi, sokkal régebbi időben.

VALAMINT:

Ezt azért írom ide, mert a cikkemben azt írtam, csak a Gy.U.-t olvastam, de ez nem igaz, néhány dologról (Trónok harca, Húrin gyermekei, és a műfaj klasszikusai) megfeledkeztem, és erre Chibi Zsó reakciója döbbentett rá. Jó ha tudjátok, de nem magyarázkodás. 

(Részletek Chibi Zsónak adott válaszomból:) "...én olvastam a Hobbit elejét, a Gy.U-t, a Húrin gyermekeit, a HP-t, a Trónok Harcát majd befejezem, most kezdtem David Gemmelltől a Legendát, a klasszikusokat pedig szintén: Arany virágcserép, Csongor és Tünde, Michael Ende: Momo és A végtelen történet. De ezeket nem taglaltam, részben mert elfeledkeztem róluk, részben meg mert, ha azt mondom fantasy, a nagy átlag nem ezekre gondol. (A felsorolás elején lévőkre igen.) (...) Mégis úgy gondolom, ha valakinek van elég fantáziája, tulajdonképpen tud írni fantasyt ezek nélkül is, és bár belátom, van tapasztalatlanságra utaló jel a cikkemben, szerintem sok olvasás után is gondolnék néhány hasonló dolgot. "

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Az eredeti szöveg:

Előre bocsátom, nem olvastam sok fantasyt. Csak A Gyűrűk Urát. (A Harry Pottert én másnak tekintem, bár azt is olvastam.) Elkezdtem a Trónok harcát. Én magam is írok egy történetet, amely kitalált világban játszódik, de nincs benne varázslat, sem semmi emberfeletti, csak minden eltérő az általunk ismert területektől. Ezért a dolog varázslat részével kevesebbet is fogok foglalkozni, ezért elnézést kérek azoktól, akik arra számítottak. 

Mindez csak néhány vélemény lesz, amiket kijegyzeteltem, illetve e pillanatban megy A Gyűrűk Ura első része, A Gyűrű Szövetsége a tévében, és közben is feljegyeztem néhány dolgot. Ezek tehát egymásra hányt gondolatok lesznek. Hogy hogy kell fantasy világot, vagy egyáltalán egy világot kialakítani a semmiből, az tulajdonképpen a fantáziádon múlik.

Az itt leírtakban elsősorban a saját könyvemre, illetve J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Urára fogok támaszkodni.


Eredetiség

Én őszintén már nagyon unom, hogy mindenhol tündék meg törpök vannak - mondom ezt úgy, hogy nem olvastam több fantasyt. Nem lenne sokkal okosabb valami sajátot kitalálni? Elhiszem, hogy a Wikipédia szerint a fantasy műfaj definíciója, hogy a germán mondavilágon alapul, és elfek (tündék) vannak benne, és hogy nem Tolkien találta ki, stb., de nem lenne sokkal jobb eredetinek lenni? (Persze a sort folytathatnám a vérfarkasokkal, kentaúrokkal, vámpírokkal, mindennel, ami népszerű, a görög mitológiai alapokkal, amin a Harry Potter alapul [lásd: Lupin neve, kantaúrok, lények természete, illetve nem görög, hanem latin kifejezésekből kialakított varázsigék]).

A továbbiakban, hogy megfelelő ötletetek adhassak, és saját véleményem szerint írhassam ezt a cikket (posztot), feltételezzük, hogy ezzel Ti is egyetértetek, és nem a megszokott alapból indultok ki, hanem TELJESEN  a nulláról teremtetek új világot.


Az alapok

Az én történetemben kizárólag emberek szerepelnek. Így a lények kitalálását is rátok bíznám. Szerintem legegyszerűbb, ha egy antropomorf (ember alakú) teremtményből indultok ki, aztán felruházzátok mindenféle képességekkel ÉS HIÁNYOSSÁGOKKAL (!!).

Ezek után persze mit tudok én írni? Hogy lesz ebből világteremtés, ha az én szereplőim emberek, emberi erővel, egy kitalált világban? Biztos unalmas... Hát nem az, így is van benne mindenféle jó dolog, ami mondjuk egy Gyűrűk Urában, csak nem varázslatos eszközök miatt/segítségével.


Elhelyezés térben és időben

Kezdjük azzal, hogy a történeted játszódik egy adott helyszínen egy adott korban. Fontos, hogy ha nem is írod le, Te magad tudatosan elhelyezd. Persze nem kell semmit túlspirázni, csak annyi, hogy ha írtál valamit, ami nem valószínű hogy egy időben létezhet valami mással, akkor ne írd őket egy történetbe (például kővetőgép és puskaporral működő ágyú). A helyszínt el kell távolítanod a mi világunktól. Ez lehet egy sziget, egy idegen bolygó (ha helyes az ismeretem, van olyan fantasy - Steven Erikson: A malazai bukottak könyvének regéje -, ami idegen bolygón helyezi el a cselekményt, de attól, hogy valami más bolygón van, simán lehet fejletlenebb, ami a fantasynál a műfaj kritériuma). De lehet egy titokzatos hely is, amiről tudjuk, hogy nem ott van, ahol mi, de határai lelógnak a térképről: ilyen Középfölde: ha megnézitek, a térkép olyan, mintha folytatódna. Mindehhez térképet kell rajzolnod, legalábbis, ha adott útvonalon mennek a szereplőid, és elvárod (márpedig elvárod) az olvasódtól, hogy értse. Ha nem akarsz térképet rajzolni, megfelelő megoldás, hogy magad elé veszel egy lapot, és ha említesz egy helyszínt, rárajzolod. Akár egy X is lehet egy hegység. Aztán említesz egy másvalamit, akkor ahhoz képest arányaiban azt is elhelyezed. Ez arra jó, hogy, nem rajzolsz térképet, de magadnak tudod, hogy mi mihez milyen közel van, és nem vezeted félre az olvasót, nem írsz hülyeséget (az előbb ott még egy hegy volt, most meg egy folyó), rendszer lesz a világban földrajzilag, és feljegyezheted, mi melyik birodalomhoz tartozik.

A területek neveinek kiválasztásánál vedd figyelembe, hogy a világodnak saját nyelve van. Adhatsz magyar neveket, akkor azok legyenek kifejezőek, pl.: Széltető. De adhatsz neki a kitalált nyelved alapján is (elvileg) értelmetlen szavakat, de ez esetben is figyelj olyanokra, hogy hogy ha egy szót arra használtál eddig, hogy "hegy", akkor ezután is úgy legyen. Esetleg ezt is írd fel.


Realitás a fantáziában

Két dolog fontos. Egyrészt merj elrugaszkodni, itt az egész világ a tied. Másrészt ügyelj a realitásra. Ez látszólag ellent mond egymásnak, de ha tényleg alapos vagy (és ha sikerül elmagyaráznom), akkor mégis fontos és logikus. Olyanokra gondolok, hogy például az én történetem főszereplője uralkodó, és sok ékszere van. Ehhez utána néztem a különféle ásványoknak, drágaköveknek, és volt, amelyikről kiderült, hogy vulkáni kőzetből származik (most biztos hülyeséget mondtam, de hál' Istennek ezt így nem kellett leírnom), szóval  a lényeg, hogy ezért beleírom, hogy az északon lévő országból hozatta, ahol van vulkán (oda rajzoltam a térképen eredetileg). Nem írtam, hogy vulkán, vagy bármi, csak hogy észak. Én alapos vagyok, ha valaki olyan szorgalmas lenne, hogy leellenőrizze, és ami még nagyobb öröm: a világom hiteles. Nem mindegy, képesek-e előállítani az ókori időkben (az én történetem kb. ekkorra tehető) egyes anyagokat (pl. fehéraranyat nem). Azon kívül alaposan ki kell dolgoznod, hogy az uralkodó milyen uralkodó (fejedelem, király, vezér, valami saját, általunk ismeretlen), milyen rangot betöltő emberei vannak, azoknak KONKRÉTAN ÉS PONTOSAN mi a feladatuk, milyen a társadalom - nagyon alaposan !! -, stb. Mindezt elég, ha Te tudod, és van egy jegyzetfüzeted, de ha úgy érzed, bonyolódik a történet, írj prológust, amiben mindezt leelemzed. Ne félj tőle, a prológustól nem vár az olvasó nagy izgalmakat, mindenki tudja, hogy itt valami "nem izgalmas", de szükséges következik (persze tisztelet a kivételnek).


Források és a történelmi világ

Jó források lehetnek régi - valós - korokról szóló könyvek. Én például sokat olvastam ilyeneket, mikor kitaláltam. A történelem órák is mindig megihlettek, nem árt odafigyelni. El kell döntened, mennyire fejlett az adott kor. Aztán olyan apróságokat, mint például a hajózás, az uralkodó és az alattvalók viszonya, az éghajlat (például ne írj össze egymáshoz nem illő növényeket, inkább találj ki sajátokat).

Ne feledd, hogy az írásod a múltban játszódik, így ne adj nagy, modern nézetekre utaló szavakat a szereplőid (tipikusan a főszereplő) szájába. Ha mégis ezt szeretnéd, írd le a prológusba, mert az ember alapvetően barbár világot vár fantasytól. Itt jegyezném meg: a fantasy Mary Sue-teszt sokat segíthet az ilyen kérdésekben. Ezt a konkrét példát is onnan vettem. Azt linkeltem már, vagy a Mary Sue-cikknél, vagy külön posztban.


A szereplők együttélése

Ha olyan fantasyt írsz, amiben varázslók, különleges lények vannak, alaposan ki kell találnod, ki milyen varázserővel bír. Ha egyes lényeket kitalálsz, ismerned kell az életmódjukat, és ezt ismertetned kell az olvasóval,  és ne feledd, hogy egy élővilágot alkotsz, aminek a szereplői véleménnyel vannak egymásról. Ez utóbbi jelentheti, hogy utálják egymást, mint a törpök és a tündék A Gyűrűk Urában, lehet annyi, hogy egy adott népről tudják, hogy jó lovasok, stb. Ha nem különleges lények szerepelnek benne, csak kitalált világban mozgó emberek, akkor se feledd, hogy mindez rájuk is igaz. Például egyik terület híres a művészetéről mondjuk, a másik arról, hogy ott nagyon sok rubin van, a harmadik terület emberei vadak, vagy jó lovasok. Mindezeket a dolgokat ismertetheted, de megteheted azt is, hogy a cselekményből derül ki. Sokkal jobban szeretik az olvasók, ha nem elmondják nekik, hogy ők meg ők nem szeretik egymást, hanem a párbeszédből, a jelenetekből érzik. Ezt nem csak fantasy esetében veheted fontolóra. De mindenképpen derüljön ki az, ami saját kitaláció, például az ok. Persze ez is kiderülhet párbeszédből, de ehhez már ügyesnek kell lenni (ti. ahhoz, hogy egy egész történelmi vagy társadalmi háttér kiderüljön egy párbeszédből). Megfelelő egyensúlyt kell találnod aközött, mit írsz egy prológusba, vagy narrációba, és mi az, amit cselekménnyel mutatsz meg. Ez nehéz.


A világ kapcsolata a valósággal

Akár a valódi világgal való kapcsolatot is kidolgozhatod. Itt több mérték közül választhatsz. Ott van A Gyűrűk Ura, ahol egyáltalán nincs említve, hogy mi van Középföldén kívül. Mivel a neve Középfölde, és a térképről azt látjuk, hogy folytatódik, ezért az az érzésünk, hogy a világuk még nagyobb, mi csak egy szeletét ismerjük. (Egyszer valami Gy. U. - hoz kapcsolódó térképen láttam olyan kiegészítést, hogy nagyobb volt  a térkép, egyik része Középfölde volt, másik része is valami -földe, például Északfölde, de most csak mondtam egy hülyeséget. Tehát elképzelhető, hogy Tolkien tudta, mi van azon kívül.) A GY. U. úgy kezd, hogy utal arra, hogy mindez az előtt történik, hogy az emberek átveszik a világon való hatalmat a tündéktől és félszerzetektől, tehát utalás történik arra, hogy mindez emberemlékezet előtt játszódik, de mindenképpen ugyanazon a a helyen, ahol ma élnek emberek, vagy valami olyan helyen, aminek kapcsolata van a mai világunkkal. Viszont semmit sem tudunk erről. Ugyanakkor nincs is hiányérzetünk, hiszen szeretünk valami újat olvasni.

A másik variáció, hogy helyenként megemlíted a más világokat. Például az én történetem szigeten játszódik, és visszatérő hajósok egy-egy dolgot fognak mesélni, hogy mit láttak, ezek utalások lesznek a valós világra, ebből jön majd rá az olvasó, melyik korban játszódik a történet. De Te is kitalálhatsz ilyesmit. Például a kereskedelem fontos tényező volt régen, mondhatod, hogy ezt az ékszert (mondjuk) egy fáraótól vásárolta az adott szereplőd. Fontos viszont ez esetben, hogy úgy írd, hogy az olvasó garantáltan megértse, hogy ez egy kitekintés, és nehogy arra gondoljon, hogy a Te világodban is vannak fáraók!

A harmadik lehetőség, hogy teljesen összekapcsolod ezt a valós világgal, és valamiféle átjárót teremtesz köztük. Ilyen például a Harry Potter, a Végtelen történet vagy a Momo (mindkettő Michael Endétől). Ezekben az okoz nehézséget, hogy alaposan kidolgozd, és minden szálat elvarrj. Nagyon ciki, ha egy olvasó talál benne valami hibát, amitől az egész nem jöhetne létre. J. K. Rowling például nagyon alaposan kitalálhatta ezt a mugli - varázsló világ magyarázatot, illetve a két világ közti dolgok kapcsolatát (például Arthur Weaselyt lenyűgözik az elektromos szerkentyűk, mondja is: "zseniális, hogy pótolják a varázslatot" a muglik a mindennapjaikban).


A belső történelem

A helynek legyen történelme. Valószínűleg nem honfoglalásról írsz (bár nem is rossz téma, hogyan telepedtek le egy Középföldéhez hasonló helyen...), szóval utalás kell, hogy legyen a korábbi korokra. Ezekről lehetnek feljegyzések, régi szokások, legendák, babonák, mondák, mítoszok. Ezekben akkor is írhatsz varázslényekről, ha a történeted nem tartalmaz természetfeletti szálat, hiszen az emberi mitológia is elrugaszkodott lehet. Esetleg láthatnak szereplőid egy emlékművet, vagy két birodalom utálhatja egymást a történelmük miatt. Akkor is, ha nem ez a fő szál, mert hidd el, érdekesebbé teszi a történetet. Az olvasók jobban örülnek, ha olyan helyre kerülnek, ami úgy tűnik, hogy létezik a jelenleg olvasott eseménysor nélkül is. Középfölde is létezett már jóval Frodóék előtt. Aki olvasta a könyvet, az tudhatja, hogy Tolkien alaposan leírta a Függelékbe még a történelmét is, több történelmi időszakra lebontva, de a filmből is kiderül, hogy a helynek múltja van.

 Ha lábjegyzetelsz, az is jó taktika lehet, akár hiszed, akár nem. Ha említenek egy adott eseményt, és te megjelölve a lábjegyzetbe írod, és nem a narrációba, hogy ez azért van, mert régen ez és ez történt, stb. (ha ügyes vagy, akár dátummal is elhelyezed), azáltal még inkább olyan érzése lesz az olvasónak, mintha valami létező dologba csöppent volna, ami akár előtudást is igényelhetne. Ezzel csak egy baj van: nem mindenki szereti a lábjegyzetet, vagy nem gondolják, hogy a történet része, és nem olvassák el. Én azért hagytam fel vele, mert ezzel a módszerrel túl sok lábjegyzetet csináltam volna. Az meg rendszertelenség, hogy van amit oda írok, van, amit meg a narrációba, hogy kevesebb legyen. Ezért én ezért ezt nem csinálom, de fenntartom, hogy hasznos trükk.

Ha elég alapos vagy, a történetedet dátumra is elhelyezheted az adott korban.

Alan Lee rajza Bilbóról A hobbithoz
Még valami: ha mégis olyan lényeket alkalmazol, akik már létező mitológiai lények, felmerül a kérdés, mennyire igazodsz az eredeti dolgokhoz, és mennyire találsz ki nekik saját tulajdonságokat (gondolj itt például az Alkonyatbeli Edward Cullen csillogására - biztos van még más példa is, tudom, hogy sokan ezen viccelődnek, én itt most nem rossz szándékkal mondtam, csak nem ismerek semmi mást az Alkonyatból). Viszont ez felveti azt a kérdést, hogy mennyi előtudást vársz el az olvasóidtól. Tolkien például egyáltalán nem meséli el, mik azok a tündék, csak a  hobbitokról szól a prológusban, ami engem nagyon idegesített, mert végig azt éreztem, hogy igazából nem is tudom, mik azok a  tündék, csak a filmből tudjuk. Ugyanez igaz az orkokra, sőt ott még inkább. Vagy például Gollamot sem írta le. Frodó a könyv szerint szőke, és az egyetlen szőke hobbit. (A Gyűrűk Urát Alan Lee illusztráror rajzai alapján rendezték, teljesen az ő általa ábrázolt világra hagyatkoztak. Tolkien talán teljesen másképp akarta.) 
Frodó és Gandalf (Alan Lee rajza)

Egy dolgot ne tegyél a világod történelmével kapcsolatban: ne tedd azt, hogy valamit mindig csak megemlítesz, például XY háború, majd ha írsz neki folytatást, vagy ilyesmi, kitalálod, hogy ott részletezni fogod. Átírhatja, és értelmetlenné teheti az alapsztoridat. Azon kívül lerombolja az olvasó álomvilágát, mert konkretizálod a hátteret, és nem hagyod, hogy azt gondoljon, amit akar. Persze részletezheted a múltat is, de csak ha már az elejétől úgy szeretnéd, és/vagy nem változtat a sztorin. Akár hiszed, akár nem, ha nincs összefüggésben valami a történeteddel, és semmi kihatással nincs rá, akkor is befolyásolhatja. Egyszerűen a megítélését. Például egy barátomnak Bilbo sosem volt szimpatikus, de mikor olvasta A hobbitot, akkortól kezdve igen. Csakhogy ez fordítva is elsülhet. De nem kell, hogy ennyire szorosan kapcsolódjon a dolog. Egyszerűen lelövöd a titokzatos hátteret azzal, hogy mindent elmondasz. De azért vigyázz, ne legyen érthetetlen a történet. Ügyesen kell egyensúlyozni. A Gyűrűk Ura könyv változatban nagyon idegesített, hogy egyes dolgokról/személyekről azt sem tudjuk, hogy kicsoda/micsoda, és így nem lehetett véleményt alkotni róluk. Az olvasók mindig szeretik eldönteni, kit szeretnek, kit nem, akkor is, ha a történet szempontjából is a múlt embere.
Elrond gyűlése, ahol a Gyűrű Szövetsége megalapul Alan Lee elképzelése szerint





Nyelv, írás, műveltség a fantasy világban

Egy kicsit a világod nyelvéről, írásáról, műveltségéről is. Először is, logikusan találd ki mindezt. Ha például főleg kőbe vésik amit írnak, ne találj ki kacskaringós betűket. Vagy többféle írásmódjuk is lehet. Természetesen rajtad áll, hogy hány nyelv jelenik meg a történetben, de az olvasóid nagyon alaposnak fognak tartani, és felnéznek majd rád, ha olyan dolgokra odafigyelsz, hogy például azok, akik mondjuk egy kisebb zárt közösségben élnek (szigeten, hegyek közt), esetleg a nyelvtant eltérően használják, vagy a szavakat, vagy másképp ejtenek bizonyos hangokat. Ha akarod, nem kell így írnod ennek az embernek/lénynek a szavait. Én a helyedben nem adnék a szájába olyan szavakat, hogy "vót", mert ez esetben a magyarból indulunk ki, és kinevetteted a karaktered. Szerintem elég leszögezned, hogy hosszabban ejtik az XY hangzókat, vagy ahogy akarod. Persze írhatod végig úgy a sorait is, ha Te úgy szeretnéd.

Ha nem akarsz egy teljes nyelvet megalkotni, de néha azért írnál sorokat az adott nyelven, a legjobb módszer, ha két dolgot teszel. Először is kitalálod, milyen hangzású a nyelv. Inkább durva szavakat használnak, vagy nagyon sok néma hangot, vagy sok a magánhangzó. Ha nem vagy elég fantáziadús magadtól, akkor kiindulhatsz létező nyelvekből, például azt mondod, a német olyan keményebb hangzású nyelv, vagy például azt akarod, hogy hasonlítson a latinra, akkor megnézed, az milyen betűkészletből táplálkozik. De nem menjen mindez át utánzásba!
A betűk kiejtéséről írj az olvasóidnak! Különben nem várhatod el, hogy tudják. Lehet, hogy egyszerűnek érzed, de gondolj bele, hogy ma már sokan, akik fantasyt olvasnak a bonyolultból indulnak ki.

A másik dolog, hogy ki kell találnod egy nyelvtani rendszert. Nem kell bonyolultnak lennie, de például ki kell találnod, hogy a ragokat a szavakhoz kapcsolják-e, vagy elé. Ez azért fontos, mert megszabja, hogy hány olyan szót vetsz papírra, amit tulajdonképpen magad sem értesz. Például magyarul az, hogy "a váza az asztalon van" öt szó, angolul viszont "the vase is on the table", tehát hat, mert az "asztalon" kifejezés náluk két szóból áll össze. Ezért írd le egy jegyzetfüzetbe, vagy valahova, amit megtartasz, az ilyen mondataidat, alá, hogy melyik szót minek szánod. Konkrétan tudd, hogy a mondatodban melyik szó mit jelent. Ne csak úgy írd, hogy jdhu ejfiwe jierjweokq. Ez két dologra jó: szabályosnak fog tűnni, illetve visszakeresheted a már használt szavakat. Ha még egyszer le kell írni, már tudod, melyik szót használtad arra. A ragok ismétlődnek a nyelvben, így például az is észreveszi, hogy az angolban sok az "in" vagy a "to", aki nem is tudja, mit jelent, és így gondolja, hogy rag, vagy valami más gyakori dolog. Ha erre Te is odafigyelsz, nagyon megnyerő lesz a nyelv, amit alkotsz, mert látják, hogy foglalkoztál vele, és energiát fektettél bele. Ne ijedj meg, ehhez nem kell nyelvésznek lenned, és az olvasóid sem fogják elemezni a kitalált szövegeidet, de látni fogják benne a verejtéket. De ha nagyon nem tetszik a dolog, végül is leírhatsz találomra egymásra vetett szavakat. Például a Star Wars is ilyen. Semmit nem szerkesztettek meg a különböző nyelvein, halandzsa az egész. Legalábbis a film. Azóta jelentek meg könyvek, ott nem tudom, hogy ezt átdolgozták-e. Ha ezt, a könnyebbik módszert választod, ügyelj rá, hogy legyenek a nyelvben rövid (1-3 betűs) szavak is, ezt feltételezi majd az olvasód kötőszavaknak, névelőknek, ragoknak, persze észrevehető lesz, hogy rendszertelenül, csak beledobálva vannak a szövegedbe, még ha ügyelsz is, hogy ugyanaz a pár betű legyen.

Komolyan buzdítok mindenkit, hogy ettől ne ijedjen meg. Tolkien tíz évet fordított arra, hogy A Gyűrűk Ura teljes hátterét kitalálja, és teljes nyelveket (többes számban!), és írásmódokat hozott létre! Tolkien eredetileg nyelvészprofesszor volt, de már néhány évesen is kitalált egy barátjával egy nyelvet, az animalicet, azaz az állatnyelvet, tehát csak elhatározás kell hozzá. Ha már könyvet írsz, értesz ennyire a nyelvhez.


A szereplők mihez érthetnek - csak olyasmit mondhatnak

Találd ki a környezet műveltségét. Például, hogy jók a csillagászatban, vagy az orvoslásban, de a matematikában gyengék. És ez nyilvánuljon is meg a történetben. Például, mikor Legolas ilyeneket mond, hogy "vörös az ég alja", azt értelmezheted tündemegérzésnek is, de egyszerű csillagászati tényeket is beleírhatsz a saját szereplődre vonatkoztatva. (Ott persze ez inkább babona, vagy megérzés, hiszen úgy folytatódik a mondata: "vérontás volt az éjjel".)


Rangok, előkelők

Találj ki saját rangokat. Hagyd az ilyeneket, amik a való világban vannak. Legyenek saját rangjaid, feladatköreid, stb.


Néhány kiegészítő dolog, hogy még logikusabb legyen

Egy fontos dolog: ne legyen a főszereplő mindenben csodás. Például Frodónak azért vannak barátai, mert szüksége van rájuk. A nyomokhoz Vándor ért, a tündemegérzéseire Legolas hagyatkozik, Boromir és Gimli nagyon keménykötésű, jó harcos, Samu, Trufa és Pipin pedig bizalmasok. Most leegyszerűsítve. Tudom, már érkezett kérés, hogy fordítsam le a Mary Sue-tesztet, és el is kezdtem, de iszonyatosan hosszú, és én érettségizem nem sokára. Ezért angolul tudóknak ajánlom a Fantasy Mary Sue-tesztet: valamivel rövidebb, ha van türelmetek, egy netes szótárral is nekieshettek.

Ha a szereplőid olyan vándorúton vesznek részt, mint Frodóék, légy logikus. Nem kényelmes egy ilyen útra menni. Ha a szereplőd eddig király volt, aki a legnagyobb kényelemben élt, igenis derogáljon neki pókok között aludni. Aki eddig nem volt jó vívó, ne győzzön le orkokat. A filmben Boromír edzést tart Pipinnek és Trufának, de ennyitől nem tanulnak meg harcolni, ezért is inkább a trükkjeikre hagyatkoznak, és csak a  vége felé csatáznak. (Ne feledd: a film sűrít, a Gy. U. könyvváltozatában csak az első 60 oldalon 20 év telik el, a 100. oldalon Frodó már 50 éves, míg az 1.-n 33 volt, és a teljes történet is sokat ölel fel, tehát van alkalmuk tanulni, nem négy hét alatt jutnak oda, mint a filmben.) Aki eddig félős volt, legyen ez után is az. Sőt az is, aki eddig bátor volt. Egy dolog otthon vívásórákat venni, és egy másik ténylegesen az életedért harcolni. Ne szégyelld, hogy néhány szereplőd fél, vagy akár el is fut. Valld be, hogy Te is ezt tennéd.

A Gy. U. Hogy készült?-jében Peter Jackson (a rendező) és a Trufát játszó színész mesélik, hogy az első részben, amikor a hobbitok a fa üregébe bújnak a fekete lovasok elől, a rendező megkérdezte a színészt: "zavarna, ha egy hatalmas pók mászna rajtad?". Benne is van a  filmben, hogy Trufa nézi az vállán végigfutó pókot. Erre azért volt szükség, mert Jackson úgy okoskodott, hogy a fekete lovasok valamiféle negatív energiát küldenek, vagy ha nem akarunk ennyire elrugaszkodottak lenni, egész egyszerűen félelmetesek, és ezt az állatok is megérzik, sőt jobban megérzik, mint az emberek. Ez a jelenet jó példa az alaposságra. Nektek is ajánlom, hogy ilyen dolgokat írjatok bele.

Még egy jelenet a Gy. U. első részéből. Boromír halálakor, mikor Aragorn elbúcsúztatja, láthatjuk egy rövid ideig, mennyire fekete a körme. (Megjegyzem a Frodóval való, közvetlen előtte lévő beszélgetés alakalmával is nyújtja a kezét, és ott szép tiszták a körmei, de ez legyen a legnagyobb baj.) A köröm nem csak úgy fekete lesz, ezen sminkesek milyen sokat dolgozhattak! Vagy belegondoltatok, mennyi munka lehetett minden forgatás előtt koszosra maszkírozni? Biztos nem úgy jött a forgatásra. És a Galadrielt játszó színésznő mesélte, hogy annyira jól sikerült, hogy mikor először meglátta Viggo Mortensent (Aragornt), a lovakkal babrált, és olyan koszos volt, hogy tényleg azt hitte, valami idegen, nem színész, és nézte, mit keres itt ez az ember. Ezt azért mondom el, mert a könyvben is hangsúlyozza Aragorn, hogy a külseje nem túl megnyerő, mikor először beszél a hobbitokkal. Igazából a Mary Sue-tesztből vettem ezt a pontot, ott írta a szerkesztő: ha a főszereplőd hat évig vándorolt  a pusztában, vagy épp most küzdött meg egy oroszlánnal és nyolc tigrissel, akkor ne legyen nagyon vonzó, és ne nézzen ki úgy, mint aki frissen mosakodott.
Valami, amit az írók (főleg a lányok, akik szexi férfi főszereplőket választanak) szeretnek elfeledni. Ha valaki hosszú vándorútra megy, és nincs alkalma fürödni, annak szakálla nő! Nézd meg Aragornt, Boromirt, Gimlit... na jó, utóbbi egy másik kérdés. A hobbitok azért nem növesztenek szakállat, mert a hobbitoknak nem nő szakálluk egyszerűen (ez benne van a könyvben). Legolas meg... nos ott meg kellett valaki, aki miatt a lányok is elmennek a moziba. (Na jó, ő tünde, azért nem nő szakálla). Valamint a hajuk is megnő. A Gy. U.-ban alapból nem a tüsi frizurából indulunk ki, tehát ez ott nem olyan látványos.

Logikus az is, hogy a helységek esetleg olyan neveket kapjanak, ami jellemző tulajdonságot jelöl, például Széltető, vagy utal egy történelmi eseményre, például Halál-fennsík (ezt most csak úgy kitaláltam).

Ne feledd, attól, hogy kitalált lényekről írsz, a lelkiviláguk még emberszerű. Persze mondhatod, hogy nem sértődősek, vagy nem szeretik a humort, de alapvetően az emberi lelkivilágból kell kiindulnod. Ha meg emberek, akkor pláne. Viszont ne feledd, hogy saját világot, szokásokat alkotsz. Lehet, hogy ami nekünk egyáltalán nem sértő, vagy csak egy rossz vicc, azért ott ölre mennek.

A gonoszok pedig miért csúnyák mindig? És fogadjunk, hogy a főszereplőddel szívesen randiznál. (Mary Sue-teszt első néhány pontja a második kérdésem.)

Ne feledd, a jók közt is lehet viszály és széthúzás, ilyet is érdemes beleírni.


Humor a történetben

Szeretnék valamit leszögezni, de ez csak a saját véleményem. Az nem vicces, hogy "elfoglalom a világot", meg hogy "én leszek a világ ura", sosem értettem, mért kell utána ördögi kacajt hallatni.
Az viszont váratlan és nagyon jó gondolat, hogy a gonosznak is legyen humorérzéke. Pontosabban az antagonistának. Én így szeretem nevezni, mert ha olvastátok már korábbi bejegyzéseimet, tudhatjátok, hogy én úgy gondolom, hogy attól, hogy valaki a főszereplő ellen van, még nem biztos, hogy gonosz, sőt lehet, hogy saját szemszögéből igaza van. Például a történelemben két háborúzó fél között melyik a jó? Mindkettő szemszögéből önmaga.

Jó dolog egyébként humort vinni a történetbe. De ne feledd, mindenkinek más a humora. Frodó sosem viccelődik, ahogy Samu sem, Legolas és Gimi kizárólag egymással, vagy egymásról ("a tündének egy szót se!"). Gyerekes vicceket csak Trufa és Pipin fognak mondani. Aragorn flegma humorral rendelkezik: amikor a hobbitok éhségről panaszkodnak, hozzájuk vág egy almát. Most bele mehetnénk, hogy a stílusuk, a beszédük sem ugyanolyan, de ez már nem fantasy téma. Azt hiszem, már írtam cikket arról, hogy a párbeszéd változatos legyen, és tükrözze az egyén jellemét, hátterét, személyes történetét, neveltetését. (Ha nem, szóljatok.)


Nevek

A nevek kérdésénél felmerül több dolog, amire talán nem is gondolsz. Vannak-e vezetéknevek? Az ókori Rómában már voltak. Vagy bevett nevek vannak-e, vagy mindenki csak kitalál valami "hülyeséget" a gyerekének? Esetleg az apjáról, származási helyről nevezik-e meg az egyént ("Aragorn, Arathorn fia"). Vagy hosszú, sok szóból álló, bonyolult rendszerű nevük van, mint a régi Rómában, ami tartalmazza a szülők nevét, a saját akárhány nevét, meg még nem tudom én, hogy milyen adatokat? Vagy mint a a mai Spanyolországban: az első vezetéknév az apáé, második az anyáé, és ha két neve van a gyereknek, mindig kimondják együtt, és nem csak az elsőt? Ha pedig még trükkösebb vagy: ezek, amiket felsoroltam, egyik népcsoportnál mások, mint a másiknál, az egyik országban így vannak, a másikban úgy.
Egyébként ez bármire igaz lehet: különböznek a dolgok a különböző birodalmakban.

Adhatsz persze beszédes neveket, de ebben az esetben gondolj bele mindig, hogy azt a szüleiktől kapják elvileg a szereplők. És olyasmit adtak általában, amit vártak tőle. Így például a Győztes, vagy a Vitéz még hihető. De ne legyen a neve XY, mert öt éves koréban történt vele valami, és arról a jellemző tulajdonságáról kapta a nevét. Öt éves koráig nem volt neve!?
Valamint még valami: téged elneveznének a szüleid Smaragdtüneménynek?

A fantasy világbeli hiedelemvilág

A helyszín vallása ismét fontos kérdés. Például a Trónok harcában egyértelműen az író által kitalált vallás van, sőt még eltérő vallások is, mert van egy jelenet, hogy valaki áttér. De egy sem a való életből van. Megjegyzem, én itt is hiányoltam a részletesebb kidolgozást, de nem is olvastam végig a TH első részét sem, lehet, ez a baj. Tolkien valahol azt írta, vagy a Gy. U. zárórészében, vagy A hobbitban (az én példányom egy Tolkienról szóló részt is tartalmaz), hogy a Gy. U.- ban nagyon odafigyelt arra, hogy nehogy valamelyik szereplő olyasmit mondjon, ami a katolikus vallásra utal, például "Hála Istennek!". Ezt nem kell félreérteni, Tolkien nem a vallást tagadja meg, csak egyszerűen az ő története annyira régen játszódik, hogy még nem alakult ki ez a vallás, tehát ebből adódó kifejezések sem hangozhatnak el. A filmben erre nem figyeltek, például Samu az orkokat pokolfajzatoknak nevezi. Érdemes erre Neked is odafigyelned, illetve kitalálnod egy saját hitvilágot  a történetedbe.


Hibák

És még valami. Akárhogy igyekszel is, előfordulhat, hogy valami kis hiba becsúszik. A tökéletességre törekedni kell, de azért ne ess kétségbe. A fantasynak nagyon nehéz megteremteni a hátterét. Én ötödik éve írom ugyanazt a regényt, Tolkien tíz évet szánt rá az életéből. Bár ő lehet, hogy csak a kitalálásra, és mondjuk ő sok mást is leírt, például a Húrin gyermekeit, mag a Sonkádi egyed gazdát. Maga Tolkien azt írta A Gyűrűk Ura végén, hogy mikor a végleges példány kikerült a kezéből, utólag sok hibát talált benne. Ezen sokat gondolkodtam. Szerintem nincs sok baj a történettel, nagyon alapos, szinte tökéletes, ami azt mutatja, hogy elérte a célját, hiszen én, az olvasó nem vettem észre a hibát. Tolkien viszont állítja, hogy sok van benne, és hogy jobban kellett volna megírni.  Tehát ne ess kétségbe.

És csak a vicces zárás érdekében: egy vicces képen láttam egyszer azt a rajzot, ami felveti a következő ötletet (és tényleg): ha sasháton jönnek haza a Végzet hegyéről, mért nem úgy mennek oda?


Jegyzetfüzet

Ha fantasyt írsz, meg szerintem, ha akármilyen könyvet, használj hozzá jegyzetfüzetet. Nagyban megkönnyíti a dolgodat.