2012. 03. 10.

Fantasy világ

 Utólagos kiegészítés (hemynek válaszoltam, de szeretném, ha mindenki tudná): 
Szeretném leszögezni:
A fantasys cikket elsősorban a SAJÁT történetemre alapozva írtam meg. Az, hogy a Gy. U.-t választottam vezérfonálnak azért volt, mert azt szinte mindenki ismeri, az én történetem pedig nem ismert. Ha olyasmit írtam a Gy. U.-ról, ami nem állja meg a helyét, az ezért történt. Az alap a saját történetem, a Gy. U. csak a szemléltető eszközöm volt. Valamint leszögeztem, hogy az én történetemben nincs varázslat, csak emberek, akik teljesen más környezetben és máshol élnek, mint mi, sokkal régebbi időben.

VALAMINT:

Ezt azért írom ide, mert a cikkemben azt írtam, csak a Gy.U.-t olvastam, de ez nem igaz, néhány dologról (Trónok harca, Húrin gyermekei, és a műfaj klasszikusai) megfeledkeztem, és erre Chibi Zsó reakciója döbbentett rá. Jó ha tudjátok, de nem magyarázkodás. 

(Részletek Chibi Zsónak adott válaszomból:) "...én olvastam a Hobbit elejét, a Gy.U-t, a Húrin gyermekeit, a HP-t, a Trónok Harcát majd befejezem, most kezdtem David Gemmelltől a Legendát, a klasszikusokat pedig szintén: Arany virágcserép, Csongor és Tünde, Michael Ende: Momo és A végtelen történet. De ezeket nem taglaltam, részben mert elfeledkeztem róluk, részben meg mert, ha azt mondom fantasy, a nagy átlag nem ezekre gondol. (A felsorolás elején lévőkre igen.) (...) Mégis úgy gondolom, ha valakinek van elég fantáziája, tulajdonképpen tud írni fantasyt ezek nélkül is, és bár belátom, van tapasztalatlanságra utaló jel a cikkemben, szerintem sok olvasás után is gondolnék néhány hasonló dolgot. "

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Az eredeti szöveg:

Előre bocsátom, nem olvastam sok fantasyt. Csak A Gyűrűk Urát. (A Harry Pottert én másnak tekintem, bár azt is olvastam.) Elkezdtem a Trónok harcát. Én magam is írok egy történetet, amely kitalált világban játszódik, de nincs benne varázslat, sem semmi emberfeletti, csak minden eltérő az általunk ismert területektől. Ezért a dolog varázslat részével kevesebbet is fogok foglalkozni, ezért elnézést kérek azoktól, akik arra számítottak. 

Mindez csak néhány vélemény lesz, amiket kijegyzeteltem, illetve e pillanatban megy A Gyűrűk Ura első része, A Gyűrű Szövetsége a tévében, és közben is feljegyeztem néhány dolgot. Ezek tehát egymásra hányt gondolatok lesznek. Hogy hogy kell fantasy világot, vagy egyáltalán egy világot kialakítani a semmiből, az tulajdonképpen a fantáziádon múlik.

Az itt leírtakban elsősorban a saját könyvemre, illetve J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Urára fogok támaszkodni.


Eredetiség

Én őszintén már nagyon unom, hogy mindenhol tündék meg törpök vannak - mondom ezt úgy, hogy nem olvastam több fantasyt. Nem lenne sokkal okosabb valami sajátot kitalálni? Elhiszem, hogy a Wikipédia szerint a fantasy műfaj definíciója, hogy a germán mondavilágon alapul, és elfek (tündék) vannak benne, és hogy nem Tolkien találta ki, stb., de nem lenne sokkal jobb eredetinek lenni? (Persze a sort folytathatnám a vérfarkasokkal, kentaúrokkal, vámpírokkal, mindennel, ami népszerű, a görög mitológiai alapokkal, amin a Harry Potter alapul [lásd: Lupin neve, kantaúrok, lények természete, illetve nem görög, hanem latin kifejezésekből kialakított varázsigék]).

A továbbiakban, hogy megfelelő ötletetek adhassak, és saját véleményem szerint írhassam ezt a cikket (posztot), feltételezzük, hogy ezzel Ti is egyetértetek, és nem a megszokott alapból indultok ki, hanem TELJESEN  a nulláról teremtetek új világot.


Az alapok

Az én történetemben kizárólag emberek szerepelnek. Így a lények kitalálását is rátok bíznám. Szerintem legegyszerűbb, ha egy antropomorf (ember alakú) teremtményből indultok ki, aztán felruházzátok mindenféle képességekkel ÉS HIÁNYOSSÁGOKKAL (!!).

Ezek után persze mit tudok én írni? Hogy lesz ebből világteremtés, ha az én szereplőim emberek, emberi erővel, egy kitalált világban? Biztos unalmas... Hát nem az, így is van benne mindenféle jó dolog, ami mondjuk egy Gyűrűk Urában, csak nem varázslatos eszközök miatt/segítségével.


Elhelyezés térben és időben

Kezdjük azzal, hogy a történeted játszódik egy adott helyszínen egy adott korban. Fontos, hogy ha nem is írod le, Te magad tudatosan elhelyezd. Persze nem kell semmit túlspirázni, csak annyi, hogy ha írtál valamit, ami nem valószínű hogy egy időben létezhet valami mással, akkor ne írd őket egy történetbe (például kővetőgép és puskaporral működő ágyú). A helyszínt el kell távolítanod a mi világunktól. Ez lehet egy sziget, egy idegen bolygó (ha helyes az ismeretem, van olyan fantasy - Steven Erikson: A malazai bukottak könyvének regéje -, ami idegen bolygón helyezi el a cselekményt, de attól, hogy valami más bolygón van, simán lehet fejletlenebb, ami a fantasynál a műfaj kritériuma). De lehet egy titokzatos hely is, amiről tudjuk, hogy nem ott van, ahol mi, de határai lelógnak a térképről: ilyen Középfölde: ha megnézitek, a térkép olyan, mintha folytatódna. Mindehhez térképet kell rajzolnod, legalábbis, ha adott útvonalon mennek a szereplőid, és elvárod (márpedig elvárod) az olvasódtól, hogy értse. Ha nem akarsz térképet rajzolni, megfelelő megoldás, hogy magad elé veszel egy lapot, és ha említesz egy helyszínt, rárajzolod. Akár egy X is lehet egy hegység. Aztán említesz egy másvalamit, akkor ahhoz képest arányaiban azt is elhelyezed. Ez arra jó, hogy, nem rajzolsz térképet, de magadnak tudod, hogy mi mihez milyen közel van, és nem vezeted félre az olvasót, nem írsz hülyeséget (az előbb ott még egy hegy volt, most meg egy folyó), rendszer lesz a világban földrajzilag, és feljegyezheted, mi melyik birodalomhoz tartozik.

A területek neveinek kiválasztásánál vedd figyelembe, hogy a világodnak saját nyelve van. Adhatsz magyar neveket, akkor azok legyenek kifejezőek, pl.: Széltető. De adhatsz neki a kitalált nyelved alapján is (elvileg) értelmetlen szavakat, de ez esetben is figyelj olyanokra, hogy hogy ha egy szót arra használtál eddig, hogy "hegy", akkor ezután is úgy legyen. Esetleg ezt is írd fel.


Realitás a fantáziában

Két dolog fontos. Egyrészt merj elrugaszkodni, itt az egész világ a tied. Másrészt ügyelj a realitásra. Ez látszólag ellent mond egymásnak, de ha tényleg alapos vagy (és ha sikerül elmagyaráznom), akkor mégis fontos és logikus. Olyanokra gondolok, hogy például az én történetem főszereplője uralkodó, és sok ékszere van. Ehhez utána néztem a különféle ásványoknak, drágaköveknek, és volt, amelyikről kiderült, hogy vulkáni kőzetből származik (most biztos hülyeséget mondtam, de hál' Istennek ezt így nem kellett leírnom), szóval  a lényeg, hogy ezért beleírom, hogy az északon lévő országból hozatta, ahol van vulkán (oda rajzoltam a térképen eredetileg). Nem írtam, hogy vulkán, vagy bármi, csak hogy észak. Én alapos vagyok, ha valaki olyan szorgalmas lenne, hogy leellenőrizze, és ami még nagyobb öröm: a világom hiteles. Nem mindegy, képesek-e előállítani az ókori időkben (az én történetem kb. ekkorra tehető) egyes anyagokat (pl. fehéraranyat nem). Azon kívül alaposan ki kell dolgoznod, hogy az uralkodó milyen uralkodó (fejedelem, király, vezér, valami saját, általunk ismeretlen), milyen rangot betöltő emberei vannak, azoknak KONKRÉTAN ÉS PONTOSAN mi a feladatuk, milyen a társadalom - nagyon alaposan !! -, stb. Mindezt elég, ha Te tudod, és van egy jegyzetfüzeted, de ha úgy érzed, bonyolódik a történet, írj prológust, amiben mindezt leelemzed. Ne félj tőle, a prológustól nem vár az olvasó nagy izgalmakat, mindenki tudja, hogy itt valami "nem izgalmas", de szükséges következik (persze tisztelet a kivételnek).


Források és a történelmi világ

Jó források lehetnek régi - valós - korokról szóló könyvek. Én például sokat olvastam ilyeneket, mikor kitaláltam. A történelem órák is mindig megihlettek, nem árt odafigyelni. El kell döntened, mennyire fejlett az adott kor. Aztán olyan apróságokat, mint például a hajózás, az uralkodó és az alattvalók viszonya, az éghajlat (például ne írj össze egymáshoz nem illő növényeket, inkább találj ki sajátokat).

Ne feledd, hogy az írásod a múltban játszódik, így ne adj nagy, modern nézetekre utaló szavakat a szereplőid (tipikusan a főszereplő) szájába. Ha mégis ezt szeretnéd, írd le a prológusba, mert az ember alapvetően barbár világot vár fantasytól. Itt jegyezném meg: a fantasy Mary Sue-teszt sokat segíthet az ilyen kérdésekben. Ezt a konkrét példát is onnan vettem. Azt linkeltem már, vagy a Mary Sue-cikknél, vagy külön posztban.


A szereplők együttélése

Ha olyan fantasyt írsz, amiben varázslók, különleges lények vannak, alaposan ki kell találnod, ki milyen varázserővel bír. Ha egyes lényeket kitalálsz, ismerned kell az életmódjukat, és ezt ismertetned kell az olvasóval,  és ne feledd, hogy egy élővilágot alkotsz, aminek a szereplői véleménnyel vannak egymásról. Ez utóbbi jelentheti, hogy utálják egymást, mint a törpök és a tündék A Gyűrűk Urában, lehet annyi, hogy egy adott népről tudják, hogy jó lovasok, stb. Ha nem különleges lények szerepelnek benne, csak kitalált világban mozgó emberek, akkor se feledd, hogy mindez rájuk is igaz. Például egyik terület híres a művészetéről mondjuk, a másik arról, hogy ott nagyon sok rubin van, a harmadik terület emberei vadak, vagy jó lovasok. Mindezeket a dolgokat ismertetheted, de megteheted azt is, hogy a cselekményből derül ki. Sokkal jobban szeretik az olvasók, ha nem elmondják nekik, hogy ők meg ők nem szeretik egymást, hanem a párbeszédből, a jelenetekből érzik. Ezt nem csak fantasy esetében veheted fontolóra. De mindenképpen derüljön ki az, ami saját kitaláció, például az ok. Persze ez is kiderülhet párbeszédből, de ehhez már ügyesnek kell lenni (ti. ahhoz, hogy egy egész történelmi vagy társadalmi háttér kiderüljön egy párbeszédből). Megfelelő egyensúlyt kell találnod aközött, mit írsz egy prológusba, vagy narrációba, és mi az, amit cselekménnyel mutatsz meg. Ez nehéz.


A világ kapcsolata a valósággal

Akár a valódi világgal való kapcsolatot is kidolgozhatod. Itt több mérték közül választhatsz. Ott van A Gyűrűk Ura, ahol egyáltalán nincs említve, hogy mi van Középföldén kívül. Mivel a neve Középfölde, és a térképről azt látjuk, hogy folytatódik, ezért az az érzésünk, hogy a világuk még nagyobb, mi csak egy szeletét ismerjük. (Egyszer valami Gy. U. - hoz kapcsolódó térképen láttam olyan kiegészítést, hogy nagyobb volt  a térkép, egyik része Középfölde volt, másik része is valami -földe, például Északfölde, de most csak mondtam egy hülyeséget. Tehát elképzelhető, hogy Tolkien tudta, mi van azon kívül.) A GY. U. úgy kezd, hogy utal arra, hogy mindez az előtt történik, hogy az emberek átveszik a világon való hatalmat a tündéktől és félszerzetektől, tehát utalás történik arra, hogy mindez emberemlékezet előtt játszódik, de mindenképpen ugyanazon a a helyen, ahol ma élnek emberek, vagy valami olyan helyen, aminek kapcsolata van a mai világunkkal. Viszont semmit sem tudunk erről. Ugyanakkor nincs is hiányérzetünk, hiszen szeretünk valami újat olvasni.

A másik variáció, hogy helyenként megemlíted a más világokat. Például az én történetem szigeten játszódik, és visszatérő hajósok egy-egy dolgot fognak mesélni, hogy mit láttak, ezek utalások lesznek a valós világra, ebből jön majd rá az olvasó, melyik korban játszódik a történet. De Te is kitalálhatsz ilyesmit. Például a kereskedelem fontos tényező volt régen, mondhatod, hogy ezt az ékszert (mondjuk) egy fáraótól vásárolta az adott szereplőd. Fontos viszont ez esetben, hogy úgy írd, hogy az olvasó garantáltan megértse, hogy ez egy kitekintés, és nehogy arra gondoljon, hogy a Te világodban is vannak fáraók!

A harmadik lehetőség, hogy teljesen összekapcsolod ezt a valós világgal, és valamiféle átjárót teremtesz köztük. Ilyen például a Harry Potter, a Végtelen történet vagy a Momo (mindkettő Michael Endétől). Ezekben az okoz nehézséget, hogy alaposan kidolgozd, és minden szálat elvarrj. Nagyon ciki, ha egy olvasó talál benne valami hibát, amitől az egész nem jöhetne létre. J. K. Rowling például nagyon alaposan kitalálhatta ezt a mugli - varázsló világ magyarázatot, illetve a két világ közti dolgok kapcsolatát (például Arthur Weaselyt lenyűgözik az elektromos szerkentyűk, mondja is: "zseniális, hogy pótolják a varázslatot" a muglik a mindennapjaikban).


A belső történelem

A helynek legyen történelme. Valószínűleg nem honfoglalásról írsz (bár nem is rossz téma, hogyan telepedtek le egy Középföldéhez hasonló helyen...), szóval utalás kell, hogy legyen a korábbi korokra. Ezekről lehetnek feljegyzések, régi szokások, legendák, babonák, mondák, mítoszok. Ezekben akkor is írhatsz varázslényekről, ha a történeted nem tartalmaz természetfeletti szálat, hiszen az emberi mitológia is elrugaszkodott lehet. Esetleg láthatnak szereplőid egy emlékművet, vagy két birodalom utálhatja egymást a történelmük miatt. Akkor is, ha nem ez a fő szál, mert hidd el, érdekesebbé teszi a történetet. Az olvasók jobban örülnek, ha olyan helyre kerülnek, ami úgy tűnik, hogy létezik a jelenleg olvasott eseménysor nélkül is. Középfölde is létezett már jóval Frodóék előtt. Aki olvasta a könyvet, az tudhatja, hogy Tolkien alaposan leírta a Függelékbe még a történelmét is, több történelmi időszakra lebontva, de a filmből is kiderül, hogy a helynek múltja van.

 Ha lábjegyzetelsz, az is jó taktika lehet, akár hiszed, akár nem. Ha említenek egy adott eseményt, és te megjelölve a lábjegyzetbe írod, és nem a narrációba, hogy ez azért van, mert régen ez és ez történt, stb. (ha ügyes vagy, akár dátummal is elhelyezed), azáltal még inkább olyan érzése lesz az olvasónak, mintha valami létező dologba csöppent volna, ami akár előtudást is igényelhetne. Ezzel csak egy baj van: nem mindenki szereti a lábjegyzetet, vagy nem gondolják, hogy a történet része, és nem olvassák el. Én azért hagytam fel vele, mert ezzel a módszerrel túl sok lábjegyzetet csináltam volna. Az meg rendszertelenség, hogy van amit oda írok, van, amit meg a narrációba, hogy kevesebb legyen. Ezért én ezért ezt nem csinálom, de fenntartom, hogy hasznos trükk.

Ha elég alapos vagy, a történetedet dátumra is elhelyezheted az adott korban.

Alan Lee rajza Bilbóról A hobbithoz
Még valami: ha mégis olyan lényeket alkalmazol, akik már létező mitológiai lények, felmerül a kérdés, mennyire igazodsz az eredeti dolgokhoz, és mennyire találsz ki nekik saját tulajdonságokat (gondolj itt például az Alkonyatbeli Edward Cullen csillogására - biztos van még más példa is, tudom, hogy sokan ezen viccelődnek, én itt most nem rossz szándékkal mondtam, csak nem ismerek semmi mást az Alkonyatból). Viszont ez felveti azt a kérdést, hogy mennyi előtudást vársz el az olvasóidtól. Tolkien például egyáltalán nem meséli el, mik azok a tündék, csak a  hobbitokról szól a prológusban, ami engem nagyon idegesített, mert végig azt éreztem, hogy igazából nem is tudom, mik azok a  tündék, csak a filmből tudjuk. Ugyanez igaz az orkokra, sőt ott még inkább. Vagy például Gollamot sem írta le. Frodó a könyv szerint szőke, és az egyetlen szőke hobbit. (A Gyűrűk Urát Alan Lee illusztráror rajzai alapján rendezték, teljesen az ő általa ábrázolt világra hagyatkoztak. Tolkien talán teljesen másképp akarta.) 
Frodó és Gandalf (Alan Lee rajza)

Egy dolgot ne tegyél a világod történelmével kapcsolatban: ne tedd azt, hogy valamit mindig csak megemlítesz, például XY háború, majd ha írsz neki folytatást, vagy ilyesmi, kitalálod, hogy ott részletezni fogod. Átírhatja, és értelmetlenné teheti az alapsztoridat. Azon kívül lerombolja az olvasó álomvilágát, mert konkretizálod a hátteret, és nem hagyod, hogy azt gondoljon, amit akar. Persze részletezheted a múltat is, de csak ha már az elejétől úgy szeretnéd, és/vagy nem változtat a sztorin. Akár hiszed, akár nem, ha nincs összefüggésben valami a történeteddel, és semmi kihatással nincs rá, akkor is befolyásolhatja. Egyszerűen a megítélését. Például egy barátomnak Bilbo sosem volt szimpatikus, de mikor olvasta A hobbitot, akkortól kezdve igen. Csakhogy ez fordítva is elsülhet. De nem kell, hogy ennyire szorosan kapcsolódjon a dolog. Egyszerűen lelövöd a titokzatos hátteret azzal, hogy mindent elmondasz. De azért vigyázz, ne legyen érthetetlen a történet. Ügyesen kell egyensúlyozni. A Gyűrűk Ura könyv változatban nagyon idegesített, hogy egyes dolgokról/személyekről azt sem tudjuk, hogy kicsoda/micsoda, és így nem lehetett véleményt alkotni róluk. Az olvasók mindig szeretik eldönteni, kit szeretnek, kit nem, akkor is, ha a történet szempontjából is a múlt embere.
Elrond gyűlése, ahol a Gyűrű Szövetsége megalapul Alan Lee elképzelése szerint





Nyelv, írás, műveltség a fantasy világban

Egy kicsit a világod nyelvéről, írásáról, műveltségéről is. Először is, logikusan találd ki mindezt. Ha például főleg kőbe vésik amit írnak, ne találj ki kacskaringós betűket. Vagy többféle írásmódjuk is lehet. Természetesen rajtad áll, hogy hány nyelv jelenik meg a történetben, de az olvasóid nagyon alaposnak fognak tartani, és felnéznek majd rád, ha olyan dolgokra odafigyelsz, hogy például azok, akik mondjuk egy kisebb zárt közösségben élnek (szigeten, hegyek közt), esetleg a nyelvtant eltérően használják, vagy a szavakat, vagy másképp ejtenek bizonyos hangokat. Ha akarod, nem kell így írnod ennek az embernek/lénynek a szavait. Én a helyedben nem adnék a szájába olyan szavakat, hogy "vót", mert ez esetben a magyarból indulunk ki, és kinevetteted a karaktered. Szerintem elég leszögezned, hogy hosszabban ejtik az XY hangzókat, vagy ahogy akarod. Persze írhatod végig úgy a sorait is, ha Te úgy szeretnéd.

Ha nem akarsz egy teljes nyelvet megalkotni, de néha azért írnál sorokat az adott nyelven, a legjobb módszer, ha két dolgot teszel. Először is kitalálod, milyen hangzású a nyelv. Inkább durva szavakat használnak, vagy nagyon sok néma hangot, vagy sok a magánhangzó. Ha nem vagy elég fantáziadús magadtól, akkor kiindulhatsz létező nyelvekből, például azt mondod, a német olyan keményebb hangzású nyelv, vagy például azt akarod, hogy hasonlítson a latinra, akkor megnézed, az milyen betűkészletből táplálkozik. De nem menjen mindez át utánzásba!
A betűk kiejtéséről írj az olvasóidnak! Különben nem várhatod el, hogy tudják. Lehet, hogy egyszerűnek érzed, de gondolj bele, hogy ma már sokan, akik fantasyt olvasnak a bonyolultból indulnak ki.

A másik dolog, hogy ki kell találnod egy nyelvtani rendszert. Nem kell bonyolultnak lennie, de például ki kell találnod, hogy a ragokat a szavakhoz kapcsolják-e, vagy elé. Ez azért fontos, mert megszabja, hogy hány olyan szót vetsz papírra, amit tulajdonképpen magad sem értesz. Például magyarul az, hogy "a váza az asztalon van" öt szó, angolul viszont "the vase is on the table", tehát hat, mert az "asztalon" kifejezés náluk két szóból áll össze. Ezért írd le egy jegyzetfüzetbe, vagy valahova, amit megtartasz, az ilyen mondataidat, alá, hogy melyik szót minek szánod. Konkrétan tudd, hogy a mondatodban melyik szó mit jelent. Ne csak úgy írd, hogy jdhu ejfiwe jierjweokq. Ez két dologra jó: szabályosnak fog tűnni, illetve visszakeresheted a már használt szavakat. Ha még egyszer le kell írni, már tudod, melyik szót használtad arra. A ragok ismétlődnek a nyelvben, így például az is észreveszi, hogy az angolban sok az "in" vagy a "to", aki nem is tudja, mit jelent, és így gondolja, hogy rag, vagy valami más gyakori dolog. Ha erre Te is odafigyelsz, nagyon megnyerő lesz a nyelv, amit alkotsz, mert látják, hogy foglalkoztál vele, és energiát fektettél bele. Ne ijedj meg, ehhez nem kell nyelvésznek lenned, és az olvasóid sem fogják elemezni a kitalált szövegeidet, de látni fogják benne a verejtéket. De ha nagyon nem tetszik a dolog, végül is leírhatsz találomra egymásra vetett szavakat. Például a Star Wars is ilyen. Semmit nem szerkesztettek meg a különböző nyelvein, halandzsa az egész. Legalábbis a film. Azóta jelentek meg könyvek, ott nem tudom, hogy ezt átdolgozták-e. Ha ezt, a könnyebbik módszert választod, ügyelj rá, hogy legyenek a nyelvben rövid (1-3 betűs) szavak is, ezt feltételezi majd az olvasód kötőszavaknak, névelőknek, ragoknak, persze észrevehető lesz, hogy rendszertelenül, csak beledobálva vannak a szövegedbe, még ha ügyelsz is, hogy ugyanaz a pár betű legyen.

Komolyan buzdítok mindenkit, hogy ettől ne ijedjen meg. Tolkien tíz évet fordított arra, hogy A Gyűrűk Ura teljes hátterét kitalálja, és teljes nyelveket (többes számban!), és írásmódokat hozott létre! Tolkien eredetileg nyelvészprofesszor volt, de már néhány évesen is kitalált egy barátjával egy nyelvet, az animalicet, azaz az állatnyelvet, tehát csak elhatározás kell hozzá. Ha már könyvet írsz, értesz ennyire a nyelvhez.


A szereplők mihez érthetnek - csak olyasmit mondhatnak

Találd ki a környezet műveltségét. Például, hogy jók a csillagászatban, vagy az orvoslásban, de a matematikában gyengék. És ez nyilvánuljon is meg a történetben. Például, mikor Legolas ilyeneket mond, hogy "vörös az ég alja", azt értelmezheted tündemegérzésnek is, de egyszerű csillagászati tényeket is beleírhatsz a saját szereplődre vonatkoztatva. (Ott persze ez inkább babona, vagy megérzés, hiszen úgy folytatódik a mondata: "vérontás volt az éjjel".)


Rangok, előkelők

Találj ki saját rangokat. Hagyd az ilyeneket, amik a való világban vannak. Legyenek saját rangjaid, feladatköreid, stb.


Néhány kiegészítő dolog, hogy még logikusabb legyen

Egy fontos dolog: ne legyen a főszereplő mindenben csodás. Például Frodónak azért vannak barátai, mert szüksége van rájuk. A nyomokhoz Vándor ért, a tündemegérzéseire Legolas hagyatkozik, Boromir és Gimli nagyon keménykötésű, jó harcos, Samu, Trufa és Pipin pedig bizalmasok. Most leegyszerűsítve. Tudom, már érkezett kérés, hogy fordítsam le a Mary Sue-tesztet, és el is kezdtem, de iszonyatosan hosszú, és én érettségizem nem sokára. Ezért angolul tudóknak ajánlom a Fantasy Mary Sue-tesztet: valamivel rövidebb, ha van türelmetek, egy netes szótárral is nekieshettek.

Ha a szereplőid olyan vándorúton vesznek részt, mint Frodóék, légy logikus. Nem kényelmes egy ilyen útra menni. Ha a szereplőd eddig király volt, aki a legnagyobb kényelemben élt, igenis derogáljon neki pókok között aludni. Aki eddig nem volt jó vívó, ne győzzön le orkokat. A filmben Boromír edzést tart Pipinnek és Trufának, de ennyitől nem tanulnak meg harcolni, ezért is inkább a trükkjeikre hagyatkoznak, és csak a  vége felé csatáznak. (Ne feledd: a film sűrít, a Gy. U. könyvváltozatában csak az első 60 oldalon 20 év telik el, a 100. oldalon Frodó már 50 éves, míg az 1.-n 33 volt, és a teljes történet is sokat ölel fel, tehát van alkalmuk tanulni, nem négy hét alatt jutnak oda, mint a filmben.) Aki eddig félős volt, legyen ez után is az. Sőt az is, aki eddig bátor volt. Egy dolog otthon vívásórákat venni, és egy másik ténylegesen az életedért harcolni. Ne szégyelld, hogy néhány szereplőd fél, vagy akár el is fut. Valld be, hogy Te is ezt tennéd.

A Gy. U. Hogy készült?-jében Peter Jackson (a rendező) és a Trufát játszó színész mesélik, hogy az első részben, amikor a hobbitok a fa üregébe bújnak a fekete lovasok elől, a rendező megkérdezte a színészt: "zavarna, ha egy hatalmas pók mászna rajtad?". Benne is van a  filmben, hogy Trufa nézi az vállán végigfutó pókot. Erre azért volt szükség, mert Jackson úgy okoskodott, hogy a fekete lovasok valamiféle negatív energiát küldenek, vagy ha nem akarunk ennyire elrugaszkodottak lenni, egész egyszerűen félelmetesek, és ezt az állatok is megérzik, sőt jobban megérzik, mint az emberek. Ez a jelenet jó példa az alaposságra. Nektek is ajánlom, hogy ilyen dolgokat írjatok bele.

Még egy jelenet a Gy. U. első részéből. Boromír halálakor, mikor Aragorn elbúcsúztatja, láthatjuk egy rövid ideig, mennyire fekete a körme. (Megjegyzem a Frodóval való, közvetlen előtte lévő beszélgetés alakalmával is nyújtja a kezét, és ott szép tiszták a körmei, de ez legyen a legnagyobb baj.) A köröm nem csak úgy fekete lesz, ezen sminkesek milyen sokat dolgozhattak! Vagy belegondoltatok, mennyi munka lehetett minden forgatás előtt koszosra maszkírozni? Biztos nem úgy jött a forgatásra. És a Galadrielt játszó színésznő mesélte, hogy annyira jól sikerült, hogy mikor először meglátta Viggo Mortensent (Aragornt), a lovakkal babrált, és olyan koszos volt, hogy tényleg azt hitte, valami idegen, nem színész, és nézte, mit keres itt ez az ember. Ezt azért mondom el, mert a könyvben is hangsúlyozza Aragorn, hogy a külseje nem túl megnyerő, mikor először beszél a hobbitokkal. Igazából a Mary Sue-tesztből vettem ezt a pontot, ott írta a szerkesztő: ha a főszereplőd hat évig vándorolt  a pusztában, vagy épp most küzdött meg egy oroszlánnal és nyolc tigrissel, akkor ne legyen nagyon vonzó, és ne nézzen ki úgy, mint aki frissen mosakodott.
Valami, amit az írók (főleg a lányok, akik szexi férfi főszereplőket választanak) szeretnek elfeledni. Ha valaki hosszú vándorútra megy, és nincs alkalma fürödni, annak szakálla nő! Nézd meg Aragornt, Boromirt, Gimlit... na jó, utóbbi egy másik kérdés. A hobbitok azért nem növesztenek szakállat, mert a hobbitoknak nem nő szakálluk egyszerűen (ez benne van a könyvben). Legolas meg... nos ott meg kellett valaki, aki miatt a lányok is elmennek a moziba. (Na jó, ő tünde, azért nem nő szakálla). Valamint a hajuk is megnő. A Gy. U.-ban alapból nem a tüsi frizurából indulunk ki, tehát ez ott nem olyan látványos.

Logikus az is, hogy a helységek esetleg olyan neveket kapjanak, ami jellemző tulajdonságot jelöl, például Széltető, vagy utal egy történelmi eseményre, például Halál-fennsík (ezt most csak úgy kitaláltam).

Ne feledd, attól, hogy kitalált lényekről írsz, a lelkiviláguk még emberszerű. Persze mondhatod, hogy nem sértődősek, vagy nem szeretik a humort, de alapvetően az emberi lelkivilágból kell kiindulnod. Ha meg emberek, akkor pláne. Viszont ne feledd, hogy saját világot, szokásokat alkotsz. Lehet, hogy ami nekünk egyáltalán nem sértő, vagy csak egy rossz vicc, azért ott ölre mennek.

A gonoszok pedig miért csúnyák mindig? És fogadjunk, hogy a főszereplőddel szívesen randiznál. (Mary Sue-teszt első néhány pontja a második kérdésem.)

Ne feledd, a jók közt is lehet viszály és széthúzás, ilyet is érdemes beleírni.


Humor a történetben

Szeretnék valamit leszögezni, de ez csak a saját véleményem. Az nem vicces, hogy "elfoglalom a világot", meg hogy "én leszek a világ ura", sosem értettem, mért kell utána ördögi kacajt hallatni.
Az viszont váratlan és nagyon jó gondolat, hogy a gonosznak is legyen humorérzéke. Pontosabban az antagonistának. Én így szeretem nevezni, mert ha olvastátok már korábbi bejegyzéseimet, tudhatjátok, hogy én úgy gondolom, hogy attól, hogy valaki a főszereplő ellen van, még nem biztos, hogy gonosz, sőt lehet, hogy saját szemszögéből igaza van. Például a történelemben két háborúzó fél között melyik a jó? Mindkettő szemszögéből önmaga.

Jó dolog egyébként humort vinni a történetbe. De ne feledd, mindenkinek más a humora. Frodó sosem viccelődik, ahogy Samu sem, Legolas és Gimi kizárólag egymással, vagy egymásról ("a tündének egy szót se!"). Gyerekes vicceket csak Trufa és Pipin fognak mondani. Aragorn flegma humorral rendelkezik: amikor a hobbitok éhségről panaszkodnak, hozzájuk vág egy almát. Most bele mehetnénk, hogy a stílusuk, a beszédük sem ugyanolyan, de ez már nem fantasy téma. Azt hiszem, már írtam cikket arról, hogy a párbeszéd változatos legyen, és tükrözze az egyén jellemét, hátterét, személyes történetét, neveltetését. (Ha nem, szóljatok.)


Nevek

A nevek kérdésénél felmerül több dolog, amire talán nem is gondolsz. Vannak-e vezetéknevek? Az ókori Rómában már voltak. Vagy bevett nevek vannak-e, vagy mindenki csak kitalál valami "hülyeséget" a gyerekének? Esetleg az apjáról, származási helyről nevezik-e meg az egyént ("Aragorn, Arathorn fia"). Vagy hosszú, sok szóból álló, bonyolult rendszerű nevük van, mint a régi Rómában, ami tartalmazza a szülők nevét, a saját akárhány nevét, meg még nem tudom én, hogy milyen adatokat? Vagy mint a a mai Spanyolországban: az első vezetéknév az apáé, második az anyáé, és ha két neve van a gyereknek, mindig kimondják együtt, és nem csak az elsőt? Ha pedig még trükkösebb vagy: ezek, amiket felsoroltam, egyik népcsoportnál mások, mint a másiknál, az egyik országban így vannak, a másikban úgy.
Egyébként ez bármire igaz lehet: különböznek a dolgok a különböző birodalmakban.

Adhatsz persze beszédes neveket, de ebben az esetben gondolj bele mindig, hogy azt a szüleiktől kapják elvileg a szereplők. És olyasmit adtak általában, amit vártak tőle. Így például a Győztes, vagy a Vitéz még hihető. De ne legyen a neve XY, mert öt éves koréban történt vele valami, és arról a jellemző tulajdonságáról kapta a nevét. Öt éves koráig nem volt neve!?
Valamint még valami: téged elneveznének a szüleid Smaragdtüneménynek?

A fantasy világbeli hiedelemvilág

A helyszín vallása ismét fontos kérdés. Például a Trónok harcában egyértelműen az író által kitalált vallás van, sőt még eltérő vallások is, mert van egy jelenet, hogy valaki áttér. De egy sem a való életből van. Megjegyzem, én itt is hiányoltam a részletesebb kidolgozást, de nem is olvastam végig a TH első részét sem, lehet, ez a baj. Tolkien valahol azt írta, vagy a Gy. U. zárórészében, vagy A hobbitban (az én példányom egy Tolkienról szóló részt is tartalmaz), hogy a Gy. U.- ban nagyon odafigyelt arra, hogy nehogy valamelyik szereplő olyasmit mondjon, ami a katolikus vallásra utal, például "Hála Istennek!". Ezt nem kell félreérteni, Tolkien nem a vallást tagadja meg, csak egyszerűen az ő története annyira régen játszódik, hogy még nem alakult ki ez a vallás, tehát ebből adódó kifejezések sem hangozhatnak el. A filmben erre nem figyeltek, például Samu az orkokat pokolfajzatoknak nevezi. Érdemes erre Neked is odafigyelned, illetve kitalálnod egy saját hitvilágot  a történetedbe.


Hibák

És még valami. Akárhogy igyekszel is, előfordulhat, hogy valami kis hiba becsúszik. A tökéletességre törekedni kell, de azért ne ess kétségbe. A fantasynak nagyon nehéz megteremteni a hátterét. Én ötödik éve írom ugyanazt a regényt, Tolkien tíz évet szánt rá az életéből. Bár ő lehet, hogy csak a kitalálásra, és mondjuk ő sok mást is leírt, például a Húrin gyermekeit, mag a Sonkádi egyed gazdát. Maga Tolkien azt írta A Gyűrűk Ura végén, hogy mikor a végleges példány kikerült a kezéből, utólag sok hibát talált benne. Ezen sokat gondolkodtam. Szerintem nincs sok baj a történettel, nagyon alapos, szinte tökéletes, ami azt mutatja, hogy elérte a célját, hiszen én, az olvasó nem vettem észre a hibát. Tolkien viszont állítja, hogy sok van benne, és hogy jobban kellett volna megírni.  Tehát ne ess kétségbe.

És csak a vicces zárás érdekében: egy vicces képen láttam egyszer azt a rajzot, ami felveti a következő ötletet (és tényleg): ha sasháton jönnek haza a Végzet hegyéről, mért nem úgy mennek oda?


Jegyzetfüzet

Ha fantasyt írsz, meg szerintem, ha akármilyen könyvet, használj hozzá jegyzetfüzetet. Nagyban megkönnyíti a dolgodat.



8 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök, hogy megírtad ezt a cikket, kíváncsi voltam rá, te hogyan látod a világépítést. Sajnos azt kell mondjam, látszik, hogy nem sok fantasyt olvasol, a Gyűrűk Ura példaként felhozásával pedig ingoványos területre tévedtél. Tudni kell, hogy Tolkien az általa megalkotott nyelv köré írta a GYU-t, ami igazából egy mitológiai megközelítése a dolgoknak, tehát persze, hogy nem állt neki taglalni, hogy hogy néznek ki a tündék, és hasonlók. Ráadásul a további művei más-más területeket ölelnek fel a térképen (én is csak a GYU-t olvastam, de van egy Tolkien-szakértő ismerősöm, és tőle ragadnak rám a dolgok :D).

    A nyelvhez annyit, hogy azzal például nem értek egyet, hogy minden esetben érdemes 2-3 betűs szavakat kitalálni. A finnben például nem léteznek névelők, emellett ragozás van, meg összetett szavak, így szinte minden sok-sok szótagból áll.

    A saját rangok megalkotását is feleslegesnek érzem. Néhány speciális feladatkör betöltésére érthető, ha létrehozunk valami egyedi titulust, de egy olvasó igényli, hogy köthesse a történetet a való világhoz is. Különben is, nem kell messzire menni, annyi nép él(t) a földön, elég megnézni és összehasonlítani néhányukat, ötvözni őket, és máris kész az egyedi rendszer, és mégsem tűnik légbőlkapottnak.

    Amit a kitalált lények természetéről írsz, ugyancsak sántít egy kicsit. Lehet, hogy életmódjukat tekintve közelebb állnak az állatokhoz, így pedig nem egy emberi jellemből kell kiindulni. Az attitűdjük pedig a társadalmi és kulturális hátterükből adódik, tehát először azt kell megalkotni, és ahhoz viszonyítva lehet eldönteni, hogyan is reagálnak adott dolgokra a karakterek.

    A nevekkel kapcsolatban: az ókori Rómában sem volt ám mindenkinek vezetékneve ;)

    Hit és a Trónok harca: ejnye-bejnye! Tessék végigolvasni a könyveket, aztán látod majd, hogy mi végre vannak a Hetek, a régi istenek, a Vízbefúlt, R'hllor, a Sokarcú meg mindenki. Komoly kidolgozottság rejlik az ASoIaF világának hitei mögött, és nem úgymond "kitaláltak", ugyanis ezekkel is, mint oly sok mással a történetben, lehet párhuzamot vonni a valóságban levő megfelelőikkel.

    És most egy kis személyes:
    Öt éve dolgozol fantasyn, és ennyi idő alatt egyedül a Gyűrűk Urát olvastad el, ami igazából sok-sok helyen sántít? Persze, borzasztóan szerteágazó a világ, és tényleg részletes, de ne erre építs. Tolkien nem arra ment, hogy most egy überjó fantasyt írjon.
    Keress különböző fantasyket, és itt nem a sablonsztorikra gondolok, meg az ilyen Dragonlance meg mittudomén milyen szerepjátékok világában játszódókra, mert azok mesék.
    Mindenekelőtt a Trónok harca végigolvasását ajánlom. Ettől alaposabb és kidolgozottabb fantasyt nem találsz, nekem elhiheted. Olvashatod még az Eragont, Narniát, Darren Shan-könyveket, Licia Troisi sorozatait, Philip Pullmant, és még sorolhatnám. De nem, ezekre se építs. Építs a történelemre!
    Olvass klasszikusokat, történelmi regényeket, tankönyveket(!), amik által reálisabb képet kaphatsz a régi korokról.
    Persze, nem tudom, hogyan is néz ki a regényed, lehet, hogy nagyon alapos és hiteles, ne el kéne olvasnom, hogy pontos véleményt alkothassak.
    Mindenesetre én azt mondom, NE szakíts minden téren a valósággal, mert hidd el, abból nehezen lesz szilád lábakon álló, hiteles történet. Tanulmányozd a történelmet, és minden jól fog sikerülni. :)

    VálaszTörlés
  2. Válaszomat blogbejegyzésként olvashatod, hossza miatt nem tudtam elküldeni, feldarabolni meg technikai okoból nem engedte.

    VálaszTörlés
  3. Én is nagyon örülök, hogy megírtad ezt a cikket. Ha kicsit több időm lesz, hosszabban is válaszolok rá, egyelőre annyit, hogy tetszett, s úgy látom, hasonló cipőben járunk: nem fantasy világot építünk, inkább kitalált világot, ami mégis a fantasyhoz áll a legközelebb.
    Felvetődött bennem egy kérdés, amiben kíváncsi lennék a véleményedre: Azt hogy, mi alapján szoktad eldönteni, hogy valamit eltitkolj-e az olvasók elől, vagy épp pont, hogy ők már tudják a dolgot, s azt kelljen figyelniük, vajon a szereplők is időben megtudnak-e mindent? Mit mutatsz meg az olvasóknak, s mit hagysz, hogy találgassanak, saját elméleteket gyártsanak róla?

    VálaszTörlés
  4. Először is bocs, hogy most válaszolok, ahogy már írtam a régi kommentedhez, én nem kapok róla, legfeljebb ímél értesítést, hogy új komment jött, de nem a rendes e-mailemmel regisztráltam itt, hanem direkt külön íméllel, azt meg nem nézegetem, de jó tanulság, hogy ezentúl tegyem.

    Ez egy nagyon jó kérdés. Mivel alaposan szeretnék Neked válaszolni, átgondolom ezt a kérdést, és írok róla egy bejegyzést, ha megengeded. Egyébként elnézést, hogy sokáig nem írtam, csak közeleg az érettségi.

    VálaszTörlés
  5. Teljesen egyetértek hemyvel. Tényleg nem elég csak a Gyűrűk Urát ismerni. Igaz, az az etalon, úgy mond, Tolkien tette le a műfaj alapjait (azért vannak minden hasonló regényben ugyanezek a fajok), de igazából nagyon széles a műfaj. És már a romantika korában is léteztek kezdetleges fantasyk, mint például Az arany virágcserép vagy Vörösmarty Csongor és Tündéje. Hogy modern időkből mondjak példát, ott van Anne Mccaffrey Pern-sárkányai sorozata, ami sci-fi elemekkel indít (másik bolygón játszódik), de mégis fantasy világban mozog.
    Amúgy amit te írsz sztorit, ahhoz Samuel Johnson Prince of Abissinia kisregényét tudnám hasonlítani: régi korban játszódik, többnyire kitalált helyen, de mégsem fantasy, tényleg inkább történelmi, de leginkább kalandregény. Mármint ezt alapján vonom le, amennyit elárultál róla. Attól, hogy más világban játszódik, még nem fantasy, már megbocsáss. A Robinson sem az, pedig kitalált szigeten játszódik az is. A mágikus elemek is kellenek bele, na akkor már fantasy (és ez a Trónok harcában is megvan, az igaz, hogy később), és ilyen tekintetben a Harry Potter is az, csak kicsit közelebb áll az urban fantasyhez (nagyvárosi fantasy történet).
    Ennyit szerettem volna.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Chibi Zsó!
    Az alapján, amit Te írsz, én olvastam a Hobbito elejét, a Gy.U-t, a Húrin gyermekeit, a HP-t, a Trónok Harcát majd befejezem, most kezdtem David Gemmelltől a Legendát, a klasszikusokat pedig szintén: Arany virágcserép, Csongor és Tünde, Michael Ende: Momo és A végtelen történet. De ezeket nem taglaltam, részben mert elfeledkeztem róluk, részben meg mert, ha azt mondom fantasy, a nagy átlag nem ezekre gondol. (A felsorolás elején lévőkre igen.)
    Amiket írsz, tehát azzal tisztában vagyok. Ismerem a mágikus realizmust is, ide még Gion Nándor: Virágos katonáját is besorolják, de ha ennyire tágan értelmezzük, akkor mindenki olvasott fantasyt.

    Mindkettőtök kritikáját jogosnak érzem, nagyon örülök a visszajelzésnek, és bátran tegyétek ezt máskor is. Mégis úgy gondolom, ha valakinek van elég fantáziája, tulajdonképpen tud írni fantasyt ezek nélkül is, és bár belátom, van tapasztalatlanságra utaló jel a cikkemben, szerintem sok olvasás után is gondolnék néhány hasonló dolgot.

    VálaszTörlés
  7. Hozzáírtam a cikk legelejéhez.

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés