2012. 03. 15.

Öljük meg a szereplőnket

Mellékszereplő

A szereplők halálát leírni egy történetbe mindig kényes pont. Még ha az ember előre el is dönti, hogy egy adott szereplőt konkrétan ezzel a célzattal ír bele, akkor is nehéz megválni tőle. Mindenki esetében fel lehet hozni hatvan indokot, és ezek még csak nem is nevezhetők kifogásnak. Épp azért jobb, ha előre eldöntöd, hogy a Nálad igenis meg fog halni egy szereplő, mert ha már nagyon összefutnak a szálak, és fontos lenne, hogy a jövőben is megjelenjen a karakter, akkor már nagyon nehéz kiemelni őt az eseménysorból.
Mégis ajánlom minden olyan blogolvasómnak, aki fantasyt, vagy olyan kalandregényt ír, ahol a szereplők gyakran kerülnek veszedelmes helyzetekbe, hogy legalább (!!) egy szereplőt öljenek meg, ha eredetileg nem is akarták. Kiváltképp a fantasy, vagy az ilyen kalandos-lovagos történetek, illetve az olyan történetek, ahol pár gyerek belekeveredik egy erején felül álló küldetésbe - szóval ezen történetek írói hajlamosak leginkább elfeledkezni a realitásról. Vedd figyelembe a szereplőid gyengeségeit! (Ez egyébként más témakörökben is igaz.) Ha még sosem harcoltak, akkor nem tudnak legyőzni neves harcosokat, akárhogy is szeretnéd. Ha életben akarod tartani őket, akkor két választásod van: vagy mindig szerencsések, és sosem kerülnek közvetlenül bajba (ez csak bizonyos keretek között hihető!), vagy inkább a társaik vállalják magukra a harcot, ők pedig vagy azért mert gyávák (igen, talán el se hinnéd, de ilyesmit is le lehet írni egy történetbe), vagy mert társaik tartják vissza őket a harctól, nem vesznek részt benne, vagy inkább az eszüket használják. 
Attól még, hogy egy szereplő a történeted szerint tanult vívni/lőni/stb., azért az merőben más, ha vissza is lőnek rá/támadnak is rá karddal. És ijesztőbb is. Gondolj bele, attól, hogy Te évek óta úszol, még nem leszel bátrabb, hogy olyan helyre menj, ahol cápák is vannak. Itt is kalkuláld bele a félelmét. Valamint a szereplőd lehet kiváló ügyességgel megáldott karakter, de a gyakorlat mindig fontos, egy gyakorlott harcos, mindig tudni fog olyasmit, amit ő talán nem, vagy ha nem is tud ilyet, de a rutin akkor is segítségére lesz. Őszintén szólva ezt inkább a Főszereplő kategóriába kellene írnom, hiszen általában a főszereplő az ügyes-okos-tehetséges-szép (megjegyzem, hibásan).


Főszereplő

Persze, nem várja el senki. A főszereplőt megölni nagyon nehéz, ha nem volt eredetileg tervben. (Úgy viszont érdekes módon még könnyebb, hiszen akkor teljesül be a könyv pátosza.) A főszereplő természetesen csak a könyv végén halhat meg, hiszen az olvasók visszakérnék a pénzüket, ha a küldetést a felétől más folytatná. A főszereplő megölése persze sok esetben értelmetlennek tűnhet, és nem is kívánt esemény. Ezt így nehéz is lenne elmondani, konkrét történeteken lehetne csak érzékeltetni, hogy ott miért halhatott meg a főszereplő anélkül, hogy ez tönkretette volna az egész könyvet. A lényeg tulajdonképpen annyi, hogy a főszereplő halála mindig okkal kell, hogy történjen, és soha sem szabad feleslegesen. Ha a könyv arról szól, hogy a főszereplő mennyire feleslegesen halt meg, akkor sem felesleges, hiszen azt demonstrálandó történt a dolog, hogy felesleges,de ez már inkább védekezés a kötözködők ellen, és akkor is a végén lesz a haláleset, mert egész egyszerűen, ha valaki folytatja a történetet, az olvasók önkényesen őt tekintik majd főszereplőnek. A lényeg, hogy a Gyűrűk Urában Boromir, a Harry Potterben pár jelentéktelenebb szereplő, akik nem a fő gárda tagjai, a Dorian Gray arcképében Basil halála tulajdonképpen felesleges volt, hiszen nem vitte előre a történetet. Az más kérdés, hogy dramaturgiai szerepe volt: Boromir halálakor látjuk a viszonyulását Aragornhoz, később erre reagál majd Denethor és Faramir, Voldemort sok gyilkossága szemlélteti, milyen nagy dolog, hogy Harry végül legyőzte (ha senkit nem ölt volna meg, nem Harry lenne a kiválasztott), Basil megölése pedig mutatja, hogy Dorian milyen mélyre süllyedt, és mennyire megváltozott az egyénisége. A különbség csak annyi, hogy mindannyian meghalhattak volna előbb, vagy később is (ha később jönnek az orkok, ha a halálfalókat vagy Voldemortot tovább feltartóztatják, ha Basil később érdeklődik csak a festménye iránt), illetve a végkifejlettel nem állt közvetlen kapcsolatban. Vagy például Gandalf (vélt) halála is bekövetkezhetett volna később, és Szarumán előbb is meghalhatott volna. (Megjegyzés: Mindháromból készült film is, a Gyűrűk Uránál most a filmre gondoltam, kivéve Szarumán halálát, ott a könyvre, mert a könyvben még sokkal később találkozik és beszél Frodóval és végül a Kígyónyelvű öli meg, a Doran Gray arcképénél a könyvre alapozom a gondolataimat). Viszont a főszereplők (vagy a nagyon fontos gonosz szereplők) nem halhatnak meg akármikor, és haláluknak mindenképpen jelentősége van. Ilyen, amikor A kőszívű ember fiaiban Jenő feláldozza magát Ödön helyett. Ez csak a végén történhetett, hiszen ha az elején megtörténik, Jenőt nem tartottuk volna félénk szereplőnek. Más főszereplő hirtelen nem jut az eszembe, de biztos, hogy ez az állítás rá is megállná a helyét. 
Persze néha azért előfordul, hogy a mellékszereplő halála közvetlen kihatással van a végeredményre. Ilyen például Mercutio megölése a Rómeó és Júliában, hiszen Romeó ezért áll bosszút, ezért száműzik, stb. Bár, ha kötekedni akarunk, ez nem befolyásolja, hogy Rómeó kibe szeret bele, hogy titokban összeházasodnak, és Lőrinc barát ad-e nekik olyan szérumot, amellyel halottnak tűnik Júlia, vagy nem. Fordítva azonban biztos nem lehetséges: olyan főszereplő nincs, aki semmire soha nincs hatással, és az is fontos, hogy ebben a cikkben elkülönítem a nagyon fontos mellékszereplőket (egy Ron Weaselyt) a kevésbé fontosaktól (egy Neville Longbottomtól).

2 megjegyzés:

  1. Én írtam egy fantasy regényt, amit most átdolgozom. Az az egyik probléma vele, hogy túl egyszerűen és jól megy minden, eléggé valószínűtlen, nem is hal meg kb. senki főbb szereplő. Ezért is tettem bele egy olyan embert, aki olyan szintű mellékszereplőt, mint a HP-ben Ron Weasley, aki a végén meg fog halni. Még nem értem ahhoz a részhez, de nehéz lesz megölni, mert igaz, hogy "meghalásra terveztem", de időközben nagyon megkedveltem, mert egy nagyon pozitív figura, a főhős legjobb barátja. Azonban mindenképpen szükségesnek tartom, hogy meghaljon, ez már jó adag életszerűséget ad a könyvemnek.

    VálaszTörlés
  2. Én ugyanúgy vagyok azzal a szereplőmmel, akit erre terveztem. Nálam 3 ilyen is van, és még így is valószínűtlennek tartom, mert azt szeretném hangsúlyozni, hogy a főszereplő is elbukhat.

    VálaszTörlés