2012. 04. 10.

Amit a szereplő tud, azt az olvasó is tudja - de a szereplő is tudja, amit az olvasó tud?

Először is elnézést kérek, hogy ritkán írok bejegyzéseket, de közeleg az érettségi. Viszont már vannak vázlataim, mikről és miket szeretnék leírni Nektek.
Most egy kérdésre válaszolok. Titeket is arra biztatlak, hogy kövessétek a példát, és kérdezzetek tőlem, ha valami felmerül Bennetek.
Csiszár Anna Éva blogolvasónk kérdezte tőlem a következőket:
"Felvetődött bennem egy kérdés, amiben kíváncsi lennék a véleményedre: Azt hogy, mi alapján szoktad eldönteni, hogy valamit eltitkolj-e az olvasók elől, vagy épp pont, hogy ők már tudják a dolgot, s azt kelljen figyelniük, vajon a szereplők is időben megtudnak-e mindent? Mit mutatsz meg az olvasóknak, s mit hagysz, hogy találgassanak, saját elméleteket gyártsanak róla?"

 Ez egy nagyon jó kérdés, és nehéz rá válaszolni. Tudom, hogy elég nagy cserbenhagyás lenne azt válaszolni, hogy ráérzés kérdése, ezért megpróbáltam valamit összeszedni róla, de azért azt is gondolom, hogy valóban rá kell érezni. Úgy kell gondolkodni, hogy mi olvasóként melyik módszert szeretnénk a legjobban: ha ezt a bizonyos dolgot eltitkolnánk előlünk, vagy, ha nem. 
 Az első, ami eszembe jutott, az a Columbo krimisorozat volt. Ott mindig megmutatták, ki a gyilkos minden rész elején, sőt, még az előzményeket, a kiváltó okot is végignézhettük, megtudhattuk, hogy alakul ki az indíték, úgyhogy minden rész elején új szereplők életébe és problémáiba csöppentünk. Általában egy jól működő rutinba valaki "betört", megjelent, és felborította a régi rendet. A Columbóban sosem az volt  a lényeg, hogy ki a gyilkos. Egy-egy részben előfordult, hogy a nézők csak a  pisztolyt tartó kezet látták, de ez teljesen mindegy volt, hisz a gyilkos mindig az, akihez Columbo beszél, akihez elmegy elmondani az új információkat. Más krimikben, vagy például a Harry Potter második részében, ami szerintem egész "krimis", csak a legvégén tudjuk meg az ilyesmit. A Monkban a gyilkosság mindig valami különös indíték miatt történik, vagy valami baromi ravasz módon. A Columbóban az indítékok a legegyszerűbb féltékenység, szerelem, bosszú, pénz, hírnév, zsarolás. Az a különbség, hogy a Columbóban az volt a lényeg, HOGYAN jön rá a gyilkos kilétére, milyen nyomokat hagy a gyilkos, valamint, hogy Columbo azt állítja, "tökéletes gyilkosság nem létezik", és ezt hogyan bizonyítja be. Más krimikben az volt a lényeg, MIRE jött rá a nyomozó. 
 Ez a két alapvető különbség. Fontos eldönteni, hogy a történetben mit mutatsz be: a hogyant, vagy a mit. 
 Mivel itt könyvekről van szó, nem filmekről és sorozatokról, ezért nagyon fontos szempont az írói szemszög. Erről korábbi blogbejegyzésemben itt olvashatsz. A Harry Potter-történetekben például mindig csak Harry szemszögét ismerjük meg, azt, hogy mennyire idegesíti, hogy nem mondanak el neki semmit a felnőttek, stb. A későbbi részekben ez kicsit változik, de pl. az ötödikben úgy oldja meg az írónő, hogy Harry látja álmában az Arthur Weasleyvel történteket. Dumas ugyanakkor mindig engedi az olvasóknak, hogy lássuk, mit tesz a negatív szereplő, milyen terveket eszelt ki, hogy próbálja akadályozni a főszereplőt és annak barátait.
 Fontos kérdés, mennyire tudod árnyalni az ellenfelet. Ha akkor is elég jól alkalmad nyílik erre, mikor a főszereplő találkozik erre, az is megfelelő, hogy akkor derüljenek ki róla dolgok, ezt alkalmazom most én egy történetemben. ennek hátulütője, hogy az olvasók esetleg csalódhatnak, hogy nem ilyen gonoszra számítottak. Azonban a főgonosz rendelkezhet olyan tulajdonságokkal, amiket a főszereplőd sosem ismer majd meg, ilyenkor érdemes bemutatni, mik történnek a főszereplő háta mögött. 
 Arany középút olyan módszert választani, amiben félig-meddig bemutatod a dolgokat, például azt mondod, "VALAKI azonban már akkor a nyomukba eredt", és végig mutatod, mit csinál az a valaki, de soha nem mutatod meg, ki ő, és miért, egészen addig, amíg a főszereplő rá nem jön. Ilyen kategóriába tartozik Legolas olyan megjegyzései is, hogy "Vörös az ég alja: vérontás volt az éjjel."
 Én személy szerint szeretem az eltitkolható dolgokat eltitkolni, de természetesen meg kell mutatni, hogy VALAMI el van titkolva, hiszen az olvasó emiatt olvas tovább.
A Rómeó és Júliában van egy olyasmi mondat, rögtön az eleje táján, hogy "szerelmüket eljegyezte a halál", ez pedig előrevetíti a tragédiát, de semmit nem lehet kitalálni belőle.
Ugyanakkor ezt az egészet megállapítani mindig az aktuális történettől függően kell, ízlés dolga is, valamint rá kell érezni, illetve egyes írók ugyanazt a történetet így, mások pedig másképp írnának le. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése