2012. 04. 28.

"Ilyet én is tudok írni."

 Talán már hallottad elhangozni a fenti mondatot, ha kritikát kértél valakitől vagy valahol, vagy ha nem kértél, és kéretlenül mégis kaptál. (Egy kis gúny: valószínűbb, hogy olvastad, mert az interneten mindig bátrabbak a névtelen emberek). 
 Épp most láttam egy fórumon, hogy egy ember beszúrta a versét, és megkérdezte, kinek hogy tetszik. Ő is a fenti választ kapta: "ilyet én is tudok írni." 
 Ez a válasz egyébként jogos. Én is azt keresem mindig a művészetben, amit én nem tudok megalkotni, mert amire én is képes vagyok, az nem tetszik annyira. Ez nem csak az írásra igaz, de mindenféle művészeti ágra, olyanra is, amihez egyébként én nem értek. Viszont van egy fontos különbség a művész, és aközött, aki "ilyet szintén tud írni". Az, hogy a művésznek eszébe jutott. Ez nagyjából olyan,mint amikor egy nehéz matek példát, ha magadnak kell megoldanod, nem tudsz megcsinálni, de ha valaki megmutatja, úgy, hogy előtte nem is próbálkoztál, könnyűnek érzed. Ráadásul ő meg is tette. Sokaknak eszébe jutnak dolgok, akik tűnődnek rajta egy pár percet, aztán bölcsességüktől megelégedve inkább elmennek fagyizni. 

"Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták." /Lukács György/

"A writer's courage can easily fail him... I admire anybody who has the guts to write anything at all." /E. B. White/
azaz
"Egy író bátorsága elbuktathatja őt... Felnézek mindenkire, aki veszi bátorságot, hogy egyáltalán bármit írjon.-"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése