2012. 04. 26.

Mese egy sikeresen és egy sikertelenül kiválasztott regénycímről

 Azt olvastam egyszer, hogy mikor idősebb Alexandre Dumas megírta A három testőrt, eredetileg más címe volt. A kiadó azt javasolta neki, legyen a cím az, amit ma ismerünk. Mire Dumas így válaszolt:
- Csakhogy az nem jó, mert valójában négy testőr van, nem három.
Ettől a kiadó azonban nem esett kétségbe, és ilyesmit válaszolt:
- Annál jobb. Az olvasó megveszi a könyvet a három testőrért, és ajándékba kap még egy negyediket is.

 A másik történet az Alice Csodaországban. Biztos említettem már itt a blogban, hogy nem szerettem ezt a mesét. Nem olvastam, csak kivettük videotékából a Disney-mesét. Nagyot csalódtam benne. Ha más lett volna a címe, talán sosem utálom meg. Én valóban úgy képzeltem Csodaországot, mint egy barátságos helyet, amolyan Disney Landet. A cím félrevezetett engem, és soha többet nem néztem meg a mesét.

 Persze ez a egy szubjektív történet, mint ahogy azt már sok bejegyzésemről kijelentettem, de annyiban mindenki számára tanulságos, hogy a címeket jól megválasztani mennyire fontos lehet. Néha a kevesebb több. Sokkal jobban tetszett volna a történet, ha egyszerűen csak Alice kalandja, Alice álma, Alice különös utazása, vagy valami hasonló címe lenne. Talán kevésbé figyelemfelkeltő, de néha az őszinteség jobb. Egy egyszerű témamegjelölő cím néha célravezetőbb. Így egy pozitív csalódás állhat be, az olvasó többet kap, mint vár, és az csak nem fog rosszul elsülni.

 Nem tudom, észrevettétek-e, hogy manapság minden könyv címe úgy kezdődik, hogy "Végzetes..." valami. Szerintem ez hihetetlenül idegesítő.

5 megjegyzés:

  1. Az Alice címével sincs semmi baj. Angolul ugye Wonderland, és a "wonder" rácsodálkozást is jelent. Alice rácsodálkozik mindenre a nyúl üregen túl. Magyarul sajnos ez nincs visszaadva, de hát a "Rácsodálkozások országa" túl hosszú lenne, és nem is hangzik jól. A rossz címűek azok a könyvek, amelyek a főszereplő nevét kapja, vagy szenzációhajhász.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tisztában vagyok az angol szó jelentésével, olyannyira, hogy magam is bele akartam írni, amit mondtál, de végül elfelejtettem. Viszont amikor mesét néztem, még nem tudtam úgy angolul, ahogy most. És nem érdekel az eredeti cím, a magyarra fordítást ismerem meg, és az legyen kellően találó, nem várható el mindenkitől a nyelvismeret. A nevet mutató cím nem zavar, de a szenzációhajhász valóban rossz.

      Törlés
  2. Én sem szeretem az Alice csodaországbant. Nem gondoltam, hogy a címmel baj van, de most, hogy így írtad, Lexen, igazad van. A nevet mutató cím nekem kifejezetten tetszik.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a hozzászólást! Látod, milyen fontos a jó cím?

    VálaszTörlés
  4. Umberto Eco írja A rózsa neve című regényéhez széljegyzetként:

    "A szerző nem értelmezheti a saját művét, hiszen épp azért írt regényt, hogy az maga gerjessze az értelmezéseket. Csakhogy e nemes szándék megvalósításának már az is mindjárt útját állja, hogy a regényhez címet kell választani.
    A cím sajnos máris az értelmezéshez ad kulcsot. Nehéz ellenállni az olyan címek sugallatainak, mint a Vörös és fekete vagy a Háború és béke. Leginkább még a Copperfield Dávid- vagy a Robinson Crusoe-szerű címek vannak tekintettel az olvasóra, de azért a címszereplőre való utalás is jelenthet illetéktelen szerzői beavatkozást. A Goriot apó az olvasó figyelmét az öregapóra tereli, holott a regény Rastignac vagy Vautrin, azaz Collin eposza is. Talán a Dumas-féle, tisztességes tisztességtelenség a legjobb, hiszen nyilvánvaló, hogy A három testőr valójában a negyediknek a történetét beszéli el. De hát ilyen, ritka fényűzést a szerző talán csak tévedésből engedhet meg magának.
    (...)
    A cím dolga nem az, hogy megfegyelmezze, hanem az, hogy összezavarja az ember gondolatait."

    (A teljes széljegyzetet a regény első megjelenése után három évvel írta a szerző.)

    Saját bevallása szerint Eco azért adta a regényének A rózsa neve címet, mert a "rózsa" mint szimbólum olyannyira elcsépelt, olyan sok mindent jelent, hogy már szinte semmit sem jelent, és az olvasó nem tudja eldönteni olvasás közben, miképpen értelmezze. (Amúgy a cím eredetileg: Il nome della rosa - tehát tükörfordítás.) Továbbá ez a cím nem vezeti meg az olvasót olyan értelemben, hogy az olvasó nem következtethet kaland-, bűnügyi-, történelmi regényre stb., tehát nem azért fogja olvasni a regényt, mert a cím alapján bizonyos történéseket feltételez.
    Szerintem pedig kifejezetten jó húzás volt Ecótól, hogy ezt a címet adta, mert ez a világ (egyik) legbosszantóbb címe. Amellett, hogy olvasás közben a regény cselekményén izgulok, még a cím értelmezése is fejfájást okoz: Mi a fene a rózsa neve? És mikor derül ki végre????? :D

    VálaszTörlés