2012. 08. 30.

A műfordítás nehézségei

 Sokan vitatják, vajon egy verset vissza lehet-e adni másmilyen nyelven úgy, hogy az tényleg az eredetit tükrözze. Hiszen számít a ritmika, a sorok hossza is (pl.: nibelungizált alexandrin mondjuk Vogelweide versében - aki nem tudja miről van szó: van egy erős metszet a sorok közepén, és adott a szótagszám, de ugyanilyen nehéz időmértékes verselést fordítani is). Zavaró lehet a szavak sorrendje a sortörés miatt, és természetesen ahhoz, hogy hasonló mondanivalóhoz illeszkedő, témába vágó rímet találjunk, illetve olyan hangszimbolikai eszközöket tudjunk alkalmazni, mint amit az eredetiben látunk, ahhoz költőnek kell lennünk, aki mindkét nyelven kiválóan beszél. Nem véletlenül írta Kosztolányi Dezső trianonra utalva, hogy legalább az, aki magyar, kárpótlást kap az által, "hogy Arany Jánost eredetiben olvashatja".
 Természetesen a verseket lefordítani, akármilyen nehéz is, vagy akármennyire is sikertelen próbálkozás egyesek szerint, szükségszerű, hiszen nagyon sok nyelven kellene nagyon magas szinten tudnunk ahhoz, hogy megértsünk egy évszázadokkal ezelőtt írt verset akármilyen nyelvterületről.
 Mondok egy érdekes példát: Shakespeare egyik szonettjében azzal a szójátékkal él, hogy ő Will, és őt szeretni lehet a szabad akarat által (angolul az "akarat" = "will"). Mivel a magyar nyelvben nem nagyon van olyan szó, ami a Will szóhoz hasonló, és kifejezi ezt, ezért Szabó Lőrinc egyszerűen Willy-nek írja a tulajdonnevet, és egész egyszerűen beleírja a versbe a villi köznevet.
 De nem csak a versek fordítása okozhat fejtörést a fordítóknak. Például A Gyűrűk Urában Frodó társát mi rendre Samunak hívjuk, és aki nem ismeri az eredeti neveket, csodálkozhat, miért van benne egy létező név, mikor az összes többi kitalált elnevezés. A Samu nem nagyon illik a Legolas vagy a Boromir mellé. Az az igazság, hogy a Sam az angol nyelvben a Samuel beceneve, és ebben a formában valóban jó lenne a Samu név, viszont a hobbitot a műben Samwise-nak hívják. Ilyen név nem létezik angol nyelvterületen sem, de a becézése megegyezik a Samuéval. Ez a problémakör nagyjából olyan, mintha Legolast Lacinak becéznénk, de attól még a teljes neve nem változik. Ugyanebben a regényben okoz problémát a törpök bemutatása: Tolkien nem akarta, hogy a törpjeit mesebeli törpéknek képzeljék, mint a Hófehérke és a hét törpében, vagy valami hasonló történetben. Ezért eltért a nyelvtantól. Eredetileg a "dwarf" (törpe) szó többes száma az angolban "dwarves" alakra változik, de Tolkien, hangsúlyozva, hogy ők nem olyan lények, következetesen "dwarfs"-nak írta őket. Magyarul úgy tettünk különbséget, hogy nem törpének, csak törpnek neveztük őket, lehagyva egy "e" betűt. Ugyanilyen egyébként az "elf" többes száma is, ami Tolkiennél tündét, míg a Harry Potterben ("house-elves") házimanót jelent. 
 És ki is lyukadtunk a Harry Potternél, amelynek fordításához sok fantázia kellett, például az olyan neveknél, mint Severus Snape, akinek vezetékneve a "snake", azaz kígyó szóra hajaz. Magyarul ezt megoldani a szintén alliteráló Perselus Pitonnal lehetett. De leleményes még McGalagony nevének magyarosítása, miközben a "Mc" jelző megmarad, vagy Tom Riddle ("I am Lord Voldemort") nevének Tom Rowan Denemre való átírása ("Nevem Vodlemort", a W szárai szétválnak).
 Mindezek után arra lennék kíváncsi, hogy amikor A Gyűrűk Ura filmben azt halljuk, hogy Bilbót az egyik hobbit kijavítja, mondván: nem Csülkök, hanem Csülökök, az vajon hogy hangozhatott angolul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése