2012. 08. 21.

Miért szeretjük a gonosz karaktereket?

 Egy vicces kép ihlette a mostani posztot. Össze voltak gyűjtve rajta különböző negatív karakterek képei, és fölé volt írva a szöveg, hogy "Sokan kedvelik ezeket a gonoszakat", majd alatta másik: "Sokan imádják ezeket a gonoszokat", majd alatta: "Viszont mindannyian utáljuk őt", és alatta Joffrey képe a Trónok harcából. Viccnek jó, de azon túl elgondolkodtató. Miért van, hogy Bellatrix Lastrange, Piton professzor, Darth Vader, Darth Maul, Joker, Voldemort, Loki, Lucius és Draco Melfoy, Sauron népszerűek, de legalábbis vannak emberek, akik szeretik őket. Még olyat is hallottam már, hogy valaki Gollumot (magyarul csak Gollamnak írják?) kedveli. Persze ott van Szarumán vagy a Kígyónyelvű, akikkel jóval kevesebben szimpatizálnak, de ennek talán  inkább az az oka, hogy ők háttérbe szorulnak, és nem is nagyon foglalkoznak velük az emberek.
 Vajon mi teszi népszerűvé a negatív karaktereket? Van egy barátom, aki saját bevallása szerint azért szereti őket, mert a gonoszok sokszor őrültek, ami érdekessé teszi őket. De ez sem igaz mindegyikre. Ugyanő mondta egyszer, aktuális olvasmánya közben, hogy az adott regényben a negatív főhős buta, ami neki kifejezetten tetszik, hiszen mindig zseninek ábrázolják őket. Szintén ő panaszolta el, hogy az általam nem olvasott Eragonban a főgonosz épp csak megjelenik a végén, vagy talán meg sem jelenik, és ez őt zavarta, mert hiányolta a történetből. Gondolom így nem volt elég vagány a dolog. 
 De mégis miért szimpatizálunk olyan szereplőkkel, akiket a való életben valószínűleg utálnánk? Ez most egy olyan poszt, amelyben nem adok választ a feltett kérdésre, mert magam sem tudom. Talán ez már pszichológia, de ehhez nem vagyok elég okos. Saját megfigyelésem szerint azonban általában csak a nagyon hangsúlyos gonoszokat kedveljük. Szeretném kikérni a Ti véleményeteket. Szerintetek miért van ez? 

Utólagos megjegyzés: Érdekes ennek ellenére, hogy - ahogy említettem - csak a fontos szerepet játszó gonoszokkal van ez így: tulajdonképpen a főgonoszokkal, vagy nagy hatalmú szolgáikkal. De például kevesen szeretik az orkokat, vagy a más, hozzájuk hasonlóan más gonoszok által alkalmazott negatív karaktereket.

7 megjegyzés:

  1. Szerintem azért, mert egy könyv lehetőséget ad arra, hogy az alapból gonosz embereket, vagyis inkább nevezném olyan személyeknek őket, akik gonosz eszközök által érik el végső célukat, szóval az ilyen karakterek mögé be tudunk pillantani. A való életben, ha látjuk, hogy valaki ellenségesen mozdul avagy támad azonnal elfordulunk, kinyilvánítjuk, hogy szarnak sincs kedve ilyen alakkal beszélni, mit érdekel... De egy könyv során lehetőséget kapunk, hogy megismerjük az indítékot, bekukkantsunk egy sötét függöny mögé. Egy gonosz ember sok titkot őriz. Egy gonosz karakter nem a megszokott célokért küzd, nem a megszokott indítékok miatt éli úgy az életét ahogy. Egy gonosz karaktert lehet sajnálni és lehet remélni, hogy megtalálja egy nap a maga nyugtát. Egy gonosz karakter érdekes és a titkait fel lehet fedezni. :) Azt hiszem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad lehet, de vannak rosszul ábrázolt, vagy egyszerűen gonosznak festett karakterek. Pl. Sauron egyáltalán nem mutatja soha az indokait, se a múltját, egyszerűen el akarja foglalnia világot és kész. Nem úgy, mint ahogy Voldemortnál megismerjük Tom Denem történetét, vagy Darth Vadernél Anakin Skywalkerét. És mégis tudok olyat, aki szereti Sauront. Én is bírom egyébként.

      Törlés
  2. Szerintem talán azért kedvelik sokan a negatív szereplőket, mert valahogy "izgalmasabbak". Ezt úgy értem, hogy a főhősnek ugye egyértelműek a céljai, meg ilyesmi... Nehéz elmagyarázni...
    (Egyébként nekem is van egy ismerősöm, akinek egyenesen Gollam a kedvenc szereplője A Gyűrűk Urában! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, de igazából ha a pozitív karakter jól ki van dolgozva, ő is érdekes. De egyébként igazad van, ez még nem akkora divat, hogy a jónak is legyen mindenféle negatív tulajdonsága, legalábbis nem az olyan sztorikban, ahol főgonoszok vannak.

      Törlés
  3. Kedves Lexen!

    Ne haragudj, hogy ideszemetelek, de nem találtam mást, ahova írhatnék. (Nincs esetleg e-mail címed? Vagy ha gondolod, iratkozz fel a hírlevelünkre, ott is elküldjük a fontos dolgokat.)

    Szóval:
    Honlapunk meghirdette második versenyét, amire szeretettel várunk Téged is. Téma a kollégiumi élet, a részleteket pedig megtalálod az oldalon. Érdemes nevezni, mert minden pályázó írásos értékelést kap. (A győztesnek járó egy éves hirdetés meg azt jelenti neked, hogy kétszer lennél kinn a főoldalon, ha megnyered. :D)

    Emellett sokat frissült is az oldal, új cikkek, írások kerültek fel. De a már meglévő dolgok is használhatók, pl. írhatsz a Körtörténetbe, kitöltheted az írói kérdőívünket...

    Ezt a bejegyzést pedig töröld nyugodtan, ha elolvastad. :)

    Ígértem neked kommenteket, meglesz az is, egyelőre sok mással ügyködtem.

    Jó munkát!

    Anna Éva, az egyik Pickwickista

    http://pickwickklub.gportal.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi, hoyg írtál, nem törlöm ki! Lehet tényleg kéne egy e-mail címet megadnom, egyszer valaki írta, hogy valami díjat nekem ítéltek, de többet nem jelentkezett. Igazából azért nem írom ki az e-mailt, mert mindig elfelejteném megnézni. De köszi, hogy gondoltál rám, és megnézem hamarosan! Nem emlékszem, milyen kommenteket ígértél!
      Lexen

      Törlés
  4. Ha belegondolok, több lehetséges válasz is van arra a kérdésre, hogy miért szeretjük a (fő)gonoszokat.

    Először is: biztos, hogy az a gonosz valóban gonosz? Ott van például Gollam. Szerintem ő nem gonosz, hanem áldozat. Őt azért szerethetjük, mert szánalomra méltó korcs teremtménnyé vált (már bocsánat a kifejezésért), akit rossz útra térítettek, szenved, és ezért sajnáljuk.

    Másik gondolatom az, hogy a gonoszok gyakran sérültek lelkileg és/vagy testileg. Például Darth Vader minden szempontból sérült, ugye. Ebből a sérülésből pedig az következik, hogy szenvednek, tehát nem boldogok. Az emberek többsége pedig hajlamos a kárörvendésre: jobban szeretik a fájdalmat látni, mint az örömöt. (Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Lehet, hogy tévedek, ezért elnézést kérek.) Ráadásul mindenkinek vannak problémái és hibái - talán éppen azért vonzódunk a problémás-hibás karakterekhez, mert megnyugtat, hogy ők is szenvednek, nem csak mi, tehát nem vagyunk egyedül a pácban.

    Következő: vágykiélés. Mindenkinek van sötét oldala - kinek erősebb, kinek gyengébb. De akkor is vannak elfojtott vágyaink. Például nem tudatosul az emberben, de imádja a vér látványát. A gonosz karakter pedig folyton folyvást folyatja valaki vérét. Természetes, hogy a vérimádó olvasó (néző) szeretni fogja ezt a karaktert. Vagy például valaki leghőbb vágya, hogy a világ uralkodója legyen. Ő szeretni fogja azt a karaktert, akinek ugyanez a vágya. Összefoglalva: az ember elnyomja a "gonosz" vágyait, mert ő jó ember, meg amúgy is törvénytelen és/vagy erkölcstelen dolgokra vágyik, ezért vágyainak megtestesülése a lapokon (filmvásznon) kielégülést jelent a számára. Ezért nyilvánvalóan azt a karaktert fogja kedvelni, aki kielégíti a vágyait.
    Ehhez kapcsolódik, hogy ami (erkölcsileg vagy a jogszabály szerint) tiltott, az mindig vonzó. Az ember szívesen tesz olyasmit, amit nem szabad. Ez az ember lázadó énjéből fakad (gondolom én), valamint a szabadság iránt érzett szeretetéből: nekünk ugyan ne mondja meg senki, mit tehetünk, mit nem tehetünk. (Lásd később.)

    Lehet azonban olyan eset is, amikor csupán néhány gonosz tulajdonság miatt kedvelünk egy karaktert. Erre példaként Dr. House-t tudnám felhozni a sorozatból: ő iszonyatosan bunkó, semmi együttérzés nincs benne, megaláz és kioszt mindenkit, amin mi nevetünk nézőként. Mivel megnevettet minket, ezért szeretjük. De ha velünk beszélne így, valószínűleg nem nevetnénk annyira. Mégis szeretjük, mert egyrészt nem velünk beszél így, másokat kinevetni pedig jó, másrészt talán mi is szeretnénk így viselkedni másokkal.

    Utolsó gondolatként: a gonosz karakterek egyszerűen és kimondatlanul szabadok. Nem kötik őket törvények, nem kell mások épségével és érzelmeivel törődniük, csak ők és céljaik léteznek, olyan eszközöket használnak, amit akarnak (és tudnak), azt tesznek, amit akarnak. Persze lehet, hogy ez nem mindenkire igaz, csupán a főgonoszokra, de azért még a főgonoszok csicskái is szabadon garázdálkodhatnak a világban. Tehát megvan az a szabadságuk, ami a jó karaktereknek soha nem lesz meg. Elvégre pont az különbözteti meg őket, hogy a jók nem tehetnek meg akármit. A pozitív főhős nem fog kiirtani egy egész népcsoportot csak azért, mert közülük valaki átállt a sötét oldalra. Inkább kideríti, ki az a valaki. Ellenben a gonosz lemészárolja az egész szolgaseregét, ha azt gyanítja, hogy valaki elárulta őt.
    Azt hiszem, nincs olyan ember a világon, aki ne szeretne maga is ekkora szabadságot az életében.

    Még valami: a gonoszok a legtöbb esetben (legalábbis napjainkban) nem pusztán feketék, hanem a megalkotóik kevernek beléjük egy kis fehéret. Szerintem kevesebben szeretik a régi mesék gonosz boszorkányait vagy mostoháit, mint ahányan rajonganak Darth Vaderért. Mivel a gonosz boszorkányok egyszerűen gonoszok, miközben Darth Vader árnyalt, jó tulajdonságokkal is rendelkező karakter.

    Nem vagyok szakértő a témában (nem vagyok pszichológus), csupán elgondolkodtam a kérdésen. Nyilvánvalóan több ok is létezik, és nem lehet egy választ adni a kérdésre. Mindenki másképpen felelne erre a kérdésre.

    VálaszTörlés