2012. 09. 27.

Írjunk szinopszist!

 Már korábban ígértem, hogy a szinopszisokról írok egy bejegyzést, hát ennek teszek most eleget. 
 Ha valaki elküldi a könyvét egy kiadónak, nagyon érdemes egy szinopszist csatolni mellé. Egyes kiadók kizárólag ezt kérik, meg esetleg egy kis részletet a regényből is, és ha tetszik nekik, bekérik az egészet. A szinopszisból a történet derül ki, de ezen kívül még csomó más is. Például az, hogy tudsz-e, és hogy tudsz fogalmazni. Érdemes odafigyelni arra, hogy milyen a történeted stílusa. Ha például humoros, akkor  a szinopszis stílusán is érdemes megmutatnod, milyen fantáziadús mondatokat tudsz papírra vetni.
 A szinopszis megírásának legnehezebb feltétele a terjedelem. A legideálisabb esetben ugyanis mindez csak egy oldalas. Még, ha a könyved ezer oldal is. Természetesen nem könnyű kiválasztanod történetedből a lényeget. Ezért is gyakori, hogy a szinopszis nem sikerül jól.
 Az egész megírásának már csak akkor ugorjunk neki, amikor a történet teljesen készen van. Ha nem így teszünk, egyrészt hajlamosak vagyunk az eddig készen lévő dolgokat túlzottan részletezni, és azok fontosságát rosszul megítélni az egész kontextushoz képest, másrészt a történet még esetleg változhat. Persze közben is írhatunk tartalmi összefoglalót, de ez inkább saját célra alkalmas. A szinopszist írjuk egyszerű betűtípussal, úgy, mint a könyvünket, valamint a szám-személy is jó, ha ugyanolyan, mint a könyvben. Jelenjen meg rajta a cím, a szerző, és az elérhetőség.

Itt a Könyvmolyképző kiadó írja le, ők milyen szinopszisokat kedvelnek.

Itt sikeres szinopszisokat olvashatsz, sajnos csak angol nyelven.

A Kezdő írók kézikönyve (szerk.: Alexander Steele) is egy teljes fejezetben foglalkozik azzal, hogyan írjunk a kiadónak kisérőlevlet, szinopszist, stb.

2012. 09. 21.

Prológus/epilógus

 A prológus a regények elején található bevezető szöveg, mely nem tartozik szervesen a történethez, ám érdemes előtte elolvasni, mert kiegészíti azt tartalmilag, vagy segít az értelmezésben.  Az epilógus a történet végén áll, a szereplők későbbi sorsáról szól általában, de mindenképpen a történethez nem szervesen, ám valamilyen módon mégis hozzátartozó befejezést mutat be.

 Mikor írjunk prológust?
  • Ha anélkül nem lehet megérteni a történetet. Például egy fantasy könyvben a világ bemutatása így is történhet.
  • Ha egy történet második, vagy sokadik részét írod, és az nem közvetlen folytatása a megelőző résznek, esetleg leírhatod, mi változott. Pl.: írsz egy Star Wars fanfic-et, de már eltelt 100 év a filmek óta. Persze ez másként is megoldható: a Harry Potter kezdeti részeiben Rowling a szöveg elején oldotta ezt meg, bár nekem ez személy szerint unalmas megoldásnak tűnt. Természetesen reális alapokon nyugvó történetnél is megtörténhet mindez.
  • Írhatsz egy cselekménnyel rendelkező ízelítő történetet is, ahogy pl. a Trónok harca elején olvashatod. 
  • Írhatsz egy olyan személy szemszögéből, aki később nem narrátorként fog megjelenni. Ez jó módszer arra, hogy az ő szándékait is bemutasd.
  • Akármilyen egyéb ötleted van, alkalmazd kreatívan, és írj prológust!
Mikor írjunk epilógust?
 Ez talán egyszerűbb: ha úgy gondolod, szeretnéd leírni, kivel mi lett a szereplőgárdában élete során, és nem írsz második részt. De ha írsz, akkor is lehet végül is.

Mikor NE írjuk egyiket se?
  •  Ha csak azért akarjuk megírni, mert az olyan "menő", hogy van. Ilyenből nagyon rossz esetek születhetnek.
  • Nagyon sok ismerősöm szerint a Harry Potter vége (hogy hogy nevezték a gyerekeiket, stb.) a történet többi részéhez képest nevetséges. Ez persze szubjektív vélemény, de sokaktól hallom ezt.  

2012. 09. 14.

Mi a véleményetek erről?

 Ismét egy közvélemény-kutatást indítanék. Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa című könyvében írja azt, hogy szerinte túl sok az írókról szóló regény, amellyel a közönség nem tud azonosulni. Belegondoltam, és valóban nagyon sok olyan regény van, amelyben a főszereplő író, legalábbis művész, vagy a főszereplő(k) kapcsolatba kerül(nek) az irodalommal. Hogy csak egy példát említsünk: N. H. Kleinbaum: Holt költők társasága.És ha már itt tartunk? a tanár karakterek is elég gyakoriak. Mindezt most nem csak könyvekre, de akár filmekre értendően mondhatjuk el.
 Ti mit gondoltok erről? Szerintetek is unhatják az olvasók, hogy folyton írók, irodalomszerető emberek jelennek meg a fontos karakterek képében? Vagy nem is gondoljátok, hogy ez jellemző? Vagy jellemző, de nem baj?

2012. 09. 08.

Időbeli, térbeli elhelyezés és hasonlók - kérésre

 Ezt a bejegyzést Carrot Louise nevű blogolvasóm kérésére írom. Az volt a kérdés, hogyan lehet minél hitelesebben elhelyezni valamit egy idegen országban, illetve egy másik időben. Nos, a kérdés nem könnyű, és a válasz is talán kiábrándító, pedig sokat gondolkodtam rajta.
 Kezdjük a térrel. Nagyon népszerű helyszín a regények esetében Amerika. Mi, magyarok azonban sosem tudjuk olyan szépen visszaadni az ottani környezetet, mint egy amerikai ember. A könnyebbik megoldás, hogy a történetet egy távoli, "ellenőrizhetetlennek" vélt helyszínre távolítjuk, így került például Shakespeare Hamletje Dániába (bár persze azért ennek többletjelentése is van: mindegy mikor, hol történt, máshol, máskor is történhetett volna, stb.). Ha nem szándékozunk ezt tenni, akkor bizony nagyon alaposan utána kell néznünk a dolgoknak.
 Sajnálatos igazság, hogy egy író csak olyasmiről tud hitelesen írni, amit már látott. természetesen vannak ellenpéldák a világirodalomban, de az nagyon hosszas kutatómunka eredménye. Ha a dzsungelben játszódik a történetünk, muszáj mindent tudnunk az ott élő állatokról, növényekről, közeli emberekről, szokásokról, veszélyekről, nyelvekről, és még az olyasmiről is megfelelő tájékoztatást kell tudnunk nyújtani, mint például hogy milyen érzés a fülledt levegőben sétálni.
 Amerika egy kicsit más tészta. Mint ahogy kutyát is mindenki látott, és nehezebben hiszik el róla az emberek, hogy olyan, mint egy varánusz, így Amerikával is több a magyarok kapcsolata, mint az őserdei dolgokkal. lehet, hogy mi nem jártunk ott, más viszont igen, és nem szabad, hogy kinevessen bennünket.
 A lehető legjobb tényleg az a megoldás, ha az ember hosszabb időt eltölt ott, de erre nincs mindenkinek lehetősége. Ezért nagy segítségünkre lehet az internet. Talán túl egyértelmű válasznak tűnik, de nem is gondolná az ember, mennyi mindent meg lehet tudni így. Kezdjük az alapokkal, de utána átrághatjuk magunkat aktuális programokon, vagy, megnézhetjük, azok mennyire voltak sikeresek. Válasszunk ki egy konkrét várost, nézzünk utána, mi tetszett az ottaniak, milyen rendezvények, koncertek, iskolák, stb. vannak. Ugyanis lehet hogy egy idegen országban más dolog menő a fiatalok közt, mint itthon. Ne feledjük, hogy ott hamarabb megjelennek a dolgok, ezért nem valószínű, hogy ők még a Harry Potter 7-et olvassák. Esetleg nézzünk még lefordítatlan, de sikeres művek után. Milyen típusú házak vannak arra, milyen állatok népszerűek? Ausztráliában egy kenguru talán nem akkora szám, mint nekünk. Sokan nem ismerik igazán az angolszász neveket, és saját kútfejükből indulnak ki (pl.: azt gondolják, a Luke a Lucas beceneve, és nem tudják, hogy a Jack, bár ma már adható így is, régen kizárólag a John beceneve volt, ugyanúgy, mint a Jock). Az ilyesminek függelékkel rendelkező angol szótárakban (pl.: Lázár A.Péter - Varga György) és az interneten lehet utánanézni. Az említett szótárban angol-amerikai mértékegységek, és mindenféle egyéb is olvasható. Én egyszer ezt az oldalt találtam, mikor neveket kerestem: itt a nevek eredete, gyakorisága, grafikon, stb. is található róla. Az angolszász országokban nagyon sok olyan név van, ami eredetileg férfi név volt, ma azonban már lányoknak is adják, vagy fordítva. Én ide most példaként a Lane (eredetileg fiú) nevet gépeltem be, de ez az oldal például ilyesmire jó lehet. A népszerűségi táblázat, pedig segít eldönteni, hogy inkább fiatal szereplőidnek adod, vagy az idősebbeknek.
 Az a baj ezzel a kérdéssel, hogy tulajdonképpen csak arra tudlak buzdítani, nézz utána a dolognak minél alaposabban, és minél kreatívabban. Nézz utána az amerikai iskolarendszernek: ne csak annak, hogy mettől meddig járnak iskolába (hány éves kortól, illetve, hogy reggel 9-re mennek), hanem annak is, milyen házi feladatokat kapnak, milyen tantárgyaik vannak. Állítólag ott sokkal több a kreatív és gyakorlati feladat, és a vizsga rendszer is különbözhet. Ők általában, ha tanulnak valamilyen nyelvet, akkor franciát vagy spanyolt tanulnak. Náluk nem az a ciki, ha nem tudod, ki volt Petőfi, hanem, ha nem tudja valaki felsorolni sorban az eddigi elnököket. Nyilván nem csak azt a kevés költőt tanulják, akit mi is (mármint amerikait), hanem többet (mi tulajdonképpen csak Poe-t, Hemingwayt, esetleg Mark Twaint tanuljuk az amerikaiak közül - ott vajon mi lehet kötelező olvasmány?).
 Az időben elhelyezés már érdekesebb kérdés, mert lehet, hogy az olvasóközönség tagjai, akiknek írod még nagyon kicsik voltak akkoriban, vagy nem is éltek. A történelemnek mindenképpen fontos utánanézni. De nem csak akkor, ha kétszáz évet akarsz visszaugrani, hanem bizony akkor is, ha csak húszat. Könyvtárakban biztosan vannak könyvek, amelyek egy bizonyos évtized életmódjáról szólnak. Csak egy ötlet: lehet, hogy nem érdekelnek a rock történetét feldolgozó könyvek, és tény, hogy nem olcsó, de Jávorszky Béla Szilárd-Sebők János: A rock története c. sorozat első kötete nagyon jól visszaadja az 1950-'60-as évek hangulatát, a második kötet pedig a '70-es évekét (több még nem jelent meg). Természetesen a zenére koncentrál, de az élet egyéb területeit is bemutatja, én biztos újra átfutnám, ha erről írnék, de tény, hogy én amúgy is elolvastam. Egy kornak a hangulatát a legnehezebb visszaadni. muszáj utánajárnod a korban divatos helyeknek, kikapcsolódási szokásoknak, vagy annak, hogyan vélekedtek egy-egy kérdésről. Könyvtárakban vagy antikváriumokban biztos találsz olcsóbban is zenetörténeti könyveket, illetve katalógusokat, amelyek bemutatják az akkori divatot. Utóbbiakat mértékkel hidd el, hiszen mi sem úgy öltözünk azért, ahogy a mai divatmagazinokban látható, hanem egyszerűbben. Milyen autóval, motorral jártak az emberek, milyen márkájú táskájuk volt, melyek voltak a legnépszerűbb újságok, magazinok, televíziós műsorok. Ez a jelenre is igaz: ne feledd, Amerika tele van olyan műsorokkal, amelyek hozzánk csak két év múlva jutnak el.
 Ne az általános dolgokat hidd el, amiket mindenki mond (például "folyton a McDonald's-ban esznek, és minden sarkon van egy McDonald's", bár azt sem árt tudni, hogy Amerikában még a McDonald'sban is bővebb a választék, és nagyobbak az adagok, pl.: a fagylaltok), hanem magad járj utána. Ott is ezer féle ember él, egyikre igaz, amit mondanak, a másikra nem.
 Mindezek az ötletek talán olyasmik voltak, amik magadnak is eszedbe jutottak már, de talán adtam néhány plusz tippet. Amerikáról nagyon sokan hiszik, hogy sokat tudnak, de ne sajnáld az idődet, ha tényleg oda akarod elhelyezni a történeted. Említetted Norvégiát: nos, arra természetesen ugyanez igaz, csak talán nehezebb forrásokat találni hozzá. De ha igazán így szeretnéd, akkor szakíts rá időt és energiát!
 És ami elengedhetetlenül fontos: nézz filmeket, olvass könyveket, amelyek akkor és ott játszódnak!
 Kérted, hogy írjak többet a reális történetekről. Igyekezni fogok ezt is teljesíteni. Remélem, segítettem.