2012. 10. 24.

Amikor az író beleszól

Elképzelhető, hogy magamat ismétlem, és ezt már említettem egy bejegyzésben, mert ez a dolog, amiről itt szó lesz, engem nagyon idegesít. Jelen bejegyzés nem nagy tanács, még csak nem is feltétlenül hasznos, mindenesetre egy olvasó véleménye. Ez az olvasó én vagyok. Én egyszerűen utálom, amikor egy író azt írja a könyvébe: "most akkor hagyjuk egy kicsit X szereplőt, és térjünk át Y-ra", vagy például: "emlékszik-e még az olvasó, hol hagytuk el X szereplőt?" Dumas-regényekben például kifejezetten gyakori az ilyesmi. Én azért utálom ezt, mert kiábrándító. Olvasok egy történetet, melyben éppen elmélyedtem, és akkor egyszer csak megszólal az író, belekeveredik a saját történetébe. Ezáltal:
1., eszembe juttatja, hogy mindez csak fikció, vagy a szereplők már 500 éve meghaltak, hogy ez csak egy könyv, kiábrándít az egészből, valamint azáltal, hogy engem Olvasónak nevez, eltávolít az egésztől, kiemel a cselekményből, és többé semmi közöm hozzá;
2., csúnya kifejezéssel élve egyszerűen belepofázik.
Nem mondom, hogy bárki is mellőzze az ilyesmit, mert szíve joga ilyet írni. Bár meggyőződésem, hogy sok író csak azért ír le ilyen mondatot, mert nem elég találékony, vagy túlzottan lusta, hogy valami frappáns összekötő szöveget találjon ki, netán hülyének nézi az olvasót, ami viszont nagy hiba, ha az ember könyvet ír, mások meg bizonyára azt gondolják, ettől olyan "mesélős" hangulata lesz, mintha közönség/gyerekek ülnék körbe őt, miközben mindezt meséli a kandallónál. Értem én. Én magam viszont szándékosan/tudatosan kerülöm az ilyet, és eldöntöttem, hogy soha nem vetek ilyen mondatot papírra.

7 megjegyzés:

  1. Tényleg? Pedig még soha nem beszéltem senkivel, aki ugyanezt gondolta volna. És magadtól gondolod ezt? vagy csak most, hogy így leírtam ide?

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek, én is ezt gondolom, és szintén tudatosan nem is írok ilyet. :)
    (És válaszolva a fenti kérdésre, magamtól is ezt gondoltam, korábban is, nem csak most, hogy ezt elolvastam. :))

    VálaszTörlés
  3. Nos talán nem fogalmaztam meg soha azt a tényt magamban, hogy utálom, amikor az "író beleszól", de mindig idegesített. Azt hiszem, hogy a Verne-regényekben is volt ilyen, és azokból olvastam jópárat. De így, hogy most olvastam is ezt a bejegyzést, rájöttem, hogy konkrétabban rájöttem, hogy milyen zavaró tud lenni.

    VálaszTörlés
  4. Értem. Csak kérdeztem így vissza, még ha furcsának is tűnhetett a kérdés, mert sosem gondoltam, hogy ez másokat is zavar, azt hittem, ez csak az én heppem. De belegondolva, igazából nem is beszéltem erről olyan kimondottan sok emberrel, hogy ezt meg tudjam állapítani.

    VálaszTörlés
  5. Nekem a Karácsonyi énekben pont az tetszett, hogy Dickens kiszólt az olvasóhoz. Úgy éreztem, hogy ezzel belevon engem is a mesébe, közelebb visz a történethez. Ez egy meseszerű írásnál jó, de például Agatha Christie-től nem feltétlen venném jó néven, ha ezt írná: "Kedves Olvasóm, ugye te sem tudod, mit tett Poirot ezután?"

    VálaszTörlés