2012. 10. 30.

Címek: megnevezzük-e a főszereplőt?

A múltkor az egyik regényem címén gondolkodtam. Egyelőre még nem teljesen végleges, de mindig így emlegetem, lassan már sajnálnám megváltoztatni. Csakhogy a cím valójában nem a főszereplőről, hanem a főszereplő segítőiről szól. Elgondolkodtatott a kérdés, vajon ez mennyire jelentene csalódást az olvasóknak. Bosszúból összegyűjtöttem olyan címeket, amelyek nem a főszereplőre, hanem egy másik, meghatározó szereplőre, vagy szereplőkre utalnak. Például: Victor Hugo regényének eredeti címe A párizsi Notre-Dame, de a belőle készült filmváltozatok A Notre-Dame-i toronyőr címen lettek híresek, pedig a könyvben maga a toronyőr csak a történet felénél bukkan föl, előtte egy drámaíró sorsát követhetjük (persze a mesefilmeknek már Quasimodo a főszereplője). Nick Hornby: Egy fiúról című regényének valójában kettős narrációja van: nem csak a fiú, de a vele megismerkedő felnőtt is főszereplőnek tekinthető. (De el kell ismernem, itt kicsit kötözködöm: a cím valójában metafora lehet, amely arra utal, hogy Will, a felnőtt szereplő is elég gyerekes. Sőt, talán ő az a fiú, akiről szó van.)  Oscar Wilde két regényének címébe is bele lehet kötni: a Teleny főszereplője Camille, de mivel ő a narrátor, ő adhatná ezt a címet a műnek, a Dorian Gray arcképe pedig, bár így valóban jobban hangzik, magyar fordításban nem pontos, hiszen a történetben egy teljes alakos portréról van szó (az eredeti cím: The Picture of Dorian Gray). Aztán ott van id. Alexandre Dumas: A három testőr című regénye, amelynek címválasztásáról van egy érdekes anekdota, amelyet ebben a bejegyzésemben már olvashattál, vagy most megteheted. Ebben ugyebár a három testőr Athosra, Porthosra, valamint Aramisra utal, holott a főszereplő D'Artagnan (aki egyébként nem testőr, csak később lesz az, kezdetben királyi gárdista). Hogy ez miért van így (kiadói fogás), azt a  régi bejegyzésben elolvashatjátok, szerintem vicces. De ott van szintén tőle a Monte Cristo grófja is. Az én példányom egy nagy, vaskos kötet, amelyben szerepel az egész történet, és én másoktól tudtam meg, hogy eredeti kiadásában 2 része van, és az első rész ott ér véget, amikor Edmund Dantés (bocs, nem tudom, hogy kell fordított É betűt írni a billentyűzeten) kiszabadul a börtönből. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy aki még nem kezdett bele a második kötetbe, az nem tudja, ki Monte Cristo grófja, és végigolvasott úgy egy nem túl rövid regényt, hogy erre (addig) nem derült fény. (Ami nem baj, csak tény.) De ott van Tolkientől A Gyűrűk Ura is. Hiszen a Gyűrűk Ura Sauron, aki egyértelműen nem a főszereplő. Gyűrűhordozónak viszont elég szerencsétlen dolog lett volna a könyvet elnevezni. Érdekesség egyébként, hogy Tolkien eredetileg a Gyűrű-háború címet szánta neki. De kiköthetünk a mesefilmeknél is: én nem a Disney-féle Csipkerózsikát ismerem, hanem egy másikat vettek föl nekem a tévéből a szüleim, mikor kicsi voltam. Nem tudom, kik az alkotói (ha valaki látta, esetleg elmondhatja), ott Csipkerózsikának barna haja volt, és sokkal szebbek voltak a rajzok, mint a Disney-mesékben (utóbbiban nagyon szép rajzok szoktak lenni, csak gyerek feje van minden szereplőnek, itt pedig egyszerűen felnőttesebbnek néztek ki a valóban felnőtt karakterek). Itt tulajdonképpen a herceg küzdelmeit láthatjuk Odélia ellen, Csipkerózsika már a történet első tíz percében elalszik. Természetesen Conan Doyle: A Sátán kutyája (szó szerinti jelentésében az eredeti cím: A Baskerville-ek/Baskerville-ék/A Baskerville család kutyája) című Sherlock Holmes történetében is természetesen nem a kutya a főszereplő, de ez már kissé szőrszálhasogató példa, ennyi erővel elővehetném a Moby Dicket is.
Most, ahogy így írom ezt a bejegyzést, az is felmerült bennem, hogy a történetem címében ne csak a  főszereplő segítőit, hanem az ellenfelééit is feltüntethetném (egy egyszerű többes számmal mondjuk). Végül is azt a konklúziót vontam le, hogy nekem tetszenek ezek a címek, hiszen valami meghatározó dolgot neveznek meg a történetben. A kérdés az, vajon az én történetemben elég meghatározóak-e a segítők, vagy a narrátor (a főszereplő) annak látja-e őket. Vajon ő adná ezt a címet? Hát, ő egy uralkodó, aki minden bizonnyal mindent magáról nevezne el, úgyhogy ezt hagyjuk. Az ilyen címek szerintem tehát nem rosszak, és végül is a lényeg, hogy elég hangzatos legyen egy mű címe.

4 megjegyzés:

  1. Az a helyzet velem is előállt már, hogy egy bizonyos címmel emlegettem az egyik regényemet, csak később jöttem rá, hogy teljesen értelmetlen; de már nagyon megszoktam azt a címet, és nen fűllött a fogam a megváltoztatásához.
    Amikor azt írtad, hogy "Gyűrűk Ura Sauron", először azt hittem, hogy rosszat írtál. Az "Egy Gyűrű mind fölött"-ből kiindulva én azt hittem, hogy a cím az Egy Gyűrűre utal, de aztán elgondolkoztam, utánanéztem, és igazad van. :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem sem esett le sokáig, hogy ki is a Gyűrűk Ura. Igazából sokáig nem is gondolkodtam rajta. De mikor belegondoltam, rájöttem. És valóban, ebben a vers is segít, meg ha egyszer a Gyűrűk többes számban vannak, az is. Miért, Te eredetileg kit gondoltál volna annak?

    VálaszTörlés
  3. Én a Gyűrűk Urának nem egy személyt gondoltam, hanem magát az Egy Gyűrűt, mert Sauron az Egy Gyűrűvel uralja a többi hatalom-gyűrűt.

    VálaszTörlés
  4. Ez is érdekes elmélet, erre nem is gondoltam.

    VálaszTörlés