2012. 10. 24.

Minden karakter ábrázolása csak a főszereplő szemszögéből

Az késztet ennek a bejegyzésnek a megírására, hogy sokaktól hallom, az E/1.-es narráció a legjobb, mert az pontosan mutatja a szereplő gondolatait. Szerintem hajszál pontosan ugyanezt meg lehet csinálni E/3.-ban is, csak mindent "ő"-vel írunk. A másik, amit mostanában sokat hallottam, hogy mennyien kedvelik azt a verziót, amikor nem csak a főszereplőt követjük nyomon, hanem minden szereplőt látunk, ugrálunk a szemszögek között, van, aki ezt még azzal is megspékelné, hogy E/1.-ek között ugrál. Nem tudom, miért, de én azt szeretem, amikor a főszereplőt követjük csak. Úgy gondolom, kizárólag az író affinitásán múlik, hogy így is be lehessen mutatni a mellékszereplőket. Az ugyanolyan érdekes, hogy a főszereplő milyennek látja őket. A főszereplők csak a mesékben látják ugyanis az antagonistát szó szerint gonosznak. Gondolj bele: ha a való életben nem szimpatizálsz valakivel, azért elismered, milyen talpraesett, vagy mennyire jó a  humora. Egy jó jegyzetfüzettel alaposan ki tudjuk dolgozni a mellékszereplőket. Szerintem a főszereplő követése azért minimálisan engedi, hogy halljuk a mellékszereplők olyan megjegyzéseit, amelyeket a főszereplő nem hall, csak mi, azonban ő is jelen van, vagy hogy olyan mondatokat írjunk, amelyekkel - egyetlen mondatban csupán, de - utalunk arra, hogy a mellékszereplőnek milyen benyomása van arról, amit a főszereplő épp az imént tett. Ez az írásmód is érdekes, én szeretem az E/3.-at úgy, hogy csak a főszereplő gondolatait ismerjük igazán. Szerintem így is lehet alaposan ábrázolni a szereplőket, ha mást nem, azt, hogy milyennek látja őket  a főszereplő, és ha az író elég ügyes, akkor érdekes, alaposan megalkotott karakterek lesznek ők is. Tulajdonképpen most csak a védelmére akartam kelni ennek az írásmódnak. Hiszen ennek is sok előnye van: nem lövi le a poént, megláthatjuk, hogy a főszereplő véleménye hogy változik meg egy karakterrel kapcsolatban, csalódhatunk egy szereplőben, mert csak azt tudjuk, amit ő is tud, és nagyobb a hatás, amikor kiderül valami valakiről. Krimikhez ideális, és egyéb történetek is elképzelhetetlenek másképp (például a Harry Pottert, kifejezetten a második részt el sem tudom képzelni másfajta narrációval). Természetesen a könyv története is befolyásolja mindezt. Nehéz megírni mondjuk A Gyűrűk Urának második és harmadik részét, ha a felbomlott szövetségből csak egy embert követhetünk, vagy olyan Dumas-regényekben, mint például a A három testőr vagy A fekete tulipán azokat a szálakat is nehezebb lenne megérteni, amelyeket a főszereplő(k) nem ismer(nek). Így tehát a többi narráció típus is szükséges, egyes történetek úgy sokkal élvezhetőbbek, ezt elismerem. De nem szeretem, mikor az E/3.-as, egy szereplős narrációnak levonják az értékét.
Érdekes lehet mindehhez kiegészítésül a következő bejegyzés, mert az az itt megvédett narráció típusban nem hajtható végre, ezáltal könnyen elkerülhető. Lásd ott

12 megjegyzés:

  1. Az E/1 tényleg elterjedt lett, és a több szereplő szemszögéből való bemutatás is, de főleg az utóbbi szerintem rendkívül idegesítő. Az még rendben, ha több szálon fut a történet, de mind E/1-ben...? Huh... :)

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, az szerintem is sok. Egyszerűen 20 év munkájába telne annyira kidolgozni minden fontos szereplőt, hogy E/1.-ben hitelesen lehessen írni róla. De van másmilyen is, pl.: Nick Hornby: Egy fiúról (remélem, a könyv címe is ez, nem csak a filmé, mert én angolul olvastam) c. regényében a fejezetek címe mindig a Will és a Marcus között váltakozik (a két legfontosabb szereplő), de E/3.-ban írja azért. Ez még azért szimpatikusabb. Hasonló a Trónok harca módszere is.

    VálaszTörlés
  3. *Will és Marcus között, "a" nélkül, csak először nem tulajdonnevet akartam írni

    VálaszTörlés
  4. Én kimondottan nem szeretem az E/1-es fogalmazást. Nem mondom, hogy nem olvasom el, ha jónak ígérkezik a könyv, de valahogy nem tetszik. Talán mert ahogy beleolvastam több, neten írt kis munkába, ez az leggyakoribb, és még a tiniponyvákban találkoztam sűrűn ezzel a szemszöggel, amiket nem kedvelek. Lehet, azért nem szeretem, mert ezekhez kötöm.
    De tudok pozitív példát is, még arra is, hogy több szereplő ír E/1-ben: Szilvási Lajos: Egymás szemében. Itt a két főszereplő naplóját olvashatjuk, ami szerintem nagyon ötletes, és még az sem unalmas, mikor ugyanazt írják le, hiszen másként látják, sőt,talán pont ez az izgalmas benne. De ha jól emlékszem, tőle az És mégis őrizetlenül is hasonló, csak ott nem napló formájában, és ott több szereplő váltakozik. De az sem rossz.

    VálaszTörlés
  5. Igen, a "Trónok harcás" módszer jóval jobb. Ilyen van pl. az Eragonban meg az Örökségben is.

    VálaszTörlés
  6. Engem ami nagyon szokott idegesíteni az az E/1 de jelenidőben, semmi bajom nincs vele egészen addig amíg múlt idő, de egyszerűen idegesít ha jelen időben van írva><

    VálaszTörlés
  7. Én még zöldfülűnek tartom magamat az írás terén és eleinte tényleg csak teljesen magamnak kezdtem el írni, így E/1 múlt időben fogalmazom meg a történetet,de az utóbbi időben több olyan blogos történetet olvastam, ami E/1-es és több szereplő szemszögéből írták. Ezek között is volt igényes jól kialakított, de voltak egyenesen pocsék munkák is. Egyik kiborító dolog, amikor a fejezet közepén új bekezdés új szemszög, de semmi apró jel vagy akár kiírás, hogy xy gondolatai és így olvasom sorokon keresztül, mire nagy nehezen rá lehet jönni a beszélőre. Amúgy szerintem megoldható a több szemszögös dolog csak odafigyelés kérdése.

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!
    Hú, ennyi hozzászólás talán még sosem érkezett, nagyon örülök neki. Kifejezetten jólesik, hogy olyan neveket is látok, akik amúgy nincsenek feliratkozva a blogra, vagy akiket itt eddig nem láttam. "Elhangzott" ez a tini regény dolog, és igen, ez nekem is eszembe jutott, csak nem akartam leírni, nehogy megbántsak valakit, mert a tini regények azért tudnak jók is lenni, bár legtöbbjük elég sablonos. Pl. Jacqueline Wilson nagyon jól ír a témát illetően, és az E/1. alkalmazását tekintve is. A jelen idő eszembe sem jutott, de az aztán tényleg nagyon idegesítő, engem is idegesít. nem csak E/1.-ben. Ami pedig megdöbbentő lehet, és így érdekes eszköz: E/2. vagy akár többes szám. Tervezem, hogy egyszer megírok egy regényt valami ennyire szokatlan szám-személyben.

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Azt szeretném megkérdezni tőled, hogy mit gondolsz arról, ha E/3- ban van írva a történet, de más-más szereplő cselekményeit, gondolatait is ábrázolja?
    És a naplóregények? Mi a véleményed róluk?
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Szia!
      Azt hiszem, véletlenül emailben válaszoltam Neked az értesítésre, amelyet a kommentedről kaptam. Ide is írok ezért, de csak ugyanazt: írok ezekről a kedvedért
      bejegyzést. És ha regisztrálsz, kapsz is róla értesítést.
      Üdv,
      Lexen

      Törlés
  10. Mary Shelley: Frankenstein, avagy a modern Prométheusz. Ha úgy vesszük, három E/1-es elbeszélője van, és ez három nézőpontot is jelent. Az egyik szereplő szó szerint idézi, amit a másik mond, aki szintén szó szerint idézi, amit a harmadik mondott. (Az már mellékes, hogy a való életben nyilván nem vagyunk képesek szó szerint megjegyezni egy élettörténetet, amit egyszer hallottunk.)
    Rengeteg irodalmi alkotás van, amit E/1-ben írtak, és én el sem tudom képzelni másképp. (Vajon mit érne Kertész Imre Sorstalansága, ha E/3-ban írta volna meg?)
    Az a véleményem, hogy az "én"-elbeszélés akkor állja meg a helyét, ha a hangsúly a belső, lelki történéseken van, és a külső "kalandos" cselekmény másodrangú.

    VálaszTörlés