2012. 11. 10.

Az irodalom és a technikai rohanás

Tiniregény és gyerekkönyv írók figyelmébe.

 Tervezem, hogy egyszer írok egy regényt, amelynek főszereplői tinédzserek, és egyet, amelynek főszereplői olyan 12 év körüli gyerekek, már csak azért is, mert ebből nehéz nem tipikusat írni. Ezzel kapcsolatban szokott eszembe jutni egy aggasztó gondolat. Általában örülök annak, hogy sok olyan dologra emlékszem/sok olyan ötletem van a gyerekkorral/tinédzserkorral kapcsolatban, amely szerintem jó egy ilyen könyvbe. Olyan ötletek ezek, amelyeket még nem olvastam ilyen könyvekben (mert, mint mondtam, nagyon sok közülük elég tipikusra sikerül), és melyek kapcsán örülnék, ha valaki felkapná a fejét, hogy "jé, de jó ötlet, ez történt velem is", vagy "végre ez is eszébe jut egy írónak". (Jacqueline Wilson könyvei ilyenek szerintem, leszámítva, hogy - bár én őt nagyon szerettem gyerekkoromban - egy idő után kissé önismétlők.) Azonban gyakran eszembe jut az is, hogy (bár én nem régen voltam gyerek, vagy tinédzser, nem olyan, mintha az '50-es évekről írnék), a technika az utóbbi időben rettentő gyorsan fejlődött. Például mikor általános iskolás voltam, nem volt Facebook (se más hasonló honlap, iWiW és társai), de volt MSN, ami sokkal népszerűbb volt, alsóban létezett még szerelmes levél (mármint kézzel), lemaradhattunk pillanatokról és eseményekről (értsd: nem minden telefonon volt fényképező, néha külön kellett venni hozzá, de ha volt, nem volt ilyen szuper felbontású), iPodon hallgattuk a zenét, az volt a menő, nem feltétlen minden egy mobilra (iPhone-ra) ment, és még sorolhatnám. Talán ez első hallásra nem fontos, de valójában nagyon meghatározza a tinédzserek életét. Például amíg nem volt Facebook, mindenkit fel kellett hívni. Ebből két dolog következik: ha pénzbe került, lehet, hogy inkább megvártuk a másnapot, hogy megkérdezzük az adott dolgot (ha az illető nem volt fent MSN-en), vagy el kellett kérni a számát vagy az MSN-jét, ami viszont nem olyan volt, mint barátnak jelölni valakit Facebookon, hanem azt jelentette, hogy az illető valószínűleg tetszik neked (vagy nem...) Érdemes belegondolni abba, vajon azokat a fiatalokat, akik akkor lesznek gyerekek, mire Te eljutsz odáig, hogy kiadasd a regényed, érdekli-e az a világ, amelyben Te felnőttél, viszont ha olyat akarsz írni, ami nekik való, akkor oda kell egy kicsit figyelni. Például úgy, hogy nem írsz le mindent, amik az emo stílusról hallasz, hanem utánanézel, hogy ez nekik mit jelent, vagy hogy például kezedbe fogsz egy mai tinimagazint. A feladat természetesen nem lehetetlen, hiszen egyes dolgok állandóak: a szerelem, a barátság, az iskola, a tanárok, a különböző stílusok (rocker és ilyesmik), divat (létezése állandó, csak ő maga változik), stb. Hajrá.

4 megjegyzés:

  1. Szerintem nem a technikai dolog a fontos ilyenkor (mmint ha tiniregényt ír az ember), hanem az érzések. Ha azokat jól megírják, ha azok felismerhetők, akkor tökmindegy, hogy volt-e Facebook, vagy sem. Természetesen most nem arról beszélek, hogy mit élhet át egy tini, amikor megböki FB-n az egyik ismerősét. A komoly dolgok a technikai fejlődés mellett is ugyanazok maradnak. Én legalábbis ezt így látom.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Természetesen az érzések a legfontosabbak, de ezt nem írtam le, mert szerintem ez evidens, hiszen mi másról szólna a könyv. Mégis úgy gondolom, a gyerekek/tinik nehezen azonosulnak olyasmivel, amiről lerí, hogy marha modern akar lenni, de le van maradva 10 évet. ha valami 100 éve játszódott, az senkit nem zavar, de ha valami 5 éve, az furcsa.

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Örülök, hogy végre olvashatok egy ilyen útmutatót, hiszen úgy látom, hogy egyesek egy könnyed vállvonással kezdenek ebbe a témába, noha annál sokkal több figyelmet kíván. Bár én nem vagyok a műfaj nagy rajongója, ennek ellenére nagyon örültem ennek a bejegyzésnek. És úgy gondolom, hogy ez nem csak azok számára lehet hasznos, akik ebben a műfajban terveznek alkotni, hanem egy-egy tiniszereplőhöz is nagy segítség :)
    Egyébként pedig nagyon tetszik a blogod, csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy tetszik, és természetesen annak is, hogy hasznosnak találod a bejegyzésem. Igaz, egy tini szereplőhöz is sokat segíthet, erre nem is gondoltam.

    VálaszTörlés