2013. 01. 31.

Sherlock és a beszédstílus

 Mostanában, tudom, nem sokat írtam. Vizsgaidőszak volt, és túl sok ihlet sem szállt meg az elmúlt hetekben, most viszont új bejegyzést írok. 
 Pakolás közben elővettem egy könyvet, aminek még csak a feléig jutottam: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története 2. Ismét elkezdtem olvasni Az utolsó meghajlás című részt (ebben Watson rövid lélegzetvételű elbeszélésekben ad hírt barátja eseteiről). Sherlock Holmes történeteiből eddig csak A sátán kutyáját és A félelem völgyét olvastam. Azokban vagy nem tűnt fel ez a motívum, amiről írni fogok, vagy nem emlékszem már rá. A Wisteria-lak rejtélye című elbeszélésben egy férfi keresi fel Sherlockot és Johnt, hogy elmeséljen egy különös esetet. Ez az eset nem csak furcsa, de hosszú is, és a férfi mégis a legválasztékosabb szavakkal meséli el azt, és sokszor a főnevek elé nem tesz névelőt, ami elegánsabbá teszi a beszámolót, holott a ruháját félregombolta nagy izgalmában, és olyan szétszórtan jött el a Baker Streetre, hogy Holmes szóvá is teszi neki, hogy hogy néz ki. Nem valószínű, hogy ezek után ilyen kellemes előadást tartson az eseményekről, kiváltképp, mikor két rendőr is odaér, és megtudja, hogy ő is gyanúsított. Azonban nem csak ő az egyetlen a történetben, aki így beszél: Sherlock is nagy részletességgel számol be Watsonnak azokról a részletekről, amiket ő nem tudhat, mert nem volt ott, ami persze logikus, de írói igénnyel írja le az emberek külsejét és modorát, ami irreális egy hétköznapi, szóbeli beszélgetésben. Ez ráadásul azt is mutatja, hogy Sherlock ugyanabban a stílusban beszél, amiben a másik férfi, és nincs a szereplőknek egy önálló beszédstílusa. (Természetesen itt csak a hogyanról van szó, a mit megjelenik: nyilván egyedi Sherlockban, hogy csúfolódik Watson írásain, vagy az, ahogy hozzááll egyes emberekhez, és dolgokhoz, de a szóhasználata nem különbözik, legalábbis ebben az elbeszélésben.) Egy mentsége azonban van az írónak, mégpedig az, hogy a történet szerint kevés kivétellel minden Sherlock-részt Watson tollából ismerünk, aki nyilván nem emlékezhet pontosan mindenki minden egyes szavára, ezért a saját stílusa és szájíze szerint szólaltatja meg a szereplőket. Van egy Sherlock-történet, amit maga Sherlock ír le, de mivel ezt még nem olvastam, csak egyszer azt a néhány kezdőmondatot, amiből ez kiderült, így nem tudom, abban változik-e a stílus, de mindenesetre érzékletes összehasonlítás lehetne belőlük.
 Ha az ember ír, törekedni kell arra, hogy a különféle szereplők különféle módon és stílusban beszéljenek. Jó példa erre a Harry Potter, amiben Ron gyakran mondta, hogy "nem t'om", "asszem", és gyakran beszélt tele szájjal, míg Harry vagy Hermione esetében csak ritkán láthattunk ilyen rövid alakokat, és, ha beszéltek is néha-néha teli szájjal az ebédlőben, ezt sz ő esetükben az írónő nem hangsúlyozta.
 Mark Twain mondta egyszer (nem pontos az idézet, ezért nem teszem idézőjelbe), hogy a megfelelő szó és a nem megfelelő szó között akkora a különbség, mint a villámlás, és a szentjánosbogár között. A sors iróniája, hogy éppen ezt az idézetet hallottam már sokféle szóval: olyan mint Szent János és a szentjánosbogár, a villanykörte és a szentjánosbogár, a kard és a kardvirág, vagy pedig az igen és majdnem között stb.
 Pont a fent említett Sherlock részben mondja a főszereplő és egy másik nyomozó egymásnak többször is, hogy mindkettőnknek saját módszere van. Érdemes ezt megfogadni: legyen saját stílusuk is.

4 megjegyzés:

  1. Igen, egy jó könyv egyik titka a szereplők jól kidolgozott jelleme, ami leginkább a párbeszédeknél mutatkozik meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van. Köszi a hozzászólást.

      Törlés
  2. Szia! Egyrészt nagyon tetszik az oldalad, tényleg sok hasznos dolgot olvashattam itt, amit nagyon köszönök :) Másrészt, ha témát keresel a következő bejegyzésedhez, én szívesen olvasnék például a regénybeli párok kapcsolatáról. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy az olvasók inkább a ,,szerelem első látásra"-típusú párokat tartják izgisebbnek vagy a semlegesen, esetleg utálattal induló kapcsolatokat. :D

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Köszi a dicséretet, és az ötletet is! Most éppen összeírtam néhány ötletet, és még valakinek tartozom egy bejegyzéssel a függelékekről is, de hamar sort kerítek a Tiedre is! Regisztrálj a blogra, ha tetszik, és rögtön látod, ha írtam a témáról.

    VálaszTörlés