2013. 02. 23.

A rímek és a szabad versek

 Egy kérdésen gondolkodtam mostanában, amire nem biztos, hogy megadom a választ ebben a bejegyzésben. Szükséges-e vajon, hogy egy vers rímeljen? Én szeretem a rímeket, törekszem rájuk általában, ami persze nem jelenti, hogy ezeket a verseket jobban szeretem, de számomra fontosak. Manapság azonban elég népszerűek a szabad versek, és olyat is hallottam már, hogy valaki régimódinak titulálta azt, aki rímekben írt. Én azért szeretem a rímeket, mert nem könnyű dolog olyat írni, ami nem sablonos hangzásában (világ-virág, ember-tenger), vagy tartalmában (utóbbi persze az egész versre igaz). Ha valakinek nagyon jók és frappánsak a rímei, az engem mindig lenyűgöz, és ugyanez igaz az eredeti témára is, ami szerintem elég ritka (ide tartozik a közismert, "agyonbeszélt" témáról való újszerű írásmód). Aki rendszeresen olvassa a blogomat, talán észrevette, hogy a legjobban a művekben a sablonosságot utálom (lásd: Mary Sue-karakterek, sablonos történetek, ismétlődő ötletek - hacsak nincs külön szerepe -, tipikus témák). De már eléggé eltértem a tárgytól. Én tehát igyekszem rímekben írni. Akik a szabad verseket preferálják, azoknak sem szabad elfelejteniük (és ez természetesen hatványozottan igaz, ha rímeket írsz), hogy egy versnek ritmikája van (ha nem szabad vers, akkor - ha nem írsz valamit szándékosan hosszabra/rövidebbre - szótagszáma is). Ha szabad verset ír az ember, azt hiheti, a forma teljesen kötetlen, de azért a sorok érzékeltetnek dolgokat. Például: ha rövid mondatokat írsz, az megszakítja az olvasást, a versnek lassú lesz az üteme, nyomasztóvá válik. Például:
"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
(...)"
/Tóth Árpád: Meddő órán/
 (Az most mindegy, hogy ez a vers éppen rímel.) Ellenben, ha vesszőket teszel, és nem írsz rövid mondatokat, akkor a vers pörög, és az események gyorsulnak. Természetesen arra rá kell érezni, hogy melyik mikor használandó. Mindez azt jelenti, hogy ha egy költő szabad verset ír, az azért többet jelent annál, mint sorok, amiket prózába is írhatna. Ezt azért írom, mert végeztem egy kis közvélemény-kutatást a témával kapcsolatban, és megkérdeztem pár embert, mit gondol erről. Volt olyan vélemény, ami szerint a szabad vers csak valami, amit nem írtak prózába, volt, aki szerint a szabad verset csak az nem tartja versnek, aki nem ért hozzá, természetesen megkaptam azt is, hogy az átlag ember, aki nem szereti a költészetet, sokkal jobban értékel egy verset, ami rímel - ez egyébként tényleg igaz -, meg azt, hogy "vers az, ami nem ér ki a lap széléig" (ez már kicsit régi...), de a legjobban az egyik legjobb barátom foglalta össze a dolgot a verseket nem szerető emberek szempontjából. Tudom róla, hogy saját megfogalmazása szerint "hülye a versekhez", épp ezért őt mindenképpen meg akartam kérdezni erről. "Szerinted fontos, hogy egy vers rímeljen?" - kérdeztem. "Nem - de nekem igen" - valami ilyesmit mondott. - "Én nem értem a verseket, de ha rímel, reménykedhetek, hogy talán (nem) megértem."
 Egyes esetekben a rímeket egy kicsit ki is figurázzák. Sokszor ha ma már rímel egy vers, az azért rímel, hogy túl rímeljen, kifigurázzanak valamit, vagy szójáték lehessen belőle.
Ti mit gondoltok erről a témáról?

2 megjegyzés:

  1. Én nem szoktam verseket írni, de szeretem őket... Legalábbis a többségét. Azok a versek, amik annyira szabadon vannak írva, hogy egyáltalán nincs bennük semmi rím, a szótagszám a sorokban pedig teljesen különböző, nem nagyon tetszenek. Természetesen azért nem az a fontos nekem, hogy egy vers teljesen szabályos legyen, de azért versnek lehessen nevezni.

    VálaszTörlés
  2. Igen, ezt teljesen megértem. Úgy gondolom, sokan vannak ezzel így, és én is azt szeretem, ha vannak rímek. Ugyanakkor szerintem tévedés lenne azt állítani, hogy ami nem rímel, nem vers - mert van, aki ezt teszi. Szerintem már attól is vers, hogy nem lehetne másmilyen műfajban leírni. A versnek vannak egyfajta tulajdonságai, amelyek más műfajban nincsenek (prózában pl. kötelezőek a kötőszavak). Köszi, hogy kommenteltél!

    VálaszTörlés