2013. 03. 23.

A legjobb címek tizenkettes listája

  Mindig, mikor ilyen listát írok, hangsúlyozom, hogy szubjektív. Most azonban azt is szeretném leszögezni, hogy NEM olvastam (még?) minden könyvet, amit itt felsorolok, némelyiket csak egyszerűen hallottam, vagy ismerem. De egy címnek éppen ez a lényege, hogy felkelti a figyelmünket, és eszünkbe juttatja a művet, amelyhez tartozik. Mindig odaírom majd, ha olyan könyvről van szó, amelyet nem olvastam igazából. A lista NEM sorrendbenban megy, az első nem jobb a tizediknél!

1., Jókai Mór: A kőszívű ember fiai - Mikor a bátyám olvasta ezt a könyvet kötelező olvasmányként, én még kisebb voltam, és csak hallottam, ahogy tanul, meg fölmondja édesanyánknak. Igazából nagyon tetszett a címe, valamiért a Kőszívű embert egy óriásnak képzeltem, aki köveket eszik (gyermeki fantázia...), és úgy jelent meg előttem, ahogy a fiaival ülnek egy nagy, sötétbarna asztalnál, de a fiait - ez nem teljesen világos, hogy is volt -, néha nagynak, néha "normális" méretűnek képzeltem (azaz hozzá, és az asztalhoz képest nagyon kicsinek). Mikor annyi idős lettem, hogy nekem is föladták kötelező olvasmánynak, nagyon csalódtam, hogy a Kőszívű ember rögtön az elején meghalt. Valahogy úgy képzeltem, róla szól a történet (a cím dacára), vagy szerves részét képezi annak. Minden esetre a cím tetszett kisgyerekként.

2., Henry James: A csavar fordul egyet - Érdekes könyv, bár kissé furcsa is. Minden esetre a címe nagyon megfogott, mikor még nem olvastam el.

3., A Gyűrűk Ura/ A legyek ura - A kettő közül csak az elsőt olvastam. A legyek urába belekezdtem, de nem jutottam túl sokáig. A címük azonban tetszik. Bár Tolkien A gyűrűháború címet szánta a művének, és nem örült a változtatásnak, úgy érzem, az új cím elég frappáns lett anélkül, hogy hatásvadásszá vált volna.

4., Erich Kästner: A két Lotti - Nem tudom, kellett bele egy gyerekkönyv is, meg azért tényleg érdekes címe van, ha az ember belegondol. Jól megfogalmazza a lényeget, de ennyi erővel mért nem A két Luise? Gondolom, az egyik mellett dönteni kellett, és valószínűleg az olvasók többségének várhatóan Lotti lesz (lett) szimpatikusabb. Az ő anyjuk volt Luise-Lotte. Emlékeztek még?

5., Christian Jacq: A múmia pere - Ez az a könyv, amelyet a címe miatt vettem meg. Bár egyszer írtam róla egy kissé negatív posztot itt a blogban (nem tetszik, ahogy az író fogalmaz), és még mindig olvasom, mert egyrészt most nem érek rá foglalkozni vele, ezért lassan haladok, másrészt kissé lassan megy a történet, de azért mégis jó az alapötlete az egésznek. Egy krimiről van szó, ami az 1800-as évek Angliájában játszódik, és egy egyiptológus áll a középpontjában. Tetszik, hogy valós adatok vannak benne, illetve oylan dolgokra utalnak, amiket azóta tudunk (például a történet akkor játszódik, mikor Francois Champallion még nem fejtette meg a hieroglifákat, de már dolgozik rajta, és a szereplők beszélgetnek róla, vajon sikerül-e neki.)

6., Dosztojevszkij: Egy nevetséges ember álma - Ezt épp csak most fejeztem be, nem rég. Ez inkább elbeszélés (legfeljebb kisregény). Őszintén bevallom, csak akartam még írni dogokat a listához, ezért került rá, de tényleg érdekes a címe azért.

7., Jodi Picoult: Handle with Care - Angolul vettem meg, nem tudom, mi a magyar cím, és ez például egy olyan könyv, amit még nem olvastam, tulajdonképpen el sem kezdtem még. Azért tetszik a címe, mert valami csontbeteg lányról szól, ha jól tudom, azt pedig, hogy "Handle with Care" törékeny tárgyakat tartalmazó csomagolásra szokták felírni az angolszász országokban. Az, hogy "törékeny", tulajdonképpen szegényes fordítása a dolognak, ez amolyan kifejezés, szó szerint "Bánj vele óvatosan!", de mindig akkor írják, ha valami törékeny.

8., Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje - Konrad Lorenz híres etológus volt, és ez egy etológiai könyv, mely kevésbé tudományosan, inkább anekdotázva mutatja be az állati viselkedést. Salamon királyt a legenda szerint gyűrűje képessé tette arra, hogy megértse az állatokat. 

9., Vörösmarty Mihály: Zalán futása - Elkezdtem olvasni. Nem tudom, nekem tetszik a címe.

10., Homérosz: Iliász - Jól hangzik. Ennyi erővel lehetne persze Odüsszeia is. Utóbbit kisgyerek korom óta szeretem, és sosem értettem (mármint gyerek fejjel, ma már igen), hogy miért Odüsszeia, ha Odüsszeuszról szóló történet, ám ettől olyan fennkölt lett. Az Iliász még rejtélyesebb volt (gyerekként nem tudtam, hogy Ilion Trója volt). Azóta persze az ember tudja ezeket, de azért jól hangzanak szerintem. Jobbak, mint egyes idióta címek.
11., E. L. James: A szürke ötven árnyalata - Nem, nem olvastam, bármennyire is nagy divat most. Bár a címe mindig is tetszett. Angolul persze érthetőbb is, mért ez a cím (a férfi szereplő nevéből indul ki), de kivételesen a fordítás nehézségei miatt hangzik jobban, mert magyarul nem rögtön egyértelmű.

12., Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk - A legtöbb kötelező olvasmányt az ember már előre ismeri. Mármint a címét, és kicsit idealizálja azt, vagyis akkor is jól hangzik, ha valójában nem. Bírom az ilyen címeket, amelyek így leírják, hogy kikről van szó. Ezt nem tudom jobban megfogalmazni. Ha csak a nevük/megnevezésük/szerepkörük a cím (például: Vuk,Wall-E, Jóbarátok, vagy Két pasi - meg egy kicsi), az nem olyan nagy szám, szóval nem arra gondolok, és arra sem, amikor körülírják az illetőt (A Gyűrűk Ura/A legyek ura), hanem, amikor a címből megtudunk még valamit, de mégis nagyon egyszerű, és a szereplőket említi. Erre a legjobb példa a Dawson és a haverok c. sorozat. Bár csak néhány részt láttam belőle, szóval magáról a sorozatról nem tudok véleményt mondani, de a címe mindig nagyon-nagyon tetszett. Megtudjuk, ki a főszereplő, hogyan viszonyul a többiekhez, és az a kifejezés, hogy "haverok" fiatalossá teszi az egészet, tehát utal rá, kiknek szól a sorozat (vagy éppen, kikről szól). Az "a" haverok (határozott névelő) pedig azt a hatást kelti első hallásra is (!), mintha ismernénk a haverokat, mintha Dawsont is ismernénk, mert tudjuk, kik a haverjai, és így minket is közel hoz a társasághoz. Szerintem ez a cím egyszerűen lenyűgöző. (A Dawson és a haverok, nem A Pál utcai fiúk. Utóbbi marad hátrányban, de az se rossz.) Egyébként a sorozat címe csak a magyar fordításban működik ilyen jól. Esetleg ilyen még Patrick O'Brian: Kapitány és katona könyvsorozata - de csak mert nagyon meg akarom említeni -, bár ott azért szerintem kicsit megtévesztő a cím, mert a két főszereplő közül az egyik nem is igazán katona, kapitány meg aztán végképp nem. Egyébként ez egy remek könyv, még nem értem a végére, a film teljesen másmilyen. Ha valaki nem ismeri: ez egy hajó legénységéről szóló könyv.

AMIT UTÁLOK (!!): Az olyan címekkel ki lehet kergetni egy könyvesboltból, hogy "Végzetes...", "Halálos...", "Sejtelmes...", "Veszélyes..." akármi, tehát jelzőként, meg hogy "Csapdák hálójában", meg "Utolsó tévedés", meg ilyen-olyan "...baklövés", "...viszony", "...sors", "...hazugság", és a többi. Ezeket a címeket most találtam ki, senki ne akarjon bennük létező könyvre ismerni - ha sikerül, az véletlen. De tény, hogy vannak ilyenek, és annyira gyűlölöm ezeket a címeket. Még soha nem olvastam el semmit, aminek ilyen címe volt. Ami miatt lehet, hogy lemaradtam egy egyébként jó könyvről, mert nem biztos, hogy a könyv maga is rossz.

14 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  13. Kicsit elbátortalanít az, hogy minden eddigi megjegyzést töröltek. Vajon miért? Azért én próbálkozom. :)

    Írnék néhány címet, ami nekem tetszik (mert valahogy ez a bejegyzés erre ösztönöz).

    Szerb Antal: A Pendragon legenda. A "legenda" szó valamiért nagyon felkelti az érdeklődésemet, mert azt érezteti velem, hogy valami misztikus, régi eseményről lesz szó, ami új értelmet nyer a könyv végén. (Olvastam.)
    Ernest Hemingway: Akiért a harang szól. Ez azért érdekes, mert több kérdést is felvet: ki az az "aki", milyen harang szól érte, miért szól érte a harang? Kicsit borongós hangulata van szerintem, mivel a fejemben a harangszó leginkább a gyászhoz kötődik, és ez külön tetszik nekem. (Nem olvastam.)
    Ugyancsak Hemingway: Az öreg halász és a tenger. Tetszik, mert az "öreg halász" általános megnevezés, több ezer ember is lehet akár, és a "tenger" megjelölése a címben azt a hatást kelti, mintha a tenger is szereplő volna, tehát megszemélyesíti. (Nem olvastam.)
    Paulo Coelho: Veronika meg akar halni. Ez egy kezdőmondat inkább. Nem? Címnek annyira abszurdnak tartom, hogy már imádom is. (Nem olvastam.)
    Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei. Mintha egy tankönyv vagy ismeretterjesztő könyv bújna meg a cím mögött, esetleg egy leltári jegyzék. Mint az előbb: annyira abszurd... De csak a magyarok örülhetnek ennek a címnek, eredeti címe: Dracula. (Olvastam.)
    Joseph Heller: Valami történt. Na, ez a cím is azért tetszik, mert nagyot kacagok rajta. Ha nem történt volna semmi, nyilván nem írnak róla regényt... (Nem olvastam.)
    Illyés Gyula: Puszták népe. Erről mindig a kalandos, hírhedt, honfoglaló magyarság jut eszembe a maga barbár és pogány szabadságával és egyszerűségével. Szeretem az őseinket. (Olvastam.)
    Mikszáth Kálmán: A nosty fiú esete Tóth Marival. (Előfordulhat "Noszty" alakban is, függ a kiadástól.) Ez is eléggé meglepő cím. Kicsit olyan, mintha mese bújna meg mögötte, ugyanakkor az "eset" szó gyanakvóvá tesz, és azt sugallja, hogy valami bűnügy vagy balszerencsés esemény van a háttérben. De akárhogy is, ez a szó eléggé baljóslatú. (Nem olvastam.)
    Jane Austen: Büszkeség és balítélet; valamint: Értelem és érzelem. Olyan szépen alliterálnak (különösen az utóbbi), hogy már csak azért is tetszik.

    Többet nem írok, pedig tudnék még. Csak ne legyen már olyan hosszú az én listám!

    Remélem, nem bánod, hogy hozzászóltam a témához a saját "kedvenceimmel".

    VálaszTörlés