2013. 04. 15.

Gondolat a "mondta" hozzáfűzésről

 - Bár - mondta - csak meg lehetne oldani!

- Bár csak - mondta - meg lehetne oldani!

 A következő két mondat közt biztos látjátok a különbséget. Ma olvastam Jósika Miklóstól az Abafi című regényt, és abban láttam, hogy a "Bár" mondatkezdet után volt így beiktatva a "mondta" rész, mint az első példában. A fenti két mondat egyébiránt nem onnan van, most rögtönöztem. Szerintem a második verzió jobb volna (vagy talán egyáltalán nem kellene beleírni, hogy ki mondott mit), mert én például - és gondolom, mások is -, magamban olvasás közben is hangsúlyozok. Az ilyesmi nagyon megnehezíti ezt, és emiatt a megértést is.

5 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. Szerintem meg itt egyszerűen szó sincs verziókról. A két mondat egész egyszerűen nem ugyanazt jelenti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bárcsak szót egybe írjuk, ha erre gondolsz. 100 évvel ez előtt lehet nem így volt, igazából nem tudom, itt miért írtam külön. De olvasva a teljes regényt, az összes párbeszéd és megszólalás ilyen volt. Ez egy darab példa, mert nem akartam onnan idézni.

      Törlés
  3. Én soha nem írnám a mondat közepére a narrációt, mert engem az kiborít. Szerintem a "mondta" rész legyen a megszólalás előtt vagy után. De ha a megszólalás nem egy mondat, hanem több, és feltétlenül ki kell írni a "mondta" részt, akkor az első tagmondat vagy mondat után. Mivel ez a rész megakasztja a párbeszédet (lényegében), és a szereplők szavába vágni csak akkor lehet, ha ők éppen levegőt vesznek - ezt pedig a vesszőknél és a pontoknál teszik meg. Legalábbis szerintem.

    VálaszTörlés