2013. 05. 11.

Hogy nézünk mi ki?

 Érdekes kérdés merült fel bennem a minap: ha E/1.-ben írjuk a regényünket (ami persze nem jelenti, hogy az író maga volna a főszereplő), szükséges-e leírást adnunk magunkról. Külső leírásra gondolok, nem arra, hogy kik vagyunk. Mert az jut megint eszembe, amit korábban itt már leírtam, hogy az író el fogja várni, hogy én barna hajú egyént képzeljek el, akkor is, ha senki nem jelentette ki, hogy az a főszereplő. Most erről nekem sem nagyon van véleményem, bár én leírás párti vagyok mindig, tehát lehet, hogy ebben is. Jacqueline Wilson például általában leírta a főszereplő kinézetét, hiába egyes szám első személyben vetette papírra. Mások azonban nem szokták. Tény azonban, hogy Jacqueline Wilson gyerekkönyveiben sokszor fontos szerepet is játszik a főszereplő önértékelésében, és így a történetben, a kinézet. De hát hol nem? 
 Egyébként a kérdés úgy jutott eszembe, hogy elkezdtem olvasni Lauren Weisbergertől a The Devil Wears Prada c. regényt (tudtommal nincs magyar fordítása, ezért angolul olvasom, bár a kezdődő vizsgaidőszakban leginkább sehogy), és a tizenhatodik oldalon tartva még nem volt külső leírás. Viszont 2006-ban híres film készült belőle, ami viszont bejött Magyarországra, így automatikusan olyannak képzelem a főszereplőt - legalábbis erre számítok. Legnagyobb meglepetésemre, nem minden jelenetben képzeltem teljesen olyannak.
 Egyébként is utálom, mikor a borítóra tesznek egy embert, aki nem is hasonlít arra, amilyennek a könyvben leírják. Elég, ha Louis Sachar: David nem hagyja magát c. regényére gondolunk (úgy látszik, ma ilyen gyerekkönyves példákat hozok), ahol a főszereplő (akinek van leírása, ugyanakkor nem egyes szám harmadik személyben íródott) göndör hajú. Ez fontos, mert Davidet kifejezetten zavarja. Erre a borítón egy egyenes hajú fiú látható. Biztos készült belőle film, nem tudom, lehet, hogy onnan van. Mint ahogy a Kapitány és katona elején is Russell Crow van, hiába szőke a kapitány a könyv szerint. (A filmben Russell Crownak kiszőkítették a haját, de szerintem a képen ez nem igazán látszik.) Úgy gondolom, vannak olyan borítók, amelyekhez csak lefotóztak valakit, legalábbis nem tudom elképzelni, hogy tényleg ennyi mindenből készüljön film (főleg az első kiadások borítóján). Ha filmből van a borító, akkor még megértem, hogy rátették a borítóra a másképp kinéző szereplőt, de egyébként minek? Állítólag Tolkien volt, aki reklamált a Hobbit vagy A Gyűrűk Ura (már nem emlékszem) kapcsán, hogy a rajzoló elolvasta-e egyáltalán a könyvet, mert valami oroszlánt firkantott oda. (Ez természetesen még a kezdetek kezdetén volt, nem Alan Lee-re kell gondolni. Amúgy ez a Hobbit könyvemben volt, mert az elején le van írva, hogyan íródott az, meg pár másik Tolkien-mű.)
 Mindez kissé összeszedetlenre sikerült, és most nézzétek el nekem, hogy nem találok ki egy frappáns lezáró mondatot. Ti mit gondoltok ezekről a dolgokról?

2013. 05. 04.

Dolgok, amiket nem lehet leírni

Ezt a bejegyzést csupán annak szeretném szentelni, hogy tisztelegjek vele egy jó ötlet előtt. Micahel Ende regényében, A végtelen történetben van, hogy a mesevilágban, Fantáziában terjed a Semmi (értsd: így pusztul el a mesevilág). Nekem nagyon tetszett, hogy az író úgy oldotta meg a Semmi leírását, hogy aki ránéz, az megvakul, mert a Semmit nem lehet meglátni. Ez egy nagyon frappáns ötlet, és nagyon eredeti.