2013. 05. 11.

Hogy nézünk mi ki?

 Érdekes kérdés merült fel bennem a minap: ha E/1.-ben írjuk a regényünket (ami persze nem jelenti, hogy az író maga volna a főszereplő), szükséges-e leírást adnunk magunkról. Külső leírásra gondolok, nem arra, hogy kik vagyunk. Mert az jut megint eszembe, amit korábban itt már leírtam, hogy az író el fogja várni, hogy én barna hajú egyént képzeljek el, akkor is, ha senki nem jelentette ki, hogy az a főszereplő. Most erről nekem sem nagyon van véleményem, bár én leírás párti vagyok mindig, tehát lehet, hogy ebben is. Jacqueline Wilson például általában leírta a főszereplő kinézetét, hiába egyes szám első személyben vetette papírra. Mások azonban nem szokták. Tény azonban, hogy Jacqueline Wilson gyerekkönyveiben sokszor fontos szerepet is játszik a főszereplő önértékelésében, és így a történetben, a kinézet. De hát hol nem? 
 Egyébként a kérdés úgy jutott eszembe, hogy elkezdtem olvasni Lauren Weisbergertől a The Devil Wears Prada c. regényt (tudtommal nincs magyar fordítása, ezért angolul olvasom, bár a kezdődő vizsgaidőszakban leginkább sehogy), és a tizenhatodik oldalon tartva még nem volt külső leírás. Viszont 2006-ban híres film készült belőle, ami viszont bejött Magyarországra, így automatikusan olyannak képzelem a főszereplőt - legalábbis erre számítok. Legnagyobb meglepetésemre, nem minden jelenetben képzeltem teljesen olyannak.
 Egyébként is utálom, mikor a borítóra tesznek egy embert, aki nem is hasonlít arra, amilyennek a könyvben leírják. Elég, ha Louis Sachar: David nem hagyja magát c. regényére gondolunk (úgy látszik, ma ilyen gyerekkönyves példákat hozok), ahol a főszereplő (akinek van leírása, ugyanakkor nem egyes szám harmadik személyben íródott) göndör hajú. Ez fontos, mert Davidet kifejezetten zavarja. Erre a borítón egy egyenes hajú fiú látható. Biztos készült belőle film, nem tudom, lehet, hogy onnan van. Mint ahogy a Kapitány és katona elején is Russell Crow van, hiába szőke a kapitány a könyv szerint. (A filmben Russell Crownak kiszőkítették a haját, de szerintem a képen ez nem igazán látszik.) Úgy gondolom, vannak olyan borítók, amelyekhez csak lefotóztak valakit, legalábbis nem tudom elképzelni, hogy tényleg ennyi mindenből készüljön film (főleg az első kiadások borítóján). Ha filmből van a borító, akkor még megértem, hogy rátették a borítóra a másképp kinéző szereplőt, de egyébként minek? Állítólag Tolkien volt, aki reklamált a Hobbit vagy A Gyűrűk Ura (már nem emlékszem) kapcsán, hogy a rajzoló elolvasta-e egyáltalán a könyvet, mert valami oroszlánt firkantott oda. (Ez természetesen még a kezdetek kezdetén volt, nem Alan Lee-re kell gondolni. Amúgy ez a Hobbit könyvemben volt, mert az elején le van írva, hogyan íródott az, meg pár másik Tolkien-mű.)
 Mindez kissé összeszedetlenre sikerült, és most nézzétek el nekem, hogy nem találok ki egy frappáns lezáró mondatot. Ti mit gondoltok ezekről a dolgokról?

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  3. Én Umberto Eco A rózsa neve című regényét olvastam végig úgy, hogy az egyik főszereplőt Sean Conneryként láttam mozogni és beszélni. (Már a könyv olvasásakor tudtam, hogy ő játssza a filmben a szereplőt, noha magát a filmet nem láttam.) Annak ellenére, hogy a könyvben szereplő leírás nem ezt a színészt idézi. Ez a könyv is E/1-ben íródott amúgy, és az elbeszélő külsejéről nincs különösebb leírás (csak annyi, hogy fiatal fiú).
    Szerintem nem annyira fontos mindennek a leírása, rá lehet bízni ezt az olvasóra is. Ráadásul szerintem érdekes felmérést is lehetne készíteni arról, hogy ki hogyan képzel el egy olyan szereplőt (például), akinek a külsejéről semmit nem tud. Persze akkor, ha valami fontos (mondjuk, a főszereplő önbecsülési problémákkal küzd, aminek a súlyfeleslege az oka), akkor azt le kell írni.
    Ami a borítókat (és egyben az illusztrációkat) illeti, én nem különösebben kedvelem őket. Mármint ha lerajzolja valaki a karaktereket, helyszíneket, akkor kapásból befolyásol engem az olvasás során. Hiába írja az író, hogy "szőke" a főszereplő, ha a borítón barna hajú ember szerepel, akkor a főszereplőt nem fogom tudni szőkének képzelni. Egy festmény alá sem írnak részletes leírást a festményen látható dolgokról, mert az kapásból egy értelmezést ad. De az értelmezés a szemlélő feladata. Ezért szerintem egy regény esetében sem szabad illusztrációkat csatolni a szöveghez (legalábbis nem túl sokat). Ha egy könyvben folyton illusztrációkba botlom, akkor az az érzésem, hogy a könyv kiadója azt hiszi, én magamtól nem tudom elképzelni a leírtakat.

    VálaszTörlés