2013. 07. 04.

Az ötlet és az eredmény



"A kész mű sosem egyezik a tökéletes álommal, mely a művészben megszületett."

/William Faulkner/

  Egy író egyik legnagyobb problémája, hogy a kész mű sosem lesz olyan, mint amilyennek elképzelte. Ez nem az író hibája, vagy ha mégis, akkor az összesé. Ez ugyanis valószínűleg mindenkivel így van. Sokat gondolkodtam azon, miért fordulhat ez elő. Miért lehetséges, hogy valaki kitalál valamit, részletesen kidolgozza, és valóban pont úgy írja le, ahogyan az a fejében megszületett, de mégsem azt kapja, amit akart? Először eszembe jutott, hogy talán azért, mert - én legalábbis - gyakran elkezdem magamban fogalmazgatni a szöveget, ha éppen nincs nálam jegyzetfüzet, vagy kedvem nincs leírni, vagy - ami a leggyakoribb -, nem feltételezem, hogy érdemes lenne elsőre leírni, és aztán leíráskor, még ha azonnal előkapok is egy lapot, természetesen már nem sikerül szó szerint ugyanúgy megfogalmazni a mondatokat, és úgy más lesz a leírt szöveg. Aztán abból a szövegből jutnak eszembe további gondolatok, és a végén ugyebár kijön valami más. De ez mégsem jó elképzelés, mert az eredmény akkor is más lesz, ha az ember leírja azonnal a gondolatait.
  Most úgy gondolom, nagyjából két oka lehet ennek a jelenségnek. Egyrészt, hogy teljesen azonnal sosem lehet semmit leírni, hiszen már valamennyi kell, hogy legyen a fejünkben az ötletből ahhoz, hogy tudjuk, megírásra érdemes. Másodszor - bár ez inkább ez alá tartozik - az író a hatást képzeli el, és a mondanivalót. Valahogy inkább a kitalált világot vagy közeget képzeljük el, nem a módot, ahogy leírjuk majd. Mi tudjuk, mit akarunk létrehozni, és összességében kezeljük a történetet. Már csak azért is, mert sokan, akik írnak, és akiket ismerek, azt állítják - és ezzel magam is így vagyok -, hogy azt tudják, mi lesz a történet eleje, és azt is, mi a vége, de a közepe közben alakul ki. Úgy gondolom, ez nem véletlen: azért lehet így, mert ezektől elég erősen függ a mondanivaló. A mű közepét lehet egyik vagy másik irányba kanyarítani, de a végét nem. 
  Persze azért a történetet lehet finomítani, szerkeszteni, és például az egyes szereplők mondatait átírogatni, de a történet végül is részletekből áll össze. A fejünkben viszont az egészet birtokoljuk. Aki olvassa a könyvet, az hallja a szereplő összes mondatát - az író a kitalálási fázisban nem.
  Mégis, valamilyen szinten vissza lehet adni, amit elképzeltünk, különben nem lenne sok értelme az írásnak, de tudni kell, hogy a könyv alkotási folyamata során a dolgok mindig átalakulnak.

6 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés