2013. 07. 28.

Írói szerepek

  Akartam már régóta írni egy bejegyzést a témában, de sosem tudtam összeszedni a gondolataimat - konkrétan nem volt sok mondani valóm, bevallom férfiasan. :) (Igen, ez egy szójáték volt a cikkben.) Aztán jött Rowling története, amit felhozhatok példának. Biztos hallottatok róla, hogy J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt krimit (The Cuckoo's Calling), de lebukott. Nem csak az írói alteregó, de a főszereplő, Cormoran Strike is férfi. Valahol azt olvastam - elnézést, de a forrást nem tudom megjelölni -, hogy mielőtt kiderült volna a turpisság, egyes kritikusok már hangot adtak olyan véleményeknek, amelyek utólag viccesnek tűnhetnek. Ilyen volt például az a cikk, mely megemlítette, milyen döbbenetes, hogy egy férfi szerző a könyvben felbukkanó női ruhákat olyan részletességgel és "szakértelemmel" (túlzás) ismeri, ahogyan bemutatta őket. (Itt jegyezném meg: nem olvastam a regényt.)

Pont erről akartam egy bejegyzést írni korábban. Emlékszem, amikor kicsi voltam, és még a könyvesboltok gyerek részlegét nézegettem, mindig megálltam Thomas Brezina Fiúk kizárva!-sorozatainál, és azon törtem a fejem, hogy az vajon mennyire ironikus, hogy egy férfi szerző írja (íratja, íratják vele, stb.) rá a regényeire, hogy "Fiúk kizárva!" Mivel nem tetszettek más regények az írótól, nem vettem meg ezeket, annyira azért nem voltam kíváncsi. De mindig úgy éreztem, hogy ezzel nagy felelősséget vállal. Most vagy tud valami ügyeset, vagy olyan történetekről és problémákról ír, amelyeket fiú szereplőkkel is ugyanúgy meg lehetne írni "Lányok kizárva!" felirattal.
  A kérdés azért érdekes, mert, bár én nő vagyok, az én regényeimnek és novelláimnak is legtöbb esetben (de nem mindig)  férfi a főszereplője. Bizonyos műfajokban talán nem is annyira fontos ez a kérdés. Például pont a krimik esetében pechje volt Rowlingnak, hogy ilyen ruhás téma szóba került. (Nem ezen bukott le, de érdekes megemlíteni.)
  Én nem gondolom, hogy ne lehetne belehelyezkedni a másik fél szemszögébe, hiszen ennyi erővel akárkinek a szerepébe nehéz lenne belehelyezkedni (nyilván nem történt meg velünk minden egyes szó, amit leírunk). Végül is a dolgot végiggondolva arra jutottam, hogy (jó) író éppen abból az emberből lesz, aki kellő empátiával, és főleg fantáziával bele tud helyezkedni egy olyan szituációba, ami vele nem történt meg, és nem is fog valószínűleg - akár a nemi különbségek miatt, akár azért, mert más korban él, akár azért, mert mondjuk egy betegségről ír, amit nyilvánvalóan nem kíván magának, akár azért, mert a története a jövőben játszódik. Persze ez nem helyettesíti az alapos utánanézést, háttérmunkát, azt, hogy beleássuk magunkat a témába, és egészen a szakértőjévé válunk annak, amiről írunk. 
  Ti mit gondoltok minderről?

5 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Az egyik tanárom adta azt a tanácsot, hogy kezdő íróként írjunk rövid történeteket (novellákat, vagy csak amolyan ujjgyakorlatokat) E/1-ben, de az elbeszélő ne a saját személyiségünk legyen, hanem valaki más. Találjunk ki egy embert, aki más korú és foglalkozású, mint mi (legjobb, ha még másik nemű is), és írjunk az ő nevében. Azért tegyünk így, mert ezáltal jobban bele tudjuk képzelni magunkat valaki más bőrébe, aminek a későbbiekben nagy hasznát fogjuk venni.

    VálaszTörlés
  5. sziasztok😊
    Én is gondoltam arra, hogy elkezdek Novellákat írni. Lenne egy kérdésem: Egy regényt külső, vagy belső szemszögből jobb írni?

    VálaszTörlés