2013. 10. 22.

Az igazság az írói válságról


Régen úgy mondták, hogy írói válság, de manapság szó szerint fordítják angolból, és írói blokk a neve, bár nem tudom, miért kellett ezt átvenni. Azt is hallottam már, hogy a két dolog nem ugyanaz, de én most egynek veszem, mert akkor sem volt kifejtve, hogy ha volna különbség, ugyan mi volna az. Manapság népszerű téma ez, találni róla vicceket, humoros képeket, és még a HVG Pszichológia múltkori száma is szentelt neki két oldalt, amit ajánlottam is annak idején. Még pólót is láttam az angol "Írói válság - amikor a kitalált barátaid nem beszélnek veled" felirattal. Leslie L. Lawrence véleménye az írói blokkról olyan szinten agyonidézgetett (blogokon, posztokban, stb.), hogy már biztos nem lepek meg vele senkit. "Az ihlet a lusta írók kifogása" - mondta. Én nem értek egyet vele, és el is mondom, hogy miért.

De előbb szembesítsük Ancsel Éva mondásával: "Az író tud írni. A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni." És talán Vörösmarty mondta, hogy nem az tesz valakit íróvá, ahogy ír, hanem az, ahogy válogat az írásai közül. (Nem biztos forrás, bocs.) De a dolog kulcsa nem ez, mert amikor rossz művet írunk, akkor is lehetünk egyfajta ihletett állapotban, és nem érezzük rosszul magunkat, márpedig az írói blokk nem egy kellemes érzés. Itt szögezném le: az nem írói válság, amit négy órán keresztül érzel. Az egy napi hangulat. 

Leslie L. Lawrence idézetét azért nem érzem helyesnek, mert félrevezető. Jogos, hogy ha van egy ötletünk, azt szorgalom kérdése írásba öntenünk, azonban erőltetetten csak ponyvát lehet írni, mármint azzal a hozzáállással, hogy na most csak azért is, ha törik, ha szakad. Az írói válság nem az, amikor nem jön az ihlet, és nem is lustaság, mert azt érzi az ember, ha lusta, de attól még nem érzi magát üresnek, lehet, hogy tele van ötletekkel. A lustaság az, amikor nincs kedved leírni, és nincs benned annyi akaraterő, hogy erőt vegyél magadon. Ez a magánügyed, sokra nem mész vele, de nem kell önsegélyező könyveket olvasnod miatta. 

A "félelem a fehér laptól" jelenséget sem kell összekeverni vele. Ez egy újonnan tárgyalt dolog, de nem biztos, hogy ilyen kacifántos nevet kellett volna neki adni, mert kábé olyan, mint a takarítónőre a higiénia menedzser. Lehet, hogy létezik ilyen, ez ötlettelenség, illetve azért érzed, mert unatkozol, és szeretnéd, ha lenne ötleted (mondjuk egy váróteremben ülve), vagy mert úgy érzed, illene, hogy legyen. De egy énekes sem ad koncertet, ha nincs beskálázva. 

Véleményem szerint nem az az írói válság, amikor nem jut eszedbe egy új regényötlet. Tulajdonképpen elég nagyképű kijelentés, hogy ha nincs ötleted, az válság. És irreális elvárást is támaszt az írókkal szemben, amitől valóban érezhetik rosszul magukat, és ez akár elő is idézhet írói válságot. Azért ezt nevezhetjük éppen írói válságnak, szokták is, csak ez nekem mindig olyan furcsa volt. Ez azt feltételezi ugyanis, hogy az író egy gépezet, amelybe folyamatosan áramlanak az ötletek, és ha éppen nem, akkor elromlott. Ez a szemléletmód biztos hozzájárul egy ilyen rossz időszak kialakulásához. Persze, ha valaki hivatásos író, elég szar helyzetben van - már bocsánat -, ha nincs ötlete, főleg, ha szerződés is köti, ez tény. 

Egy dolog biztosan írói válságnak tekinthető szerintem - sőt, igazából szerintem ez az írói válság (esetleg a legutóbb említett mellett), mégpedig az, amikor egy már meglévő történeted közepén blokkolsz le. És nem azért, mert nincs ötleted, hanem ennél mélyebb okból. Olyasmiről van szó, hogy félsz, hogy rossz lesz, amit írsz, vagy hogy nem klappolnak a dolgok (például, ha úgy, mint én, és még sokan, előre a végét és az elejét ismered a történetnek, de a közepét nem). Nem érzed magad a történet urának, és összességében eléggé nyomasztó a dolog. És mivel fontos számodra, elég ciki, ha értéktelennek érzed. Ez így még mindig elég hisztisnek hangzik, de itt nem kis félelemre és leblokkolásra kell gondolni, hanem valóban egy depresszívebb állapotra, ami akár az írástól független cselekvésekre is rányomhatja a bélyegét. Igazi írói válságba kerülni azért már egy szint ugrást jelent, mert csak azok az alkotók kerülhetnek ilyen helyzetbe, akik felelősséget éreznek az epikus hitelesség, illetve egyáltalán bármi iránt, amit írnak. Csak egy komoly írónak okoz problémát, hogy utánanézett egy tudományos területnek, amihez szüksége van mondjuk egy krimihez, és az nem egyezik az egésznek a mondanivalójával. Velem ilyen akkor történt, amikor az egyik barátom közölte, hogy a történet jó, de a főszereplő egyik legfontosabb cselekvésének egyszerűen nem logikus a mozgatórugója. Illetve ekkor még nem, hanem mikor egyre jobban elmélyedtem benne, és egyes megoldások teljesen más mondanivalót hoztak ki. Mindegy, a cikk nem erről szól, csak egy példa volt, én egy régebbi ötletemmel próbáltam/-om megmenteni a sztorit. De ez önmagában még mindig lehetne sima ötlettelenség. Saját véleményem szerint az írói válság különös jellemzője, hogy nem csak arra hat ki, amivel kapcsolatban megrekedtél. Az összes párhuzamosan írt műved, a legtöbb műfaj, amiben alkotsz, megakad. Tehát az alkotói folyamat az, amit a dolog érint, ezért nem keverendő azzal, amikor nincs kedved leírni valamit, mert inkább sakkozol. Persze előfordulhat, hogy a novellák közben felvirágoznak, de semmi más, mondjuk a versek, a regények, a drámák nem működnek. És az írói blokk jellemzője, hogy szíved szerint hagynád a francba, de mégsem teszed - bár ez sokszor az egész írói lét jellemzője és lényegi eleme. Valamint az, hogy ha mégis nekiülsz az írásnak, nem kerülsz a flow állapotába. Ez egy pszichológiai megnevezés, mely az Amerikában élő magyar pszichológustól, Csíkszentmihályi Mihálytól származik, és amely egyre inkább a pszichológia népszerűbb, közismertebb részéhez tartozik. Ezt a nevet adta annak a folyamatnak, amikor úgy belemerülsz valamibe, hogy nem veszed észre az idő múlását, nem figyelsz másra, stb. Ehhez olyan elfoglaltság kell szerinte, ami épp meghaladja a képességeinket, tehát energiába kerül, de nem esik nehezünkre. Az ember hobbija tud flow-t kiváltani általában, ami írók esetében például az írás (is lehet).

És hogy mit tegyen az ember? Nos, ha lenne egyértelmű tanács, nem ilyen cikkeket írogatna mindenki erről a dologról. Saját tapasztalatom szerint az, ha új dolgokba kezdesz, jó ötlet. Nem biztos, hogy bármin segít, de a kedveden javíthat. Ezt az idézetet pedig nagyon érdemes megfogadni: "Write a short story every week. It's not possible to write 52 bad short stories in a row." /Ray Bradbury/ (Azaz: írj egy novellát minden héten. Nem lehetséges 52 rossz novellát írni egyhuzamban.")

Az írói válság előidézője elsősorban magad vagy, (de a közönség is lehet, lásd fent az 5. bekezdést), viszont biztosan nehezebb kimászni belőle, ha az ő vélt véleményükre koncentrálsz. Azért emeltem ki a "vélt" szót, mert egyébként sem tudhatod egyértelműen, ki mit gondol, de még azt sem, hogy bárki is elolvassa majd, amit írsz, akkor meg fölösleges a kedvükre tenni. "You would go mad if you began to speculate about the impact your novel might have while you were still writing it." /Jonathan Coe/ (Vagyis: megőrülnél, ha a regényed jövőbeli hatását kalkulálnád, miközben írod.)

Mindez persze nem egzakt tudomány, csak a véleményem. De ennél hivatalosabbat úgysem fogsz olvasni, hacsak nem valami pszichológus tudományos munkájában. Kivéve persze a Wikipédiát.

Azért ne feledd, hogy "attól, hogy senki sem ért meg, még nem biztos, hogy művész vagy".








2013. 10. 21.

Az ebook

Ma már nem is trendi az a blog, amelyik nem ír egy cikket az ebook megjelenéséről. Erről is írni kell, csakúgy mint bizonyos ifjúsági trendekről, például a mémekről, vagy arról, hogy páran a YouTube-on lettek népszerűek, szóval olyasmikről, amiket mindenki tud, ezt az érzést azonban az újság-/blogíró elnyomja magában, és ír egy cikket, ami elkészül, az olvasó meg elolvassa, és ugyan többet nem tud meg belőle, hiszen lehet, hogy a célközönség megegyezik azzal, akiről szól a dolog, de hát olvasmánynak olvasmány. Ezért én most lényegre törő leszek, mikor leírom a véleményem az ebookról. 


Én ezzel a mondattal értek egyet: "Az író ellensége nem a kalózkodás, hanem az ismeretlenség." Tim O'Reilly mondta, és ezzel megfelelően rávilágított arra, amit én is gondolok a dologról. A pénz ugyanis sosem szokott eszembe jutni, ha könyvkiadásról van szó. Persze mint olyasvalaki, aki szerkesztőnek tanul, kissé kétségbe ejtő, vajon milyen helyzetben lesznek a kiadók, de azt gondolom, az ebook könyveket is el kell valakinek készítenie, el kell látnia ISBN-számmal, megfelelő formázással, stb., mert az írók még mindig nem szerkesztők. Amerikában állítólag a verseket szép, illusztrált, kézi készítést imitáló könyvekben adják ki, mivel az ebook olvasók eInk-je csak fekete-fehér megjelenést tud produkálni, és ezekkel a szép kiadásokkal a kiadók kompenzálni próbálnak - állítólag sikerrel (pénzügyileg nem tudom, de népszerűnek népszerű).

Van, aki abban bízik, hogy a jövőben nem lesznek kiadók, csak honlapok, ahová mindenki feltölti a műveit, és nem kell majd a kiadóknak küldözgetni az írásokat. Szerintem ez borzasztó mennyiségű konkurenciát okozna, és hatalmas kavalkádot, ráadásul az embernek magának kellene megszerveznie a reklámozást, plakátokat, stb., bár néhány honlap biztos feltalálná magát, és ráállna a témára - és az már megint kiadó volna. 

Az, hogy a könyv nem biztos, hogy eltűnik, mint ahogy van ma még bakelit és CD is, azt a fenti képen kívül még más honlapok, fórumok is szemléltetik, aki akar, menjen át bármelyikre, és olvassa el ezeket az érveket a sajátos hangulattól a könyv illatáig. (Utóbbit azért én elég gyenge érvnek tartom, mert egyetlen találmányt sem tartott még vissza világhódító útjáról egy szag.) Én annyit fűznék hozzá, hogy használok ebook olvasót, de kellemetlennek tartom - azon túl, hogy néha egyszerűen kimaradnak a szavakból az ő és ű betűk) ezt a virtuális könyv dolgot, mármint azt, hogy nem érzem, mennyi van hátra az olvasásból. Nem azért, mert unalmas, hanem mert így a könyv valahol lebeg az éterben, olyan megfoghatatlan (most nem szó szerint). Rendben van, hogy alulra oda van írva, hogy 23. oldal a 254-ből, de ez olyan, mint amikor az ember vezetni tanul, és látja ő, hogy mekkora az autó, de azért mégsem érzi még teljesen a szélességét, és nehezebben tartja sávban, mint aki már megszokta. De persze a világ engem sem fog megkérdezni, hogy változzon-e.

Mikor Jon Bon Jovitól egyszer egy interjúban megtudakolták, hogy mit szól a digitális letöltésekhez, azt mondta, zenészként zavarja, de hallgatóként használja.

Minden esetre nekem nincs konkrét véleményem, de nagyon kikívánkozott belőlem valami az ebookokról, mert tényleg mindenhol ez folyik a csapból is, de mindenhol ugyanaz a négy mondat. 

Hogy készül a könyv magyarul? 2.,

Korábban linkeltem egy cikksorozatot Hogyan készül egy könyv magyar kiadása? címmel. Rákattintva egy kiadó oldalára jut a látogató, ahol alul tovább olvashatja a folytatásokat, de csak az első néhány cikket linkelték alul. Ezért én most az utolsót itt megmutatom Nektek, alul pedig tovább tudtok menni az egyel korábbira. Ez az elektronikus könyvekről szól, azt pedig Árképzés és terjesztés címmel publikálták. Innen megtalálod  a korábbi cikkeket is mindet.


2013. 10. 20.

Tévhitek az írókról


Nem vagyok híve a panaszkodós posztoknak, de egy ideje gyűlnek a pontok ehhez a bejegyzéshez. Mielőtt bármit is leírok, szeretném kijelenteni, hogy ez alkalommal súlyosan általánosítok, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki találkozik mindezekkel a dolgokkal. Hozzáfűzendő az is, hogy főleg arról az időszakról szól, amikor az ember még tizenéves, bár én már túl vagyok ezen a korszakon, és feltételezem, hogy a blog olvasói közül is néhányan. Azért jó pár felsorolt pont később is érvényes lehet. Nem kérek kommentben vigasztaló megjegyzéseket, hogy ne legyek szomorú, vagy ne sértődjek meg, mert a poszt eredete nem ez, egész egyszerűen csak össze akartam gyűjteni ezt a pár megélt dolgot.
  
  Amiről tehát írok az az, hogy miket gondolnak a többiek - leggyakrabban jó ismerősök, családtagok - az emberről, ha tudják, hogy ír. 

1., Róluk írsz.
Ha egy unalmas pillanatban (valamire várakozva, hosszú vonatúton, stb.) mások társaságában előveszel egy jegyzetfüzetet, valaki megjegyzi: "most leírja, hogy összevesztünk". Ha jobban beleélik magukat a humorba, még idézik is, ami szerintük a papírra kerül. Érdekes, hogy a társaság tisztában van vele, hogy nem naplót írsz, de nem igazán érdekli őket ez a műfaji különbség. Márpedig ez azt jelenti, hogy hajlamosnak néznek annyira a klisére, hogy magadról írsz. Persze írhatnál magadról is, néhány jó írónak sikerült, de nem úgy, ahogyan a legtöbben csinálják.

2., Arról írsz, amiről álmodozol
Ez nagyjából az előzőből következik. Mikor elhagyták azt a hitet, hogy saját magadról írsz, akkor következik ez. (De képesek párhuzamosan is működtetni a két tévhitet.) Annyi a dolog, hogy ha a történeted főszereplője például egy énekes, akkor azt te azért írtad, mert hasonló elismertségre, rajongásra vágysz, és még mindig álomvilágban élsz, pedig .... éves vagy (mindegy mennyi). 

3., Szólni kell neked, hogy ebből nem fogsz megélni
Eddig ezt nem tudtad.

4., Nem hiszik el, hogy jó
Ezért nem tudom hibáztatni őket. Őszintén szólva még én sem hiszem el valaki más írásáról, hogy jó, amíg nem olvastam. Nem is igazán várhatja el az ember valakitől, akinek nem mutatta meg az írását, hogy ezt mégis elhiggye. Viszont a következő pont is ide tartozik.

5., Akinek nem adod oda, azt utálod
Tény, hogy aki nem alkotott még verset, prózát, zenét, színdarabot, dalt, festményt, nem igazán tudja elképzelni ennek a személyes voltát, és azt, hogy nem akarod kiadni a kezedből. El lehet neki magyarázni, de van, aki nem érti meg. Ha az illető az édesanyád/édesapád, akkor még antiszociális is vagy.

6., Ha nő vagy (jelen kontextusban inkább lány), akkor szerelmes regényt írsz, vagy aktuálisan divatos női műfajban alkotsz, a főszereplő a legszebb férfival fog összejönni (ja, férfi főszereplő szóba se kerül), és ha fiúknak el kellene olvasniuk, amit írsz, nem bírnák ki ép idegekkel. Ha fiú vagy, nem is tudom, talán strébernek néznek, vagy nyálasnak, vagy nem téged hívnak bulizni? (Kommentben érdekel, a fiúk tudnak-e valami ilyesmit mondani.)
Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, na de mégis. A nők egyébként több alapot adtak erre a feltételezésre. "I had a romance novel inside me, but I paid three sailors to beat it out of me with steel pipes" - mondta Patton Oswald. 

7., Miért nem foglalkozol valami rendes dologgal?
Ez akár még jogos is lehetne, de nyilván senki sem ír a nap 24 órájában. Biztos mások is rengeteg dolgot csinálnak amellett, van, aki az orvosit is elvégzi közben. 

8., Szívesen lennél újságíró is
Erre csak annyit, hogy ez nem következik belőle automatikusan. Nem egészen úgy működik a dolog, hogy "igen, X szeret írni".

9., Szólni kell, hogy a kiadók rögtön nem fogják kiadni a művedet, és hogy az ilyesmi hosszú út
A hozzáfűzést lásd a 3., pontnál. 

10., Azt hiszik, egy könyvet egyszer megírsz, és kész
A dátumok a könyveken nem azt jelentik, hogy az évben írta őket a szerző, hanem hogy akkor készültek el (kiadói értelemben). A legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy ez nem egy "elején elkezdem, egyszer csak a sok mondat végére érek" folyamat, de erről külön cikket szeretnék egyszer írni, ráadásul igazságtalan dolog lenne az írósággal összehozni, mert az énekesekről sem tudják sokan, hányszor éneklik fel a dalokat, mire azok lemez kész állapotba kerülnek (és hány dal van, amit teljesen felvesznek, majd sosem adnak ki), ahogy a filmekről sem gondolják, hogy akkor is többször vesznek fel egy jelenetet, ha jól sikerül, és nem csak akkor, ha valamelyik színész elrontja. Illetve tudják, csak sokakban nem tudatosul. Az énekeseknek és a filmeseknek az az előnye, hogy a YouTube tele van ki nem adott dalokkal, illetve törölt jelenetekkel, de nem nagyon látni olyan mondatokat a neten, amiket egyszer már kitöröltek, még akkor sem, ha az író elmenti az összes létező változatot. 







Az Aranymosásról

Biztosan hallottatok már az Aranymosásról. Némi összeg fejében beküldhettek kéziratot, melyről szívesen véleményt mondanak, de virtuális kreatív írás tanfolyamon is részt vehettek. Saját tapasztalatom nincs a dologról, de egy másik blogon olvashattok tapasztalatokat.
Az Aranymosásról magáról itt találtok információkat:
Íróiskola
Alapozó modul
Leírás és világteremtés modul