2013. 10. 22.

Az igazság az írói válságról


Régen úgy mondták, hogy írói válság, de manapság szó szerint fordítják angolból, és írói blokk a neve, bár nem tudom, miért kellett ezt átvenni. Azt is hallottam már, hogy a két dolog nem ugyanaz, de én most egynek veszem, mert akkor sem volt kifejtve, hogy ha volna különbség, ugyan mi volna az. Manapság népszerű téma ez, találni róla vicceket, humoros képeket, és még a HVG Pszichológia múltkori száma is szentelt neki két oldalt, amit ajánlottam is annak idején. Még pólót is láttam az angol "Írói válság - amikor a kitalált barátaid nem beszélnek veled" felirattal. Leslie L. Lawrence véleménye az írói blokkról olyan szinten agyonidézgetett (blogokon, posztokban, stb.), hogy már biztos nem lepek meg vele senkit. "Az ihlet a lusta írók kifogása" - mondta. Én nem értek egyet vele, és el is mondom, hogy miért.

De előbb szembesítsük Ancsel Éva mondásával: "Az író tud írni. A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni." És talán Vörösmarty mondta, hogy nem az tesz valakit íróvá, ahogy ír, hanem az, ahogy válogat az írásai közül. (Nem biztos forrás, bocs.) De a dolog kulcsa nem ez, mert amikor rossz művet írunk, akkor is lehetünk egyfajta ihletett állapotban, és nem érezzük rosszul magunkat, márpedig az írói blokk nem egy kellemes érzés. Itt szögezném le: az nem írói válság, amit négy órán keresztül érzel. Az egy napi hangulat. 

Leslie L. Lawrence idézetét azért nem érzem helyesnek, mert félrevezető. Jogos, hogy ha van egy ötletünk, azt szorgalom kérdése írásba öntenünk, azonban erőltetetten csak ponyvát lehet írni, mármint azzal a hozzáállással, hogy na most csak azért is, ha törik, ha szakad. Az írói válság nem az, amikor nem jön az ihlet, és nem is lustaság, mert azt érzi az ember, ha lusta, de attól még nem érzi magát üresnek, lehet, hogy tele van ötletekkel. A lustaság az, amikor nincs kedved leírni, és nincs benned annyi akaraterő, hogy erőt vegyél magadon. Ez a magánügyed, sokra nem mész vele, de nem kell önsegélyező könyveket olvasnod miatta. 

A "félelem a fehér laptól" jelenséget sem kell összekeverni vele. Ez egy újonnan tárgyalt dolog, de nem biztos, hogy ilyen kacifántos nevet kellett volna neki adni, mert kábé olyan, mint a takarítónőre a higiénia menedzser. Lehet, hogy létezik ilyen, ez ötlettelenség, illetve azért érzed, mert unatkozol, és szeretnéd, ha lenne ötleted (mondjuk egy váróteremben ülve), vagy mert úgy érzed, illene, hogy legyen. De egy énekes sem ad koncertet, ha nincs beskálázva. 

Véleményem szerint nem az az írói válság, amikor nem jut eszedbe egy új regényötlet. Tulajdonképpen elég nagyképű kijelentés, hogy ha nincs ötleted, az válság. És irreális elvárást is támaszt az írókkal szemben, amitől valóban érezhetik rosszul magukat, és ez akár elő is idézhet írói válságot. Azért ezt nevezhetjük éppen írói válságnak, szokták is, csak ez nekem mindig olyan furcsa volt. Ez azt feltételezi ugyanis, hogy az író egy gépezet, amelybe folyamatosan áramlanak az ötletek, és ha éppen nem, akkor elromlott. Ez a szemléletmód biztos hozzájárul egy ilyen rossz időszak kialakulásához. Persze, ha valaki hivatásos író, elég szar helyzetben van - már bocsánat -, ha nincs ötlete, főleg, ha szerződés is köti, ez tény. 

Egy dolog biztosan írói válságnak tekinthető szerintem - sőt, igazából szerintem ez az írói válság (esetleg a legutóbb említett mellett), mégpedig az, amikor egy már meglévő történeted közepén blokkolsz le. És nem azért, mert nincs ötleted, hanem ennél mélyebb okból. Olyasmiről van szó, hogy félsz, hogy rossz lesz, amit írsz, vagy hogy nem klappolnak a dolgok (például, ha úgy, mint én, és még sokan, előre a végét és az elejét ismered a történetnek, de a közepét nem). Nem érzed magad a történet urának, és összességében eléggé nyomasztó a dolog. És mivel fontos számodra, elég ciki, ha értéktelennek érzed. Ez így még mindig elég hisztisnek hangzik, de itt nem kis félelemre és leblokkolásra kell gondolni, hanem valóban egy depresszívebb állapotra, ami akár az írástól független cselekvésekre is rányomhatja a bélyegét. Igazi írói válságba kerülni azért már egy szint ugrást jelent, mert csak azok az alkotók kerülhetnek ilyen helyzetbe, akik felelősséget éreznek az epikus hitelesség, illetve egyáltalán bármi iránt, amit írnak. Csak egy komoly írónak okoz problémát, hogy utánanézett egy tudományos területnek, amihez szüksége van mondjuk egy krimihez, és az nem egyezik az egésznek a mondanivalójával. Velem ilyen akkor történt, amikor az egyik barátom közölte, hogy a történet jó, de a főszereplő egyik legfontosabb cselekvésének egyszerűen nem logikus a mozgatórugója. Illetve ekkor még nem, hanem mikor egyre jobban elmélyedtem benne, és egyes megoldások teljesen más mondanivalót hoztak ki. Mindegy, a cikk nem erről szól, csak egy példa volt, én egy régebbi ötletemmel próbáltam/-om megmenteni a sztorit. De ez önmagában még mindig lehetne sima ötlettelenség. Saját véleményem szerint az írói válság különös jellemzője, hogy nem csak arra hat ki, amivel kapcsolatban megrekedtél. Az összes párhuzamosan írt műved, a legtöbb műfaj, amiben alkotsz, megakad. Tehát az alkotói folyamat az, amit a dolog érint, ezért nem keverendő azzal, amikor nincs kedved leírni valamit, mert inkább sakkozol. Persze előfordulhat, hogy a novellák közben felvirágoznak, de semmi más, mondjuk a versek, a regények, a drámák nem működnek. És az írói blokk jellemzője, hogy szíved szerint hagynád a francba, de mégsem teszed - bár ez sokszor az egész írói lét jellemzője és lényegi eleme. Valamint az, hogy ha mégis nekiülsz az írásnak, nem kerülsz a flow állapotába. Ez egy pszichológiai megnevezés, mely az Amerikában élő magyar pszichológustól, Csíkszentmihályi Mihálytól származik, és amely egyre inkább a pszichológia népszerűbb, közismertebb részéhez tartozik. Ezt a nevet adta annak a folyamatnak, amikor úgy belemerülsz valamibe, hogy nem veszed észre az idő múlását, nem figyelsz másra, stb. Ehhez olyan elfoglaltság kell szerinte, ami épp meghaladja a képességeinket, tehát energiába kerül, de nem esik nehezünkre. Az ember hobbija tud flow-t kiváltani általában, ami írók esetében például az írás (is lehet).

És hogy mit tegyen az ember? Nos, ha lenne egyértelmű tanács, nem ilyen cikkeket írogatna mindenki erről a dologról. Saját tapasztalatom szerint az, ha új dolgokba kezdesz, jó ötlet. Nem biztos, hogy bármin segít, de a kedveden javíthat. Ezt az idézetet pedig nagyon érdemes megfogadni: "Write a short story every week. It's not possible to write 52 bad short stories in a row." /Ray Bradbury/ (Azaz: írj egy novellát minden héten. Nem lehetséges 52 rossz novellát írni egyhuzamban.")

Az írói válság előidézője elsősorban magad vagy, (de a közönség is lehet, lásd fent az 5. bekezdést), viszont biztosan nehezebb kimászni belőle, ha az ő vélt véleményükre koncentrálsz. Azért emeltem ki a "vélt" szót, mert egyébként sem tudhatod egyértelműen, ki mit gondol, de még azt sem, hogy bárki is elolvassa majd, amit írsz, akkor meg fölösleges a kedvükre tenni. "You would go mad if you began to speculate about the impact your novel might have while you were still writing it." /Jonathan Coe/ (Vagyis: megőrülnél, ha a regényed jövőbeli hatását kalkulálnád, miközben írod.)

Mindez persze nem egzakt tudomány, csak a véleményem. De ennél hivatalosabbat úgysem fogsz olvasni, hacsak nem valami pszichológus tudományos munkájában. Kivéve persze a Wikipédiát.

Azért ne feledd, hogy "attól, hogy senki sem ért meg, még nem biztos, hogy művész vagy".








4 megjegyzés: