2013. 11. 30.

Amit a szereplők akarnak



"First, find out what your hero wants, then just follow him!"
/Ray Bradbury/
(Először találd ki, mit akarnak a hőseid, aztán kövesd őket!)

Egészen könnyűnek hangzik. És egyébként igaz is. Jó történetet nem úgy lehet írni, ha azt mondod, hogy szeretném, ha Béla szereplő elmenne a boltba, hanem úgy hogy történnek dolgok, és végiggondolod, mit akarhat Béla szereplő, és ha abból nem az következik, hogy elmejen a boltba, akkor erről le kell mondanod. Kurt Vonnegut mondását is gyakran idézik, miszerint a szereplőknek vágyniuk kell valamire, még akkor is, ha az csak egy pohár víz. 
  Igen, és ez egészen jónak is tűnik, persze, tudjuk, mit akar a szereplőnk, dőlünk hátra elégedetten. De minden szereplőnek vágynia kell valamire? Alapvetően még mindig igen a válasz, mert én ezt tényleg kipróbáltam a gyakorlatban: volt egy történetem, ami kezdetben még nem a legnagyobb szám volt, 14 éves voltam, mikor belekezdtem. A főszereplőnek sok segítője volt, és nagyjából nem vágytak másra, mint hogy segítsék őt, ami nyilván nem volt túl realisztikus. Azóta átírtam, és csak ennyitől egy kacifántos, érzelmi szálakat, és árnyaltabb karaktereket felvonultató történet lett - más kérdés, hogy van-e tehetsége az embernek megírni, de az ötlet javult.
  Mégis egy kis dilemmát okozott nekem az a dolog, hogy minden szereplő vágyjon valamire. Úgy értem, minden. Mert valóban, ez egy nagyon jó eszköz, de volt, akinek egyszerűen tényleg nem volt mire vágynia, élte a boldog kis életét - szereplő életét -, és aztán rájöttem, hogy a valóságban is vannak ilyen emberek. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy sok ember, a napi rutin mellett, amikor hazajön valahonnan fáradtan, akkor többre vágyik, mint egy kiadós alvás, egy pohár tej, vagy televíziónézés. Vagy, hogy amire vágyik, az valóban létező dolog. Úgy értem, arra sokan vágynak, hogy alapítsanak egy Disney Landet, vagy például a tinédzserek, hogy úgy nézzenek ki, mint egy top modell, de ezek olyan vágyak, amelyek nem a reális világ tartozékai. Persze, ezekből is lehet jó kis könyvet írni. Hogyan is hat az emberre, ha olyasmire vágyik, amit regényekből ismer, elhiszi, hogy az emberek tényleg olyanok, mint az interneten, vagy a romantikus könyvekben? Ennek lett áldozata Bovaryné is. 
  A kérdés továbbra is nyitott: mindegyik szereplőnek kell valamire vágynia? Nem lehet egyszer csak megelégedett, vagy beletörődött? Hiszen erről is annyi irodalmi mű született, például a realizmus kori orosz szerzők művei, A köpönyeg, meg a hivatalnok-novellák, stb., amelyek szereplői persze mind-mind olyan emberek voltak, akik vágytak volna valamire, de inkább üresség volt már bennük. A mai fiatalok sem tudják sokszor, mire vágynak, és biztos lehetne még példákat találni. 
  Akkor fogadjuk el, a történetet abból lehet fölépíteni, mire vágynak a szereplők, illetve, abból, hogy nem vágynak semmire - és akkor ez a helyzet tragédiája, vagy konfliktusa, vagy nyomasztó hatása. Na de mi van akkor, ha mindezt egy bizonyos szereplő szemszögéből akarjuk ábrázolni? A helyzet nem megoldhatatlan, sőt, az igazi nagy alkotások azok, amelyek egyvalaki szemszögéből mutatnak be egy eseménysort, az olvasó mégis érzékeli, hol lehetett a kutya elásva. Ehhez persze ügyesnek kell lenni. 

5 megjegyzés:

  1. Szia!

    Van valami akadálya,hogy valami novella vagy regény részletet, akár verseidből részleteket közzé tegyél? Agár szindrómában szenvedek.Olyan érzésem van,mint mikor az agarak futnak körbe-körbe egy keresztbe kihúzott drótra akasztott nyulak után,amit soha nem érnek utol és meg kell elégedjenek a nyúl látványával és "illatával". Te is aranyosan kilógatod elénk a tudományodat csepegtetve érzékelteted velünk,hogy már serdülő korod óta írogatsz,de mint az említett kutya,mi is csak bizakodhatunk,hogy "beleharapunk" egy művedbe.
    A legutolsó mondatodra reagálva: Hadd ismerjük,s ítéljük meg mi,hogy mennyire vagy ügyes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocs, a késői válaszért. (A választ lásd lent.)

      Törlés
  2. Szia! Tudtam, hogy ezt valaki előbb-utóbb megkérdezi, és jogos is. De szeretnék névtelen maradni, és a műveim is szeretnének. Illetve volt már rossz tapasztalatom: felöltöttem tárhelyre műveket, majd összeomlott a rendszer, nem tudok hozzáférni, az admin nem válaszol, a verseim fent maradtak, de a nicknevem sem jó mellette... Most is valamit itt kér tőlem épp a blogger, ami új, és amit nem értek.

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Hú,ez nagyon kellemetlen.Ha elmentetted az írásaidat akkor az elvileg meg van,"csak" elő kell bányászni. Nincs valami rendszergazda ismerősöd,vagy valami hasonló ? De, ha inkognitóban szeretnél maradni azt is megértem, a leírtak alapján nem csodálkozom.

    Boldog,kellemes karácsonyt kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, félreértettél. Egy nyilvános művészeti portálra töltöttem fel (www.sya.hu), és a műveim ott vannak, bárki láthatja, de nem tudok hozzájuk férni, a képem is kint van, de a nevem elállítódott. A saját műveim nekem természetesen el vannak mentve, de ezek, amik így a neten ragadtak ráadásul nem a legjobbak. Ha nagyon szeretnéd, mert úgy érzed, enélkül hiteltelen a blog, írj emailt a lexen.blog@gmail.com-ra, és válaszban esetleg küldök 1 verset és novellát. Esetleg. :D
      Boldog karácsonyt!

      Törlés