2014. 01. 03.

A rímelés kiválasztása

Észrevételem szerint a kezdő versírók egyik jellemzője, hogy nem látnak jelentőséget a rímelésben. Pedig a költők egyáltalán nem csak véletlenszerűen választják meg a rímfajtákat, amelyeket használnak, és nem véletlenül játszanak a rímekkel.
  Úgy vettem észre, hogy azok a versírók, akik még a kezdő fázisban vannak, általában bokorrímekben (a-a-a-a), vagy páros rímekben (a-a-b-b) gondolkodnak. És szerintem ezt nem azért teszik, mert más strófaszerkezeteket nem ismernek, hiszen olyanokat akár ki is lehet találni, hanem, mert nem látják az értelmét az egésznek. Mi értelme más verselésben írni? 
  A rímeknek több értelme is van azon túl, hogy jól hangzanak. Például lehet rajtuk gyakorolni.
Keresztrímeléssel (a-b-a-b) talán könnyebb kezdőként írni, mint páros rímmel, mert nem kell olyan gyorsan visszarímelni, ki lehet fejteni a gondolatsort.
  De ha már az ember túl van a gyakorlás fázisán, akkor sem csak a poén kedvéért váltakozik a különféle költeményekben a strófák felépítése. Én nem fogok itt rímfajtákat ismertetni, mert azoknak bárki utána tud nézni, és, mint ahogy mondtam, ki is tud találni ilyeneket. Csak az általam említett rímfajtákat fogom zárójelben feltüntetni, és messze nem fogom kimeríteni a téma adta a lehetőségeket. Már csak azért sem, mert ez megint egy olyan dolog, amit itt a blogon mindig mondok, hogy rá kell érezni. Ha az alkotó nem érzi, akkor az olvasó végképp nem fogja. 
  Ilyenekre kell gondolni, hogy például a kereszt rímelés ellentétet vázol fel. A forma alátámasztja a tartalmat, ha a szerző igazán tehetséges. 
  Íme egy Shakespeare-szonett (direkt nem a 75., mert az már unalmas):


Rabod levén, mit tudnék tenni mást
Mint várni perczet, órát, mig hivatsz:
Időm, ha vesztem is, nem drága, lásd,

Nincs semmi dolgom, mig csak te nem adsz.
A végtelen órát se feddhetem
A melyet éretted virasztok át,
S a távollétem sem keserghetem
Ha intésed, mint szolgát, elbocsát.
S nem kérdhetem féltékeny gondolatban
Távol mi helyt tart vagy milyen dolog;
Csak, bús rabúl, vagy állok gondolatlan,
Vagy, sejtve – kiknél vagy – mi boldogok.
        Szerelmem olyan hű bolond, hogy ez
        Rosszat miben se lát bár mit teszesz.

(Szász Károly, Győry Vilmos fordításaiban vannak fönt a MEK-en.)


  A shakespeare-i szonett megdöbbentő módon a shakespeare-i szonettforma követelményeivel dolgozik. Az első 12 sor keresztrímes, az utolsó 2 páros. Az összes szonettje ilyen. A szonett, mint műfaj története a 12-13. századra nyúlik vissza, és az itáliaiak épp Shakespeare előtt jutottak el oda, hogy másik formában írtak szonetteket. Az angol bárd nem a poén kedvéért nyúlt vissza a gyökerekhez. (Itáliában nem ilyen típusú szonettek voltak, de bizonyos jellemzőket, például a rímelést Shakespeare visszahozott.) A másik híres szonettforma a petrarkai (6 versszak, 2 db 4 soros, 2 darab 3 soros, itt a mai napig az emberek variálnak a rímeléssel, mert ez a felosztás elterjedtebb). A petrarkai szonettel ellentétben az angol költőé egy nagy versszak, és ez azért van, mert tartalmilag is összefügg. A sorok egymásra válaszolnak. Ha megnézitek Shakespeare írását, a rímelő sorok mindig (az összes szonettjében) valamilyen egyezést mutatnak. A 75.-ben ez nagyon látványos, a nem rímelők tartalmi ellentétek. Itt például, az 57.-ben az egyik rímfajta mindig a szerelméről, a másik mindig önmagáról szól. A kettő ellentétben áll, mert amikor a szerelmével van, azok boldog sorok, amikor egyedül, azok szomorúak. Az utolsó kettő azonban (minden Shakespeare-szonettben) összegez. Ezért azok páros rímek. De azáltal, hogy azok páros rímek, nem csak jobban összefűzi őket, de el is távolítja a többitől.
  A rímelés ugyanis kompozíciót alkot, akkor is, ha nem egyetlen versszak valami. Az amatőr költőknél azt lehet észrevenni, hogy egy vers általában egyfajta rímelést használ, vagy ha nem, akkor az véletlen. Persze össze-vissza rímelni  nem kell, de fel lehet állítani ellentéteket szakaszok között. Vagy ha például ölelkező rímekkel (a-b-b-a) írsz egy versszakot, akkor az saját magával jobban egységbe zárul, mint a következővel. Ha pedig kipróbálod, hogy átrímelsz a versszakokon, mint például Dante a terzináiban (az Isteni színjátékban), akkor jobban összefűződnek a különálló versszakok. Belső rímekben is lehet gondolkodni, mert azok különös hangzást kölcsönöznek egy versnek. 
  Minél több a rím, annál vidámabbnak tűn(het!) egy vers, és minél kevesebb, annál inkább hiányérzete van az olvasónak. Minél többször tér vissza egy rím (mármint persze ne ugyanaz a szó kerüljön mindig rímhelyzetbe) nem egymás utáni sorokban, hanem később, mikor az olvasó már nem számít rá, annál inkább játékos a vers, de ha túl sokára tér vissza, már csak összecsengésnek tűnik, és a hangzás inkább érdekessé válik (nem emlékszik az olvasó, mitől is rímel, de rímel). Ha valami időről időre visszatér a versben, de egyébként a többi sor bizonyos egyéb módon rímel, akkor az a valami olyan dolog legyen, ami tartalmilag is végigvonul a versen. (Ezekre nincs példám, most találtam ki.) Ha pedig soká fog csak valami visszarímelni, az is egy eszköz. Ha például olyan rímszerkezetet választasz, amiben tegyük fel, hogy az első négy sor nem rímel, hanem mondjuk a következő versszak sorai fognak pont úgy felépülni, mint az előzőéi (tehát pl. a-b-c-d, a-b-c-d a két versszakod), akkor érdekesen egymásba fűzöd őket, akár egy fésűt, viszont az olvasónak egészen a következő versszak végéig (de legalább annak feléig) nem lesz versérzete. 
  Érdemes ezeket is kipróbálni. Szerintem a rímelés az, amivel a legkevésbé játsszanak a kezdő költők. A versszakokra osztás, az egy szemléletes dolog, magunktól is eszünkbe jut kipróbálni, de a rímek és a tartalom összefüggése keveseknek jut eszébe, ha nem szólnak neki. 

A végére bíztatásul egy Hemingway-idézet:
"It's none of their business that you have to learn how to write. Let them think you were born that way."
(Lefordítva: senkinek semmi köze hozzá, hogy tanulnod kell írni. Hitesd el velük, hogy így születtél.)

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik. :)
      Neked mondtam, hogy írj emailt, és akkor küldök verset, ha kíváncsi vagy, nem? Nem írtál végül. lexen.blog@gmail.com ha még érdekel a dolog.

      Törlés
  2. Irtam,még tavaly,de most megtettem még egyszer! :) Nem tudom mit rontottam el,pedig látszatra egyszerűnek tűnik.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, most megvan, majd küldök ma valamit.

      Törlés