2014. 01. 19.

Az eredetiség védelmében

"Hol van ma már az eredetiség? Már mindent kitaláltak, ezért nekem már nem lehet - és így nem is kell - semmit." Sokadszor fogom ismételni magam, de nagyon elegem ebből a fajta hozzáállásból. 
  Oscar Wilde is megmondta, hogy azért muszáj önmagunknak lennünk, mert mindenki más már foglalt. Na meg az eredeti mindenkit érdekel, de a másolat keveseket fog. Bár persze éppen érdekelhet sokakat, de még mindig az az elvem, hogy az eredetiség kifizetődik. Írhat valaki best seller regényt eredetiség híján is, de az emberek azt mindig értékelni fogják, ha valami eredeti. Nincs mindenkinek jó ügynöke, van, akit bénán reklámoznak, vagy nem kap esélyt, és sosem jut el nagy tömegekhez, de mindenkinek tetszik, akihez igen, és ez előrevetíti, hogy nagy tömeg is kedvelné a művet. 
  Persze igaz az a mondás is, hogy az eredetiség azt jelenti, hogy jól titkoljuk a forrásainkat, de szerintem ebben a vonatkozásban azt inkább, hogy nem 3, hanem 70 forrásból dolgozunk, és nem átemeljük a dolgokat, hanem új gondolatot szül valami a fejünkben. Nem mindegy, hogy megtetszik egy motívum, vagy eszembe jut az alapján valami más. 
  A mondatot amivel kezdtem, az interneten szoktam olvasni. Általában amatőr írók válaszolják, ha valahol megosztják a művüket, és valaki odaírja nekik, hogy nem elég eredeti. Viszont ezzel a felfogással már az ógörögök után megállhattunk volna. Ám mégis: ha elolvassuk Platóntól például az Államot, elég távolinak tűnik a modern embertől a gondolatmenet. És miért? Mert kábé száz évente (a modern korban hamarabb is) változik annyit a világ, hogy legalább egy könyvet biztosan lehet írni róla, ami a jelenlegi társadalmat, a jelenlegi problémákat tükrözi, és azt, hogy egy mai ember miken gondolkodik. Már csak ezért is lehet eredetit alkotni. 
  Ha különféle alkotásokat akarnék említeni, a Harry Potter jut az eszembe, illetve például Michael Ende (A végtelen történet, Momo). Tényleg azt gondolom, hogy az ilyen alkotásokat mindenki elismeri. Mármint azokat, amelyekben új gondolat van. Nem szereti őket mindenki - néhány ismerősöm alapból már az elvont történeteket nem szereti, mások épp a realistákat -, de mikor egy ismerősömmel elolvastattam a Michael Ende-regényeket, felsorolta a problémáit vele, majd így fejezte be: "...de nagyon eredetiek". 
  Nem csak én gondolom, hogy még bőven van mit megírni, csak a kényelmes emberek nem szeretnek elgondolkodni azon, mit is írjanak. Pedig "senki sem fedezett fel úgy újat, hogy a vonalon belül színezett" ("No one ever discovered anything new by drawing inside the lines" [Thomas Vasquez]). 
  Igazából komoly meggyőződésem, hogy az eredetiség sikerhez vezet, és nem értem, miért is mellőzi annyi ember a sikernek ezt a receptjét. Csak akkor kellene félnünk attól, hogy már nem lehet eredetit alkotni, ha mindenki azt alkotna. Ez viszont paradoxon. 
  Miközben ezt a cikket írom, egy barátom épp említette, hogy olyan sok ember szereti a sablonos dolgokat. Nem értek egyet. A legnagyobb rajongótábor (mármint ami 60 év múlva is fennmarad) az eredeti alkotások köré épül ki mindig, csak az emberek nincsenek tisztában vele, miért szeretik az adott művet. Ha megkérdezzük valakitől, sok minden választ hallhatunk a karakter személyiségétől a történet egyes mozzanataiig, és ez jogos is. De ami mindezt összefoglalja az az, hogy valaki írt valami eredetit.
  Egy idézet, aminek most nem találom az angol forrását: minden ember több száz regényötlet mellett megy el naponta. Író az, aki ötöt észrevesz közülük. 

3 megjegyzés:

  1. Ez érdekes, az eredetiség minden korban viszonylagos. Van, hogy meg nem értettség, van, hogy félreértettség és van, hogy botrány jár vele. De biztosan nincs vége. Amíg lesz ember és az agyunk képes a gondolkodásra, mindig lesz eredetiség.
    Abban is van azért valami, hogy a mi korunkra a szuperkommersz, a tömegáru vált a mérföldkővé.
    Bevallottan elfogult tisztelettel viseltetek az ókori görögök iránt, ők valóban döbbenetes "vagánysággal" mertek gondolkodni a világról és benne önmagukról.
    Sapere aude! - ez mindig érvényes lesz.
    Ezért mindig lesz eredetiség.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is fontos az eredetiség, habár, még ha arra is törekszem, nagyon nehéz elérni...
    A Harry Pottert említetted. Nekem eddig pont az volt a véleményem, hogy elég klisés történet... Te miért gondolod, hogy eredeti?

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok! Köszi a megjegyzéseket!
    Dühös vagyok, mert egyszer már megírtam a választ, de aztán elküldés helyett véletlenül kiléptettem magam. Úgyhogy most csak röviden: a HP olyan értelemben klisés, hogy Voldemort 6 óráig "pofázik", már bocsánat, hogy Harryt legyen idejük megmenteni, meg Dumbledore szellemes mondásai a könyvek előrehaladtával egyre üresebbek és hangzatosabbak lettek (mért ne lehetne igaz, ami csak képzelet, stb.) Ugyanakkor egyszer régen nagy unalmam, mikor betegen feküdtem az ágyban, újra elolvastam az 1. 3 részt,. és rájöttem, hogy ezt a történetet valóban előre kitalálta az írónő, és valószínűleg elhasznált hozzá 3 jegyzetfüzetet. Előre megvolt a folytatás, nem azért írta, hogy tetsszen az embereknek. A legvége mondjuk elég gagyi lett... Egyébként maga a világ, meg a struktúrája eredeti szerintem. Nem máshonnan lopta az egészet. Leszámítva a görög mitológiát, amit ha valaki ismer, már nem akkora poén a dolog, meg Lupin nevét, amit csak el kellett olvasni, és minden poén le volt lőve.
    Egyébként az ógörögöket én is szeretem.:)

    VálaszTörlés