2014. 02. 11.

Helyesírás

 Esetleg észrevehettétek, hogy a kezdő írók gyakran félnek attól, hogy nem elég jó a helyesírásuk. Abban a kreatív írással foglalkozó könyvben, amit mostanában olvasok (egyelőre nem árulom el, mi az) is jellemző félelmeként említik a feltörekvő művészeknek. Amikor valaki kritikát kér a művéről, akkor is hallottam már, hogy azt kapja válaszként, javítson a helyesírásán.

 Ez persze semmiképpen nem rossz tanács, hiszen a rossz írásmód a szöveg félreértéséhez vezethet, na meg mégis csak az alapvető műveltség része. A számítógépes helyesírás-javító program pedig csak azt ismeri, amit beletáplálnak (megdöbbenek néha, milyen alapvető, ma már divatos kifejezéseket kell hozzáadnom), de a szövegösszefüggést nem értheti meg helyetted. Néhány kritériumnak való megfelelés alapján javítja a vesszőhibákat, gondolom én. 
 A rossz helyesírástól félni íróként egy teljesen, totálisan fölösleges félelem, és soha nem is értettem meg. Sok mindentől félhet az ember, például, hogy nem lesz sikeres, stb., de hogy rossz a helyesírása, az ahhoz képest, hogy mennyire nem fontos, hihetetlenül sokakat gátol az alkotásban. Helyesen írni kell, de nem kell jobban, mert írók akarunk lenni, csak mert alapból illik. A korrektor úgyis kijavítja a helyesírásod, ha eléggé jónak tűnik a műved.
 Azért azt megemlíteném: egy oka van annak, hogy érdemes íróként helyesen írni. Ez az, hogy ha egy helyesírási hibáktól hemzsegő írást küldesz egy kiadóba, kevésbé vesznek komolyan. Mint amikor az üzletember olcsó autóval érkezik a tárgyalásra, vagy mint egy be nem tartott dress code. Értelme tehát tagadhatatlanul sok van. 
 De ezen aggódni a legutolsó utáni dolog kéne, hogy legyen. 
 Szerkesztőnek tanulok, és olvasószerkesztő gyakornok vagyok. Egy korrektor nem fog kinevetni azért, ha nem tökéletes a helyesírásod (persze nem mindegy, hogy nagyon-nagyon rossz-e -, de ha írsz, olyan szörnyű már alapból nem lehet, főleg, ha félsz is ettől). Egy korrektor, szerkesztő stb. maga sem egy helyesírástár. Két dolgot tud, azontúl, hogy persze átlagon felül ír helyesen (de nem tökéletesen): tudja, melyik szótárban pontosan hol találja meg, amit keres, és tudja, mi az, amit keresnie kell. Azaz, mi az, amit általában ő sem tud, és az embereknek nehézséget szokott okozni, ezért inkább kétszer ellenőrzi. (Persze azért még dönt is kérdéses esetekben, például ha valamire nincs szabály még a nyelvben.)
  Nem kell aggódnod a helyesírásod miatt, bár említettem, miért hasznos - nem tűnsz komolytalannak, ha tudsz helyesen írni -, de ez a probléma minimális segítséggel megoldható: mielőtt bárki más látná a könyved, megkéred például egy jó helyesírású barátodat, hogy javítsa át, vagy ha túl hosszú a műved, akkor többeket egy-egy fejezet átolvasására. Nem ez a legnagyobb probléma.

6 megjegyzés:

  1. És az a leghasznosabb, hogy ha írsz, és valami nem világos a helyesírással kapcsolatban, nem továbbmész, hanem utánanézel a dolognak. Így ki tud alakulni egy elég jó helyesírás.
    Az tud sokat rontani még szerintem egy gépelt szöveg minőségén, ha rosszul használjuk a jeleket, pl. vessző után nem teszünk pontot, vagy ilyesmi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez mind igaz. És azt túlzásnak tartom, hogy valaki emiatt ne merjen regényt írni.

      Törlés
  2. Az mondjuk szerintem is túlzás lenne. :)

    VálaszTörlés
  3. .Szia Lexen!
    Az lenne a kérdésem, hogy abban az esetben mi a legjobb megoldás, ha a karakterem, helyszínem (fantasy, sci fi) kitalált nevét nem a magyar helyesírás szerint szeretném leírni. Például: a szereplő neve legyen Sair Therios. Na most ezt úgy kellene helyesen ejteni, hogy "szair teriosz". Őszintén szólva nekem nem nagyon tetszik így fonetikusan leírva. Tudnál jó tippet adni, hogy milyen módszerrel tudassam az olvasóval, hogyan ejtse ki helyesen a kitalált neveket?
    Köszönöm a választ!

    VálaszTörlés
  4. Szia Petra!
    Legelegánsabb esetben leírod az IPA jeleivel (nemzetközi fonetikus írásmód; ez az, amit a szótárakban is látsz, mármint az idegennyelvi szótárakban - http://en.wikipedia.org/wiki/International_Phonetic_Alphabet), de ennek hátránya, hogy kábé 3 olvasód fogja megérteni.
    A másik megoldás, hogy csatolsz egy részt, ahol elmagyarázod a kiejtést. Betűnként/hangonként. Például: a kiejtés alapvetően angolos, a th-t mégsem angol zöngés foghangnak ejtjük (az IPA jegyzékében áthúzott 0-val jelölik, ez az a hang, amikor az angolok kidugják a nyelvüket), hanem mindig T-nek. Szóval a szerinted félreértést okozó dolgokat beleírod. Ilyet én is tervezek. Pl.: a szó végi e-ket nálam ki kell ejteni, és felhívom a figyelmet rá, hogy ne hagyatkozzon az olvasó semmilyen nyelvtudásra, pl. az ie az i + e és nem hosszú í, szóval ne foglalkozzon a némettudásával.
    Remélem, segítettem.

    VálaszTörlés