2014. 04. 16.

Az alkotás ideje

Nemrég azt mondta egy barátom, hogy nem győzi kivárni, mire a kedvenc énekese megjeleníti a már bejelentett következő albumát. Az illető zenész meglehetősen laza e tekintetben, és nem zavartatja magát, ha a rajongóknak várniuk kell. Ahogy jobban belegondol az ember, rájöhet, hogy azok a zenészek, akikre azt mondjuk, hogy aktívan dolgoznak, kábé kétévente kiadnak egy új lemezt. Egyes esetekben a kettőből három lesz vagy négy, esetleg valaki egy év elteltével már ismét új zenékkel jelentkezik a piacon, de ha egy előadó öt év múlva ad ki új lemezt, akkor már nagy visszatérő, és meg fogják kérdezni tőle, mit csinált az elmúlt esztendőkben. (Megtették már rövidebb idő után is.) Kijelenthetjük, hogy átlagosan két év az ideális lemezkiadási periódus. 

Az én kedvenc együttesem a Bon Jovi (kis ingyen reklám nekik). Ők 2013-ban fennállásuknak 30. évfordulóját ünnepelték, és ezt a két éves periódust több-kevesebb kivétellel be is tartották. Az utóbbi lemezük azonban nem a legjobbra sikerült, mert valamiért nem a betervezett pihenő következett a karrierjükben, hanem - ki tudja miért - egy új lemez. Ők is ezt éneklik The More Things Change című dalukban: "If you hang in long enough they say you're comin' back" - azaz, ha elég sokáig henyélsz, már visszatérőnek neveznek. 

Valahogy ebbe elég kevesen gondolnak bele. Mármint abba, hogy a zenészeket amolyan zenecsináló gépezetnek tekintjük, akiket rendszeres időközönként megszáll az ihlet, aztán reklamálunk, ha nem elég jó az új lemez, vagy ha önmagukat ismétlik, de ha nagyon megváltozik a stílusuk, akkor meg az a baj, aki pedig nem maga írja a saját dalait, hanem dalszerzőket fizet, az sokak szemében kapásból egy fokkal lejjebbről indul.

Viszont egészen nem réggel ezelőttig nem gondoltam bele, hogy vajon van-e ilyen határidő az írókkal kapcsolatban. Nem arra gondolok, hogy a könyvkiadók megszabnak-e nekik határidőt, mert azt tudjuk, hogy igen. Az olvasói elvárásra gondolok. Vajon van olyan, hogy ha egy költő már jó ideje nem jelentkezett új verseskötettel, akkor már lejárt lemez? Salinger például egész életében mindössze három regényt adott ki (bár mostanában olvastam, hogy kéziratban maradt munkáit meg akarják jelentetni), de őt különcként is tartják számon. Na, de hol van a határ, meddig rejtőzködő író valaki, honnan csak egy ember, aki nem tudja megismételni a korábbi sikerét, mikortól aktív kortárs szerző, és kinek a neve mellé fog majd felkerülni az a Wikipédiára, hogy "hihetetlenül termékeny szerző"?

Nekem nincs egy konkrét kedvenc íróm, akinek minden könyvét megvásárolnám, de van, akinek van ilyen. Ti mit gondoltok erről az idő-dologról?



Kép: http://unsplash.com/post/88038410284/download-by-sonja-langford

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ezen még sosem gondolkoztam el, pedig való igaz, hogy (főleg, ha zenészekről van szó) az emberek valahogy elvárják azt, hogy bizonyos időközönként, a kedvencük, márpedig jelenjen meg valami új szerzeménnyel. Szerintem egy zenésznek, zenekarnak, írónak,stb. is szüksége van valamilyen szintű pihenésre, feltöltődésre. Ha elvárják tőle, márpedig elvárják, hogy minél hamarabb jelenjen meg a palettán valami új dologgal, nem biztos, hogy jól fog elsülni. Volt olyan zenekar (még ma is nagy kedvencem), aminek két egymás utáni évben jelent meg albuma, és bizony a második, meg sem közelítette a színvonalat, amit hozni szoktak. Sem zenésznek, sem írónak nem tesz ez jót, mert könnyen előfordulhat, hogy a művén érezhetővé válik a "rajongói nyomás" súlya. Igaz az is, hogy ha egy zenész kihagy 4-5 évet, már képesek Nagy Visszatérőként emlegetni. Számomra ez nem így van. Például ott van Jon Bon Jovi (megjegyzem, nem rossz az izésed). Hogy várhatnám én el, mint hallgató, hogy egy 30 éve folyamatosan alkotó ember, vagy zenekar, 2 évente ontsa magából a világsikereket? Mindenkinek kell néha napján egy kis szünet. Szóval, én minden kedvencemhez, legyen az író, vagy zenekar, úgy állok hozzá, hogy várok amíg kell, és minél hosszabb ez az idő, annál nagyobb lendülettel, és izgalommal kezdem el, új művének felfedezését. Hisz, te is ismered a régi igazságot.: Hamar munka ritkán jó!
    Üdv: torma

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nos, igen, ez valahogy nem szokott az ember eszébe jutni, sokszor olyan természetes elvárásnak tűnik, néha még alkotói szemmel nézve is. Nem fogunk itt átmenni zenei, vagy rajongói blogba, de annyit pl. a Bon Joviról érdemes tudni, hogy évekkel ezelőtt felmondtak a menedzsereiknek, és saját maguk alapította cégük menedzseli önmagukat. Én nem igazán értek ehhez, nyilván nem az énekes hívogatja a különböző koncertállomások szervezőit, de a lényeg, hogy ő mindennek a főnöke, nincs egy menedzser, aki nyomást gyakoroljon rájuk, teljesen a maguk ura, és az együttes többi tagja, hiába ők egy zenekar, nem a lemezkiadónak, hanem Jon Bon Jovinak vannak leszerződve, mindent ő tart kézben. Mondom, nem megyünk át rajongói oldalba, ezt azért volt fontos megemlíteni, mert elég nagy lehet a nyomás, ha az ember - sok befolyásoló tényezőt figyelembe véve - maga dönthet a dolgairól, és mégis úgy dönt, hogy nem elég egy greatist hits lemez, egy életrajzi film meg egy könyv egy évben, de még gyorsan ki kell adni egy albumot is teljesen új dalokkal. A zenészek ilyenkor ilyenkor megterhelő turnéra is mennek, ellenben az írókkal, akik azért egy-egy regény után nem utazzák körbe a világot. És minden nehézséget bevállalva valaki fontosnak ítéli annyira, hogy aktuális legyen, hogy kiad egy új lemezt. Így belegondolva, szinte nem is értem, mi volt ennyire sürgős. :D
      Egy írónál, nem akarom azt mondani, hogy nagyobb az ár, mert mindkét esetben az életmű forog kockán, de egy író sok esetben nagyon ragaszkodik a saját karaktereihez, és azok az olvasók életének részét is képezhetik. Ha egy író sorozatban megjelenő könyvet ad ki, hatalmas csalódás lehet a rajongóknak egy igénytelen befejezés. Egy zenei album viszont működik anélkül, hogy az előzőt meghallgatnánk hozzá. Egyébként erről eszembe jut egy film, amit már idéztem a blogon korábban. A Fiú a Marsról c. film főszereplője egy sci-fi író, akit folyton zargat az ügynöke egy bizonyos könyv 2. részéért. A férfi mindenhogy próbálja tagadni, hogy még alig kezdte el a dolgot. Akkor mondja az ügynöknek (akit egyébként ez szemlátomást nem nagyon érdekel): "Tudod van egy kis baj. Az első rész végén volt egy mészárlás, és minden szereplő meghalt.AZ ÖSSZES. De majd megoldom." Nagyon megmaradt bennem ez a sor. :D (Persze nem szó szerint idéztem.)
      Érdekes egy kérdés ez, sokáig lehetne rajta filózni. Köszi a választ. Ha érdekel még a téma, van egy korábbi bejegyzésem: Igazság az írói válságról a címe, ott is írok hasonlóról.

      Törlés