2014. 04. 25.

Naplóregények

Ezt a bejegyzést kérésre írom, de bevallom őszintén, gondban vagyok vele kissé. Szeretném teljesíteni a kérést, de a naplóregényekről kevés a mondanivalóm. 

Kezdjük azzal, hogy ez egy elég érdekes műfaj, tekintve, hogy mindig az aktuális korszak divatját szolgálja ki, ami elmondható lenne akár a többi regénytípusra is, de azért megdöbbentő, mekkora a különbség egy szentimentalista napló- és levélregény, valamint A neveletlen hercegnő naplója között. Mivel nagymértékben a főszereplő érzésein alapul egy ilyen, és az őt körülvevő világon, az aktuális időszakban népszerűvé válhat egy ilyen regény, rengetegen tudnak azonosulni vele, de valószínűleg később el is avul majd. Az olyan művek, mint a Fanni hagyományai, vagy a Bácsmegyeynek összve-szedett levei, esetleg Az ifjú Werther szenvedései a mai olvasó szemében nyafogásnak tűnnek. 

És valóban, ma már nem divat csak úgy a szerelemtől meghalni a levélregény végén, inkább a fiatalok életére fókuszálnak az ilyen művek. Amire szerintem ilyen alkotásoknál oda kell figyelni, az a megszerkesztettség, és az, hogy az író ne legyen lemaradva a korától. Utóbbi alatt azt értem, hogy a kiadott regényeket általában felnőttek írják, a legnépszerűbb ilyen regények pedig tinédzsereknek íródnak, ők pedig már nem ugyanazokat a dolgokat gondolják és szeretik, amelyeket az előttük lévő generáció, legyen szó olyan apróságokról, mint például a zenészek, az újságok, vagy a tananyag. A megszerkesztettség alatt azt értem, hogy szerintem itt bajos dolog utólag megmásítani a cselekményt. A neveletlen hercegnő naplójában később kiderül, hogy J. P. elárulta Miát, de ehhez meg kellett írni (akár egy kötettel előbb) olyan bejegyzéseket, amelyekben az erre utaló jelek előjönnek, Miának azonban nem tűnnek fel. Annak a szerzőnek, aki naplóregény írására adja a fejét, ügyelnie kell a feltüntetett dátumok miatt, hogy pontosan kiszámoljon időintervallumokat, és nem árt, ha fejlett azon képessége, mellyel úgy tudja az eseményeket egyetlen ember szemszögéből bemutatni, hogy az olvasóban végül mégis összeálljon a kép. Az ilyen műveket feldobja néhány apró jegyzet, kis apró butaság, hiszen a valóságban is szórakozottak az emberek, mikor naplót írnak. Érdemes fontolóra venni az emlékezőtehetséget (vajon milyen részletességgel tud visszaemlékezni az író), illetve egy bizonyos fogalmazási stílust adni a szereplőnek - csak úgy általában is, na meg arra is ügyelni, hogy jól érzékeltessük, most mennyire izgatottan, vagy unottan írja az aktuális bejegyzést. Ez utóbbi Meg Cabotnak elég jól ment. 

Nagy valószínűséggel ez a különbség a naplóregények, és az egyszerűen E/1.-ben megalkotott művek között, vagy ezek különböztetik meg az Interjú a vámpírral és a Lestat, a vámpír típusú könyvektől (a második részben a másik mesélő közli, hogy az első mesélő teljesen rosszul mondott mindent), vagy például az Én, Claudiustól. 

Ilyen jellegű írás egyre több jelenik meg a piacon, de ha valaki kreatív, lehet mégis egyedi. Jacqueline Wilson Kettős játszmájában ikrek írják a könyvet, akik időnként összevesznek, és olyankor csak az egyik szemszögét látjuk, Nagy Katalin Intőkönyvem története című ifjúsági regényében pedig egy hosszú, mellékelt levelet kapunk a postán feladott intők magyarázataként. De ezek már nem is hagyományos értelemben vett naplóregények. 

Tény, hogy a műfaj manapság újra népszerű. Persze az kérdés, valóban újra-e, hiszen egy Szent Johanna giminek vajmi kevés köze van a Wertherhez. 

6 megjegyzés:

  1. Szia Lexen!

    Bár kérésre írtad, de jó kis téma. Eszembe juttatta pár kamaszkori könyvemet. Mondjuk tényleg csak egy párat, két darabot. :D
    Érdekes, amit írtál, hogy a szerző ne maradjon le attól a korosztálytól, amelyiknek írja. Teljesen egyetértek vele, hiszen pl. a mai fiataloknak már nem sokat mondana, hogy a mi időnkben milyen menőnek számított, akinek már discmanje volt, és nem walkmanje, vagy magnója. Pontosabban belegondolva nekem az a furcsa, hogy bár egyetértek ezzel, anno nekem mégis egy egy generációval korábbi naplóregény lett az egyik kedvencem (Szilvási Lajos: Egymás szemében, 1975-ben játszódik), míg A neveletlen hercegnő naplója abszolút felejthető volt. A második részt már nem is olvastam végig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök a válaszodnak, mert rég kommenteltél. :)
      Igazából természetesen élvezhetőek a régebben játszódó naplóregények is, de akkor azokat azzal a tudattal kell olvasni, hogy nem a mi korunkat mutatja be. Sok mindent meg lehet érteni így, de talán épp azt nem, hogy valami (mondjuk egy discman) mennyire volt nagy dolog, és így a szereplők mennyire túloznak, vagy mennyire viselkednek természetesen.
      Igazából úgy értelmeztem, amikor felkértek, hogy olyan naplóregényekre gondol az illető, amely velük párhuzamosan fut.
      Egyébként örülök, hogy tetszett a cikk. ;)

      Törlés
  2. Kedves Lexen!
    Távol áll tőlem, hogy kötekedjek, csak meg szeretném jegyezni, hogy a "mondanivaló" szót egybe kel írni. Remélem nem veszed sértésnek a megjegyzésem.
    Szép napot!
    Helga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Helga!
      Köszönöm, és építő kritikának veszem, de ha már kommenteltél, hozzászólhattál volna a témához. Ki fogom javítani a hibát. Egyébként gondolkodtam azon a szón, és valószínűleg az történt, ami olyan sokakkal, hogy elsőre jól írtam volna le, de aztán "túlgondolkodtam".

      Törlés
  3. Mindenkivel előfordul. :) Puszi, sok sikert a továbbiakhoz! Helga

    VálaszTörlés