2014. 07. 03.

A túl gyors történet

- negatív példa - 
Laura az erdőben sétált, és már jó hosszú ideje ment, amikor találkozott egy idős asszonnyal.
Hosszan beszélgettek. Segíteni akart neki, mert úgy látta, a görnyedő asszony nem bírja a rőzsét, amelyet cipel. Mikor azonban át akarta venni tőle a nehéz cuccot, a nagy gonddal összekötözött gallyak széthulltak, és az asszony nagyon mérges lett. Felegyenesedett, és elátkozta Laurát, mert, mint kiderült, az öregasszony boszorkány volt. 
  Laura hazarohant, magára zárta az ajtót, és egész nap csak sírt. Nem derült ki, milyen balszerencse fogja majd sújtani, ezért nem mert egy hétig kimozdulni a kis fa házikóból, és nagyon meg volt ijedve. Ez alatt a hét alatt végig sírt. Aztán végül mégis kimerészkedett. 


Nem fog kiderülni, hogy mi a boszorkány átka, mert ezt a történetet most csak rögtönöztem. Azért írtam, hogy például szolgáljon a most közlendő cikkhez. Nem egyszer előfordult ugyanis, hogy a neten azt láttam, valaki egy ilyen (erre még visszatérünk) történetet publikál, és esetleg véleményt kér róla, vagy szeretné, ha elolvasnák. 

Az "ilyen" alatt azt értem, hogy túl gyors a történet. Talán a fentiekben nem lehet ezt jól érzékelni, de igyekeztem írni egy ilyen értelemben hibás történetet. Másét nyilván nem fogom ide tenni, hiszen nem a sértegetés a célom, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a fentiekben olyan nagy ugrásokat alkalmaz az író (most én), mint hogy a főszereplő egy hétig csak sírt, hogy beszélgetett az öregasszonnyal, vagy hogy arról hirtelen megtudjuk, hogy az boszorkány, illetve, hogy Laura már fáradt a sétától. Ezekkel az ugrásokkal kimarad mindaz, amivel életet lehet lehelni a történetbe. Ha nem fontos a mese szempontjából, hogy Laura merre járt, és miért bolyong hosszú ideje az erdőben, nem kötelező leírnod, de az nem árt, ha a lábfájást, vagy hogy megszomjazott, érzékelteted. Az öregasszony átváltozása boszorkánnyá szintén lehet nagyon látványos, ráadásul az egész történetből kimaradt a karakterek külső leírása. (Vannak híres regények, melyekből ez kimarad, de én jobban szeretem, ha van.)

Ezen kívül az eltelő egy hét alatt az ember érzelmei általában nem egységesek. Fel lehet villantani, akár röviden is, hogy Laura először a saját ügyetlenségét okolja, majd az öregasszonyt, később csak egyszerűen kétségbe esik, aztán butának tartja magát, hogy elhitte ezt az egész elátkozós históriát s a többi. 

A lényeg: az ilyen részeket sokan átugorják, mert unalmasnak hiszik őket. Pedig ha ezeket megírják, azzal éppen azt érik el, hogy a szereplők gondolataiba, érzéseibe lássunk, hogy egyéb érzékeket, például a tapintást (Laurának sajog a lába, szomjas) is segítségül hívjunk. A beszélgetésből pedig ne legyünk restek párbeszédet kreálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése