2014. 09. 02.

Írásjelek (folytatás): Pontos vessző [kérésre]

Ez a bejegyzés a legutóbbi, írásjelekről szóló poszt folytatása. Aki azt olvasta, tudja, hogy nem az írásjelek helyes használatáról van szó, hanem az írásjelek használatáról az irodalomban. A bejegyzést egy nyomtatásban megjelent cikk ihlette, az erről szóló információt lásd korábban. Eredetileg nem terveztem többet foglalkozni az témával, de a blog Facebook oldalán kifejezetten kérte az egyik olvasó a pontos vesszőről szóló cikket. 

Tudomásom szerint a pontos vesszőt akkor alkalmazzuk, amikor egyes mondatrészeket jelentésben el akarunk egymástól különíteni, például egy felsorolásban csoportokra bontjuk az elemeket.

Ma hosszú bevásárlást tartottam, és vettem ceruzát, tollat, papírt; kenyeret, tejet, vizet, kávét; tortát, krémest és fagylaltot a vendégeknek; kutyakaját, és nyúltápot.

A vásárolt termékeket felosztotta a beszélő aszerint, hogy melyik milyen jellegű termék, de tekinthetjük a felosztást aszerintinek is, hogy melyiket hol vásárolta helyileg (nem csak bolt szerint, de akár arra is utalhat, hogy másik városba kellett mennie érte), hogy melyiket milyen célra vagy kinek szánja (vendégeknek), sőt, a kutyakaja mellé még bébiételt is oda lehetne írni, ha nem a hely vagy a többi dolog alapján kategorizál, hanem azt gondolja közben magában: ezekkel még dolga lesz: a kutyát, a nyulat és a babát is meg kell etetnie valakinek. 

Ebből tehát látjuk, hogy bár egyes írók ellene vannak a pontos vesszőnek ("A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre" - Kurt Vonnegut), ki lehet vele fejezni a szereplő olyan gondolatait, amelyeket nem alkalmaz a párbeszédben, hiszen sokat elárul róla, hogy a bébiételt a kutyakaja mellé sorolja-e, vagy a kenyér mellé teszi. 

Én mégis kerülném a használatát. Illetve nem lehet ezt kerülésnek nevezni, egész egyszerűen nem nagyon kerültem még olyan helyzetbe, hogy szükségét éreztem volna a használatnak. Nem szoktam ilyen sok gondolatot belesűríteni egy mondatba. Az én szereplőim biztos, hogy inkább egyenként beszámolnának arról, hogy kivel találkoztak a tejes pultnál, majd utána térnének rá a cukrászdára némi kerülővel, ahol a vendégek személyéről is szó esne. Szerintem így életszerűbb is, mert valójában az emberek nem beszélnek így. És sok esetben talán tényleg nem sokat jelentek. 

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen! :-) Nagyszerű lett! Most már végre tisztábban látom ezen írásjel mibenlétét! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy segíthettem. Remélem, tényleg sikerült, mert ennyit tudtam hozzáfűzni.

      Törlés