2014. 09. 08.

Író a 21. században

William Faulkner magyarra átültethetetlen idézete szerint "Don't be a writer. Be writing." Lefordítani persze le lehet (ne író légy, hanem írj), de a magyar nyelv sajátosságai miatt egy angolul nem tudó emberrel nem lehet megértetni (maximum hosszú magyarázkodás után, de hát vicceket sem szokás magyarázni), miért is frappáns ez a mondat. (De szeretem az angol nyelvet! A magyart is, csak azt más miatt.) 

Az idézet igazi lényege, ha mégis beiktatunk egy kis magyarázkodást (de tényleg viccesebb ez egyszerű nyelvtani szerkezetekkel kifejezve), hogy ne olyan ember légy, aki író, tehát íróként aposztrofálja magát, de ez kimerül a puszta létben, sétál az utcán, és ő most nagyon író, hanem írj, légy író ember, mint melléknévi igenév, ne mint főnév - azt hiszem, magyarul így a legfrappánsabb. 

William Faulknernek igaza van. De azért, ha valaki komolyan gondolja a dolgot, az író létet is fenn kel tartani, és nem csak pusztán írással. Vannak emberek, akik megelégszenek egy szűk közönséggel (barátokkal, internetes művészcsoportokkal, blogok olvasótáborával), de ha valaki igazán komolyan gondolja a dolgot, azért többet kell tennie annál, hogy ír. Nem csak pályázatokra kell jelentkeznie (komoly pályázatokra!, nem "kidíszítem a blogodat cserébe"-típusú versenyekre), és mindenféle lépéseket kell tennie az ügye érdekében, de tisztában is kell lennie a modern költőkkel, írókkal.

A jó kapcsolatok sokat segíthetnek bármilyen munka esetén, ez már régi közhely, de én most nem is a kapcsolatépítésre gondolok. Egyáltalán arra, hogy az iskolában 1940-es évekbeli a legkésőbbi mű, amit tanítanak, feltéve, hogy tanult(at)ok Thomas Mannt (jó esetben sikerül befejezni a tananyagot, de ezt nem mondhatja el magáról mindenki). A mai költők esetében nehéz eldönteni, ki lesz majd később évszázados jelentőségű, de ez nem jelent kibúvót legalább a legnagyobbak(nak tűnőek) ismerete alól. 

Túl azon, hogy szerintem illik is mások műveit elolvasni (nem csak poet.hu-n és hasonló helyeken), ha már mi is elvárjuk ezt másoktól (értsd: ha az ember szeretné, hogy egyszer sokakat érdekeljen a verse, nem árt annyi tisztelettel rendelkezni, hogy életében egy-két alkalommal ezért vesz egy irodalmi folyóiratot, amiben valóban a befutott, vagy annak nevezhető költők vannak), profitálhatunk is a dologból. Észrevételem szerint a legtöbb amatőr költő régiesen ír. Mert verset még a költészetért rajongó emberek is többet láttak tankönyvben, mint máshol, és ott bizony régi versek vannak, ezért hajlamos a költőpalánta elhinni, hogy írni így illik. Pedig nem így illik. Ma már más a divat, más az, ahogy szembeszegülnek a divattal, és neked egyiket sem kötelező betartani, ha van saját stílusod, de pusztán tájékozatlanságból ne írjunk régies verseket. 

Mit értek régies alatt? Kizárólag a nyelvezetre gondolok. Nekem aztán mindegy, hogy valaki szabad verset ír vagy hexametert. Írja, amelyiket szeretné. De a szóhasználat sokszor olyan, amilyet nem mondanánk a valóságban, és nem azért, mert egy jól kitalált metafora, hanem mert a szerző azt hiszi, így kell. Pedig nem kell így. 

Tehát nekünk is jól jön a tájékozódás, és illik is. Nem árt tudni, kik alkotják ma azt a közeget, amelynek a részévé szeretnénk válni. Klasszikusokat olvasni fontos és szép, de nem lehet kizárólag belőlük építkezni.

A tizdolog.hu oldalon összegyűjtöttek tíz olyan oldalt, ahonnan tájékozódást kaphatsz a kortárs irodalomról. Mert legyünk őszinték: hiába volt most nagy divat a fenti linken is említett facebookos versmegosztós játék, valójában az ismerőseink nagy százaléka a Szeptember végént és Laár András-költeményeket osztott meg. 

Kosztolányinak meg köszönöm, hogy kölcsönadta Költő a 20. században verscímét, hogy átalakítsam a blogbejegyzésem címévé.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon megtetszett a blogod, így bekerült a 'Jó blogok tárházá'-ba, itt a link: http://csakegyuzenet.blogspot.hu/2014/09/xxxxii-lexen-jegyzetei-kreativ-blog.html :)

    VálaszTörlés
  2. Kosztolányi Dezső2014. november 22. 19:26

    Szívesen! (Egy ilyen tartalmas blog részére máskor is.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, köszönöm, Művész Úr, nagyon kedves!

      Törlés