2015. 09. 01.

Írjunk könyvet kézzel

Ódivatúnak, és elsőre fölösleges erőfeszítésnek tűnhet, ha valaki az egész regényét papíron (jegyzetfüzetbe, vagy sokkal inkább jegyzetfüzetekbe) írja, de én így szoktam. Általában minden regényemhez elhasználok egy erre a célra kinevezett kis jegyzetfüzetet, amelybe fölírom azokat az információkat, amelyeket kitaláltam, de nem fogom tudni fejben tartani őket. Ilyen például a főszereplő lakcíme, amit kínos lenne két alkalommal két különböző módon megadni, viszont még előfordulhat, hogy meg kell említeni a történetben. De magát a szöveget is papíron írom, kézzel, egy másik füzetben, és ennek megvan az oka, túl azon, hogy mostanra megszokássá is vált. Mikor én megpróbáltam gépen írni, az úgy éltem meg, mint egy írói válságot. 

Miért írjunk kézzel? 

Először is a kézírásnak sok haszna van, amelyekre most itt nem térnék ki különösebben (precízen kell csinálni, gyerekkorban állítólag fejleszti az agyat, elsajátítjuk általa a finommozgásokat, és ha bizonyos agytevékenységre ösztönöz minket, még az is lehet, hogy az időskori elbutulás ellen is hasznos, de ezt csak úgy gondolom). Ennek a résztémának nem jártam tüzetesebben utána, mert nem is ez a poszt lényeges része. 

Én azért szeretek kézzel írni, mert szó szerint érzem, ahogy ömlenek a gondolataim, és szeretem, ha azt tapasztalom, hogy az írásban kissé le vagyok maradva ahhoz képest, amilyen gyorsan eszembe jut a következő leírandó dolog. Ez buzdítja az embert az írásra, fenntartja a lelkesedést, alapvetően sikerélményként éljük meg, ha azt érezzük, hogy annyi a gondolatunk, hogy csak úgy serceg a toll a papíron. 

Ráadásul eddig egyetlen számítógépes program sem bizonyult olyannak, mint a papíron való írás, bár bevallom, nem is nagyon kerestem ilyeneket. Tudom, hogy léteznek számítógépes programok direkt jegyzetkészítésre kifejlesztve, de a számítógép akkor is egyfajta rend szerint működik, és a gondolatok rendeződnek benne. Nem lehet visszanyilazgatni, nem megcsillagozzuk a hiányzó részt, hanem azonnal beírjuk oda, ahonnan hiányzik, ami elsőre jó dolognak tűnik. Ha belegondolunk, akkor azonban ez az eljárás kényszerít is minket egyfajta rendre: a papíron odafirkálok valamit a lap aljára, és utólag kikeresem, hová is kell beszúrni, számítógépen azonban egyből megkeresném az adott sort. Ezzel elmegy egy kis idő, és szerintem a keresgélés, meg a rendezgetés abszolút ellene van annak a kreatív folyamatnak, amelynek során a gondolatok kibuknak az agyból. Az ötletek nem várják meg, amíg precízen beszúrjuk őket a helyükre, ha nem vigyázunk rájuk, tovaillannak. Ráadásul, azt mondják, hogy a rendetlenség serkenti is a kreativitást. (Persze a gépelt oldal látványa, amikor azt látjuk, hogy már jó sokat haladtunk előre, az is elég "vonzó".) 

A Lopj úgy, mint egy művész című tanácsadó könyvben, amelyről korábban már írtam nektek kritikát  - és ott is elmondtam, hogy igazából egy tanácsot éreztem újszerűnek, mégpedig ezt, ami most következik -, Austin Kleon azt írja, hogy a számítógépen való írás nem tanácsos. Igaza van. Tulajdonképpen ilyenkor kettő lépést teszünk előre, egyet hátra. (Rosszabb esetben fordítva.) Mert a számítógépen könnyű javítani, és ez nemcsak áldás, de átok is: ha van lehetőségünk javítani, akkor orrba-szájba javítani fogunk. Képtelenek vagyunk tovább haladni, muszáj addig tökéletesíteni az adott mondatot, amíg az jó nem lesz. Márpedig az első alkotás folyamata nem összekeverendő az átjavítás aktusával. A kettő nem fonódhat egymásba, mert az író megőrül. Hemingway állítólag óva intette kortársait attól, hogy írógépen írjanak, és azt javasolta nekik, hogy csak a legvégső változatot gépeljék be, mert különben a szöveg nagyon hamar "megszilárdul". Ő nyilván arra gondolt, hogy írógépen nehéz javítani (általában visszahúzták a papírt, és karakterenként X-eket tettek a javítandó szó betűinek helyére - jobb esetben csak egy szó volt, amit javítani kellett), ha meg kézzel beleírtak a már begépelt szövegbe, akkor kábé ugyanott voltak, hiszen az mégsem egy komoly szövegkép, ha egyszer össze van firkálva. Ennek az ellenkezője a számítógép, és szerintem az arany középút a füzetbe történő írás. Én a begépelést első átnézésként is alkalmazom: mikor begépelem, már lehet javítani a rossz megfogalmazásokat, de csak bizonyos szinten, hiszen majd még egyszer átjavítom később a teljes, már bevitt regényt. Épp ezért azt ajánlom, ne is a legeslegvégén gépeljük be a szöveget, hanem úgy három-négy fejezetenként. Így észrevehetjük a logikai hibákat is, és még orvosolhatjuk őket. 

Találtam egy posztot, ahol szintén arról ír a szerző, miért hasznosabb kézzel írni az első változatot, mint gépelni azt. Ő is nagyon érdekes érveket hoz fel emellett a módszer mellett. Például tőle átvéve említeném meg, hogy a képernyő, ha nem is vibrál, ahogy írja (attól függ, kinek mennyire új gépe van), de valóban nem a legszemkímélőbb megoldás, márpedig ez rányomja a bélyegét az alkotásra magára is. Megemlíti azt a banálisnak tűnő, ám igaz tényt is, hogy a hordozhatóság tekintetében még azért mindig a jegyzetfüzetek vezetnek (hacsak valaki nem elvetemült annyira, hogy telefonon, esetleg külső billentyűzet nélküli tableten gépel). Túl azon, hogy az említett blogger felhoz olyasmiket is, amelyeket én is elmondtam, még a hangulatra is felhívja a figyelmet: van valami klasszikusan művészies abban, ha az ember jegyzetfüzetbe ír. Hozzáteszem: pláne, ha egy nagyon szép kötésűbe. 

Persze az emberek nem mind ugyanolyanok. Van olyan ismerősöm, aki egyből képernyőn szereti viszontlátni az írását, és már be is fejezte az egyik regényét, valamint továbbiakon dolgozik. Így tehát ez a típusú alkotás nem hátráltat mindenkit. De ha valakinek gondjai vannak az írással, és nem jön rá, hogy miért, elgondolkodhat azon, hogy ha még nem próbált kézzel írni, talán itt van a probléma nyitja. 



Kép: Pexels
https://www.pexels.com/photo/light-light-bulb-dark-7882/

15 megjegyzés:

  1. Én minden "szépirodalmi" írásomat kézzel írom. Csak és kizárólag kézzel. Ez ösztönöz engem: az üres papír. Ha kézzel írok, az üres papír bosszant, és minél előbb meg akarom tölteni szöveggel. Ha géppel írok, az üres "papír" egyszerűen nem érdekel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt is hallottam már érvként másoktól is. Köszönöm, hogy hozzátetted. :)

      Törlés
  2. Szia Lexen!

    Most találtam rá az oldaladra, és örülök, hogy erre tévedtem. Pont a napokban fogalmazódott meg bennem egy történet, és azon dilemmáztam, hogy füzetbe álljak neki, vagy egyből gépen kezdjem el írni. De azt hiszem, sikerült eldöntenem, füzetbe fogom írni. :)
    Véleményem szerint olyan előny is származhat abból, ha kézzel írunk egy történetet, hogy mikor elkezdjük begépelni, könnyebben észrevesszük a logikai hibákat benne.
    Köszönöm a segítséget! :) Még visszatérek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy rátaláltál a blogra. Várlak vissza szeretettel. És annak is örülök, hogy sikerült döntened. Amivel kiegészítetted, azt én is említettem talán a cikkben, de persze köszi a véleményt.

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Szia Lexen!

    Nagyon örülök ennek a posztodnak, mert épp a napokban gondolkoztam el rajta, hogy tán már nincsenek is olyan "ódivatú" emberek, mint én, akik füzetbe szeretnek írni, kézzel. :)
    Általános iskolás korom óta, minden kisebb-nagyobb történetemet kézzel írom, de nemrég elgondolkoztam rajta, vajon nem lenne-e jobb váltani a gépi írásra, főleg, hogy tudok vakon gépelni, és ez így valóban sokkal gyorsabb. De azt hiszem, a szívem mindig is a kézírás felé húzott, s hogy miért, azokat igazából érvként már felsoroltad.
    Leginkább azért tartom praktikusnak, mert egy füzet mindig nálam lehet, és ha bármi jó eszembe jut, nem kell arra várnom, mikor jutok ismét számítógép elé. Emellett szeretem megfigyelni azt is, hogy hangulattól függően mennyire változik a kézírásom, illetve az idők során is. Mókás dolog visszaolvasni azt a 130 oldalas (kézzel írt) regénykezdeményt, amit általános iskolától gimi elejéig írtam. Persze, jobb, ha több helyen van meg, ezért is gépelem be az elkészült részeket, (az egyéb praktikussági okok mellett.) Viszont volt egy történetem, amit - szintén még általánosban - gépen kezdtem el írni, mondanom sem kell, ma már nincs meg. Azóta új számítógépünk van, a régiről nem lehetett dolgokat megmenteni, stb. Viszont a legelső, 4. osztályosan írt sztorim még mindig megmosolyogtat, amikor kezembe kerül az a kis vonalas füzet. Szép emlék.
    Emellett szerintem jó dolog az is, hogy a kézi írásban zárójelbe tesszük vagy áthúzzuk, ha valamit elrontunk, máshogy akarunk fogalmazni,de azért ott marad a füzetben, s ha később mégis inkább annak a mondatrésznek a szavait használnánk, már készen állnak. Míg gépen biztosan nem hagynánk benn kismillió változatot, legalábbis így gondolom.

    Említetted, hogy minden regényedhez van jegyzetfüzeted. Kíváncsiságból megkérdezhetem, hogy hány regényen dolgozol, és van-e már olyan, amit késznek nyilvánítottál? :)

    (Hű, ez hosszú lett, bocsánat. Csak sikerült fellelkesítened. Ismét. :) Gyakran járok így az oldaladon. ;) )

    További jó munkát!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Júlia!
      Örülök, hogy ismét visszatértél az oldalamra! Nagyon jó dolgokkal egészítetted ki a cikket: most, hogy mondod, nekem is el vannak téve a legelső kezdemények papíron, de amik gépen voltak, azok vagy elszálltak, vagy valami külső adathordozón nyugszanak, de szerintem már ez marad a sorsuk. A verziókban is igazad van, mikor begépelem, látom mit húztam át: látom, mi volt a gondolatmenetem, esetleg egy harmadik még jobb megoldást kitalálhatok, vagy ilyesmi.
      Én is azt hittem, hogy már csak én vagyok ilyen régimódi, de a Facebookon is vitára bocsátva a kérdést nagyon sok visszajelzést kaptam.
      Hogy a kérdésedre is válaszoljak: én nagyon sokáig félbehagytam a könyveimet, mert nem volt türelmem befejezni őket. 13 éves körül voltam, amikor először végigírtam valamit. Kettő olyan könyvem van, amelyek teljesen készen vannak, ezek egymás folytatásai, viszont nem tervezem kiadatni, sem átdolgozni, mert a történet elég amatőr, és nem is vagyok lelkes, hogy átdolgozzam. Jelenleg gőzerővel dolgozom egy fantasyn, amit 4. alkalommal kezdtem teljesen elölről, ha jól emlékszem, az első változat 2007-es. Azon kívül a fejemben van még egy meseregény, egy realista történet, ezeket valamelyest írom, de ezek még kezdetlegesek a másikhoz képest. van egy ötletem, szintén mese, amit időnként elvetek, majd ismét fellelkesülök. És van még kettő olyan, aminek meg van a fő mondanivalója, de még nem kezdtem el semmit csinálni vele, írom, hogy ülepedjen. Így azt mondhatjuk, most 3 regényen dolgozom, de abból 1 az, amire a legtöbb időt szánom. Ezen kívül novellákat és verseket írok, hamarosan szeretnék összeállítani egy verseskötetet.

      Törlés
    2. Kukucs! :)

      Köszönöm a válaszod!

      Most csak egy gyors ajánlás:
      Olvastam egy "kreatív írásos" témájú könyvet, és mivel nem láttam nálad az eddigi kritikák között - ha mégis írtál róla, akkor bocs, elkerülte a figyelmem -, és ezt szeretném ajánlani.
      John Braine: Hogyan írjunk regényt c. könyvéről van szó.Bár eddig teljes könyveket nem igazán olvastam ebben a témában, inkább a neten található cikkeket, blogbejegyzéseket, de nekem tetszett a könyv, szerintem sok hasznos dolog van benne. Ráadásul részemről megszavazok neki egy plusz pontot azért, mert nem csak olyan általános tanácsokat ad, amit egy csomó helyen lehet olvasni, hogy "jegyzeteld le, ha látsz, hallasz valami jót" stb. Nem is annyira arról szól, hogy az író hogyan üljön le írni, milyen körülmények között, mennyi időt szánjon rá, hanem ténylegesen arra ad tanácsot, hogy a regényen belül mit csinálj, mikor érdemes gyorsítani a cselekményt, hogy kezeld a mellékszereplőket.
      Nem mondom, hogy mindenben teljesen egyet értek vele, de az tetszik, hogy végig azt hangsúlyozza, hogy neki ez jött be, szerinte így és így másnak is működne, de neked meglehet a magad véleménye, ez csak az ő javaslata.

      Ha elolvastad, kíváncsi lennék majd a véleményedre! :)

      Szia!

      Törlés
    3. Szia!
      Köszi az ajánlást, megfontolom majd, de mostanában nem ígérek sok olvasást a kötelező egyetemi olvasmányok mellett. De mindenképpen hasznos volt az írásod. :) Utána fogok nézni, de nekem jobban tetszenek azok a könyvek, amelyek az írói életmódról szólnak, mert amelyek az íráshoz adnak tippet (ez most nagyon beképzelten fog hangzani) azok közül csak egy volt, ami újat mondott számomra. és nem azért, mert annyira profi vagyok, hanem mert sokszor eladnak olyan dolgokat pénzért, amit más is tud. Pl. összegyűjtik a gonosz karakterek típusait, vagy az ismert regényműfajokat. Szerintem ez senkinek nem segít. Ettől függetlenül szívesen veszem, ha még ajánlasz ilyesmit.

      Törlés
  5. Szia,

    Nagyon jó témát kaptál lencse végre.
    A felsorakozott érvek egyet értek, de sajnos nem tudom csak egy oldal mellett letenni a voksom. Vegyesen szoktam használni mind a papírt és mind a számítógépet. Ez sokszor attól függ, hogy tudok e géphez ülni. A kézzel írás tényleg abban jobb, hogy kevésbé vagy korlátozott lásd javítási lehetőségek és a saját kézírás még személyesebbé teszi az alkotást. Viszont a dokumentumba való gépelés sokkal gyorsabb – főleg annak, aki vakon tud gépelni - , és tudok csatolni hozzá képeket vagy éppen zenét. Egy helyen van és bármikor hozzá férek, mint amikor postit-ot ragasztok a naptárba.
    Ugyan akkora az esélye az egyik módszernek, mint a másinak, én legalább is egyiket sem hanyagolnám el.

    Legjobbakat kívánom: Brukú

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a kommentedet!
      Igen, jogosak ezek az érvek is, de a 2 dolog közül engem mégis a kézírás csábít jobban, a fent leírtak miatt. A gépet nem viszem mindig magammal mindenhová, kis eszközön (ipad, mobil) nem szeretek írni. DE ez nyilván szubjektív, és a cikkem csak ajánlás, nem kényszer.

      Törlés
  6. Jó dolog a kézírás, én is csináltam. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy képtelen vagyok visszaolvasni, amit írtam, mert baromi ronda a kézírásom. Néha még ma is használok papírt, de egyébként számítógép/laptop-párti vagyok. Gyorsabb, és legalább nem kell azon filóznom, hogy vajon mi a fenét is írhattam én oda, amit nem tudok megfejteni. És mivel én tíz ujjal, vakon tudok gépelni, nem akadály a gépelés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem sem akadály, nekem az a bajom, hogy ott rögtön javítgatni akarok.

      Törlés
  7. Kedves Lexen! Nagyon szeretem a blogod, egyszer olvastam nálad egy cikket, amiben kérdések voltak a karaktereket illetően, hogy így könnyebben megalkothadsuk őket. Most egy fantasy világot tervezek a regényemhez, ezért megkérhetnélek rá, hogy ahhoz is állíts össze egy kérdéssort? :) nagyon megköszönném :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi a dicsértet.
      Hűha, ezen eddig enm gondolkodtam, de meglátom, mit tehetek.

      Törlés